Kora tavaszi fagykár elleni védekezési lehetőségek őszi káposztarepcében
08.03.2024
Magyarországon nem telik el úgy egy esztendő, hogy valamelyik időjárásból fakadó stresszhatásról ne kelljen beszélnünk. Szinte állandó vendég az aszály, ami a 2022-es évben megmutatta legszélsőségesebb arcát. Ugyancsak gyakori jelenség a kora tavaszi fagyok megjelenése, aminek jelentőségét kevésbé tartják nagynak, pedig folyamatos vámszedője tud lenni az ősszel áttelelő kultúrnövényeinknek.
A kora tavaszi fagyok nem egyöntetűen és azonos károsítással jelentkeznek, ezt nagyban befolyásolja a táblánk elhelyezkedése. Van úgy, hogy mértéke egy táblán belül is eltérő, olykor nem is vesszük észre, ha nem a fagyzúgos oldaláról vizsgáljuk a területet. Ha a fagyás nem túl erőteljes, azt nehezebb észlelni, mivel nem minden esetben jár a növényi szerv (levél, hajtáscsúcs) szemmel látható károsodásával. Erősebb fagy esetén ezek a fagyásból származó vizuálisan is észlelhető tünetek az első jelei a fagykárnak (1.kép), majd ezt követően a vegetációs periódus lassabb megindulása jelzi ennek erősebb mértékét.
A 2022-es év sajátosságai miatt alkalmas volt rá, hogy pontos választ tudjunk adni arra a kérdésre, hogyan is tudunk védekezni a kora tavaszi fagyhatások ellen őszi káposztarepce esetében. A Cserhát lábánál fekvő kísérleti terület alapvetően jó lehetőséget biztosított számunkra a fagykár hatásainak vizsgálatára. A fagykár mérséklésének egyik alappillére a megfelelő hibrid megválasztása. A legtöbb hibrid más-más genetikai ellenállósággal rendelkezik, ami eltérő körülmények esetén fontos szempont lehet. Míg a 2021-es évben a –2 és –5 °C közötti tavaszi fagyok csak bizonyos hibridek esetében okoztak jelentős károsodást, addigra a 2022-es év –5 és –12 °C közötti tartománya jelentősen kiszelektálta a hidegre valóban ellenálóbb hibrideket. Ezenkívül nagy jelentősége lehet a megfelelő technológiák alkalmazásának, azok dózisainak és a megfelelő időzítésnek.
A kísérletben 4 eltérő habitusú hibridet (InV1170, InV1188, InV1266 CL és egy Vt1) választottunk, amit 5 eltérő technológia alkalmazása mellett vizsgáltunk. A technológia egyik részét az eltérő nitrogén hatóanyag mennyisége adta, míg a másik részét az őszi és tavaszi regulátorozás eltérő dózisai, ezek összesítve a következő táblázatban láthatók:
Az őszi nitrogénadagok mennyisége mindenhol 64 kg/ha volt, majd február 15-én juttattuk ki szilárd formában a kezeléshez leírt további mennyiségeket. A regulátoros kezelések ősszel 6–8 leveles állapotban történtek meg, míg tavasszal idejekorán, az első „melegebb” periódusban, március 1-jén. Ez korainak tűnhet, de az optimális időzítés a már aktív anyagcserét folytató növények szárba indulás előtti időszaka, ami a meleg februárnak köszönhetően már javában megvolt.
Március elsejét követően jól látható az 1. ábrán, hogy a maximum-hőmérséklet közel 10 °C volt, míg a hajnali fagyok megközelítették az ellenkezőjét, tehát előfordult a –10 °C is. Ez volt a jellemző március 10-ig, pár nap enyhébb időszakkal, majd ezt követően –12,2 °C, –11,8 °C és –11,3 °C minimum-hőmérsékletekkel folytatódtak a napok. Ezt egy kisebb enyhülés követte, de március 20-a környékén ismét az erős fagyoké volt a főszerep, ami végül folyamatosenyhüléssel távozott. Összességében 27 nap volt fagypont alatti a hőmérséklet, ahol a –12,2 °C volt a leghidegebb nap, a –5 °C fok alatti napok száma pedig összesen 16 nap volt.
Ez a rendkívül extrém körülmény biztosította számunkra a kora tavaszi fagyok elleni vizsgálat lehetőségét.
Az őszi kezelések elsősorban a téli fagykárral szemben tudnak biztosabb védelmet nyújtani, de a legtöbb esetben ennek mértéke kisebb, hiszen ekkorra a növények már a téli időszakra felkészülve lépnek át a nyugalmi időszakba. A tavaszi fagykár veszélye abban rejlik, hogy ilyenkor már a növény életfolyamatai aktívak, tehát a nedvkeringés is intenzívebb, és az eddig koncentrált növényi nedvek dekoncentráltabbá válnak, így a fagykár könnyebben bekövetkezik.
A területen az első kora tavaszi értékelésnél már szembetűnő volt, hogy a csak nitrogén hatóanyagot kapott parcellák, függetlenül a hibridtől, vegetációs tömegben jóval elmaradtak a regulátorozott parcelláktól. Ez annak köszönhető, hogy a relatív hideg téli periódus erőteljesebb fagykárt okozott a legtöbb regulátor nélküli hibrid esetében. A második értékelés már bő 1 hónappal a kezeléseket követően volt, ahol még markánsabbá váltak a kezelések közötti különbségek.
A 2. képen jól látható, hogy bő egy hónap után a tavaszi kezeléseknek köszönhetően milyen vegetációs különbségek mutatkoznak az eltérő technológiák között. Az 1. kezelés csak (124 kg/ha) nitrogén hatóanyagot kapott, és jól látható, hogy még április elején sem tudott igazán vegetációs tömeget fejleszteni, szinte megállt a fejlődésben, és a regulátorral kezelt parcellák már jóval előrébb tartanak. A 2. kezelés kicsivel több (144 kg/ha) nitrogént és csak alacsony dózisú őszi regulátort (Caramba® Turbo 0,7 l/ha) kapott, és erőteljesebb fejlődésű volt, mint az 1. kezelés, de nem érte el a tavaszi kezelések hatását, sőt a sérült növények szinte el sem indultak. Jelentős vegetációs tömeg fejlődése látható a 3. kezelésnél, ahol már ősszel és tavasszal is megtörtént a regulátoros kezelés alacsony dózissal (2×Caramba® Turbo 0,7 l/ha) és (164 kg/ha) nitrogén hatóanyaggal. Jelentős eltérés volt a 4. kezelés esetében is az 1. kezeléshez képest, ahol távolról is jól látható vegetatív különbség volt megfigyelhető. Ennél a kezelésnél már a nitrogén hatóanyag maradt a 164 kg/ha, és csak a regulátoros kezelés dózisa növekedett az őszi és a tavaszi időszakban (2×Caramba® Turbo 1,0 l/ha). Az 5. kezelés (164 kg/ha nitrogén és Caramba® Turbo 1,0 l/ha ősz + Vt1 0,5 l/ha tavasz) hasonló eredményt mutatott, mint a 4. kezelés.
A regulátoroknak jól ismerjük a szármegnyúlást gátló hatását, de ez esetben azok a parcellák voltak a magasabbak, amelyeket kezeltek. Ennek magyarázata, hogy a kezelt parcellák beltartalma koncentráltabb maradt a kezelések hatására, illetve bizonyos mértékben az eltérő mennyiségű nitrogén hatóanyagnak köszönhetően. Ezzel a két technológiai elemmel el tudtuk érni, hogy a kezelt növények fagyáspontja pozitívan megváltozzon. Ennek eredménye, hogy a kezelt növényeket kevésbé károsította az erőteljes kora tavaszi fagyok beállta, és fejlődésük közel 5–10 nappal hamarabb elindult, mint a kezeletlen vagy csak egyszer kezelt növényeké.
Ez a korai fagyhatás a növények további fejlődési szakaszait is negatívan befolyásolta. Az erősen károsodott növények fenológiában követték az egészéges társaikat, azonban generatív és vegetatív szerveik csak korlátozottabban tudtak kifejlődni. Bizonyos parcellák esetében annyira kevés vegetációs lomb fejlődött, hogy az előző évi árpa árvakelés formájában tavasszal még útókelt, és ki is kalászolt (3. kép).
A terméshozam szempontjából is jelentős különbségek születtek (2. ábra):
Az 1. kezelés még az erős fagyhatásnak kitett területen is 1,93 t/ha termésátlagot hozott, amihez 4,9 g ezermagtömeg párosult. Ebből az eredményből kijelenthető, hogy csak tápanyag-utánpótlással vagy annak fokozásával nem, vagy csak kismértékben tudjuk a növények télállóságát fokozni.
A 2. kezelés, vagyis az őszi alacsony dózisú regulátorral kezelt parcelláknál jelentős, 0,6 t/ha pluszhozam volt mérhető, ami +23,71% az 1. kezeléshez képest. A termésátlaggal együtt a magvak ezermagtömege is emelkedett 4,9 grammról 5,18 grammra. Itt már megmutatkozik az egyszeri őszi regulátorozás serkentő és fagykárokat mérséklő hatása is, de egy tavaszi erős fagyhatás elhárítására ez még nem elegendő, mindenképpen szükséges a kora tavaszi regulálás is.
A 3. kezelésnél, vagyis amikor ősszel és tavasszal is alacsony dózisú regulátorral kezeltünk, már jelentős különbség volt mérhető. Az 1. kezeléshez képest több mint 1 tonnával voltak magasabb termésátlagúak a kezelt parcellák, ami 53,36%-os többletet jelent. Itt már az ezermagtömeg is jelentősen eltért a 1. kezeléshez képest, 0,4 grammos többlettel. A tavaszi kezelés hatására még alacsony dózis mellett is +1 tonnás különbséget lehet elérni ilyen igazán hideg időjárási körülmények között is, ami egyértelművé teszi, hogy a tavaszi regulátorozásnak a jelentősége egy fokkal sem kevesebb, mint az őszi regulátorozásé. Igaz, hogy nem tapasztalunk minden évben ilyen mértékű tavaszi fagyokat, de a kár mérséklésének lehetősége ezzel a technológiával még mindig kedvezőbb, mint egy nem várt fagyhatásból eredő terméskiesés.
A bonitálási eredményekből is kitűnik, hogy a legjobb eredményt minden esetben a 4. kezelés parcelláiban mértük, ami a terméspotenciál esetében is egyértelműen megmutatkozik. Az 1. kezeléshez képest 1,32 t/ha, azaz +59,38% terméstöbblet volt mérhető a regulációs dózis emelése által. Azzal, hogy kezelésenként +0,3 l/ha-ral nagyobb dózist juttattunk ki ősszel és tavasszal is, jelentősen tudtuk csökkenteni a fagykárból adódó károsodást. A 3. és 4. kezelés között 290 kg/ha termésátlag-különbség volt kimérhető, ami 8,92% többletet jelentett a 4. kezelés javára. A tavaszi kezelések hatására a fagykár valóban jelentősen csökkenthető, de az is látható, hogy a dózis emelésével ez tovább fokozható. A 4. kezelés ezermagtömeg szempontjából is a legjobb eredményt mutatta, ami 5,69 grammra emelkedett.
Az 5. kezelés, ahol szintén a magasabb dózisú, de tavasszal egy vt1 regulátort használtunk, visszaigazolja, hogy a dózis emelésével a fagy elleni tolerancia is fokozható. Az 5. kezelés 3,17 t/ha átlaggal a 4. kezeléstől kissé elmaradva, de az emelt dózisú regulátorozás eredményességét mutatta meg. Az alacsony dózisnál 170 kg/ha-ral termett többet. Ezermagtömege pedig 5,43 grammra emelkedett.
A 2022-es évben végzett kísérletben kiválóan tudtuk vizsgálni, hogy egy erőteljes kora tavaszi fagy milyen károkat tud okozni, és hogyan tudunk ellene védekezni. A kísérletben ezt nitrogén és regulátorok segítségével tudtuk vizsgálni. Összességében elmondható, hogy mind a kettő fontos eleme a növény megfelelő fejlődésének és a megfelelő fagyvédelemnek is. A regulátor tápanyagok nélkül nem tud olyan nagymértékű koncentrációt elérni a növényben, mint tápanyaggal. Esetünkben ez a nitrogén volt, ami létfontosságú az elvárt hatás eléréséhez. Amivel ez még fokozható, az a hibrid fagytűrésének ismerete és a fagyzugos helyekre való, kevésbé fagyérzékeny hibrid megválasztása. A tavaszi regulátorozásnál fontos, hogy még a fagyok előtt vagy egy olyan időszakban juttassuk ki tavasszal a regulátort, amikor már nincsenek, vagy csak kismértékű reggeli fagyok vannak jelen. FONTOS: ha a növény már stresszhatásban van akkor semmiképpen se juttassuk ki a regulátort, várjunk, amíg egypár nap felmelegedést tapasztalunk a területen.
Miután nemcsak télen van fagy, hanem kora tavasszal, így a fagy által okozott károsodás mindkét idoszakban előfordulhat, tehát ugyanúgy figyelemmel kell követnünk a kora tavaszi idoszakot. Egy nem várt fagyhatást is ki tudunk küszöbölni egy jól időzített regulátoros kezeléssel, nem elfelejtve a technológia számos egyéb pozitív hatását.
Tóth Attila
fejlesztőmérnök
