Repcefénybogár [Brassicogethes aeneus]
Előfordulása:
A fénybogarak családjába (Nitidulidae) tartozó repce-fénybogár a repce egyik legjelentősebb kártevője. Ez egyrészt a kártétel mértékére, másrészt a piretroid hatóanyagokkal szemben rezisztens populációk kialakulására vezethető vissza. Világszerte elterjedt faj, megtalálható Európában, Afrikában, Ázsiában és Amerikában is. Magyarországon gyakran előfordul.
Leírás:
A kifejlett bogár színe fémesen fénylő, sötét olajzöld, mérete 1,5-2,6 mm. Az imágó testének oldalvonalai párhuzamosak. Lárvája halványszürke vagy sárgásszürke árnyalatú.
Kártétel, kárkép:
Tápnövényei közé tartozik a repce és a mustár, emellett vadon élő keresztes virágú fajokon is megél. A fő kártevő a kifejlett bogár, amely pollennel táplálkozik. Eközben kirágja a bimbókat, károsítja a porzókat és a termelőket. Ennek következtében a virág nem termékenyül meg, lehullik, virágzati tengely felkapaszkodik. Borús hűvös időben nagyobb kártétellel kell számolni azért, mert ekkor a bimbók lassan nyílnak ki és a repce-fénybogár a zöld bimbók megrágásával jut hozzá a táplálékát jelentő virágporhoz. Az elhúzódó virágzás tehát a kártevő nagymértékű elszaporodásához vezethet. Az imágó gyümölcsfák pollenjéből is táplálkozhat, de a szaporodásuk csak a repcén vagy a mustáron megy végbe.
Életmód:
A repce-fénybogár imágó alakban telel az erdőszélek, árokpartok avarjában. A bogarak betelepülése a repcetáblába, a rajzás tömegessé válása a repce zöld bimbós állapotában a leggyakoribb, amikor a telelőhely hőmérséklete már eléri a 10-11℃-ot. A nőstények az érési táplálkozást és a párosodást követően a tojásokat a repcebimbókra és porzók tövéhez teszik. A virágokban fejlődő lárvák pollent fogyasztanak. Táplálkozásuk közben megsértik a bibeszálat, emiatt a bimbók fejlődése megáll. A kifejlett lárvák a talajban bábozódnak. A kikelő bogarak virágzó vad növényekre és haszonnövényekre vándorolnak táplálkozni, majd szeptembertől indulnak a telelőhelyükre A meleg párás idő elősegíti az elszaporodását.
Előrejelzése, védekezés:
Egy nemzedékes faj. A repce-fénybogár előrejelzésére többféle módszer ismert. Ezek közé tartozik az avar minták zsákos futtatóba helyezése, a sárga tál használata, a hálózás, a tővizsgálati eljárás, illetve a különböző csapdák használata. Akkor indokolt a védekezés a kártevő ellen, ha átlagosan 10 háló csapásban 20-30 imágó található. Fontos megjegyezni, hogy a virágzás kezdetétől kizárólag méhkímélő technológiával, méhekre nem jelölésköteles szerrel vagy méhekre mérsékelten kockázatos készítményekkel szabad védekezni. A repce-fénybogarakban kialakult piretroid rezisztencia továbbterjedésének megakadályozására fontos az eltérő hatásmechanizmusú hatóanyagok rotációban történő használata.
Források:
- north_east https://agroforum.hu/novenyvedelmi-elorejelzes/szantofoldi-novenyvedelmi-elorejelzes-fel-kell-keszulni-a-repcefenybogar-elleni-vedekezesre/
- Szeőke Kálmán: Károkozó rovarok a mezőgazdaságban. Hajnalpír Kiadó. Székesfehérvár, 2015
- A növényvédelmi állattan kézikönyve 3A. szerk.: Jermy Tibor és Balázs Klára. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1989
- Eőri Teréz: A repce termesztése. Budapest, 2001
- Ripka Géza: Növények integrált termesztése II. NAKVI, Budapest
- Védekezés hazánk jelentős szántóföldi kártevői ellen. szerk.: Keszthelyi Sándor. Agrofórum Kiadó, Budapest, 2020
- Marczali Zsolt: A repce-fénybogár piretroid rezisztenciája. Agrofórum. 2018. 4. 72. old