Sercadis®: alap a szőlőlisztharmat elleni védekezésben
12.05.2025
Amíg nem volt más lisztharmatölő szer, csak az elemi kén, a szőlőlisztharmat elleni védekezés alapját a rendszeres kénkezelés jelentette. Aztán jöttek a különféle felszívódó szerek: a triazolok, a strobilurinok, a benzofenonok és a karboxamidok, s velük a lisztharmatelhárítás új alapokra helyeződött. Ma ott tartunk, hogy a szőlőlisztharmat elleni védelem igazán szilárd alapját az a kórokozó megjelenéséhez igazodó technológia jelenti, melynek első számú eszköze a karboxamidok kémiai családjába tartozó fluxapiroxad (Xemium®) hatóanyagú Sercadis®.
Kimagasló hatékonyság fürtön és levélen is
Mivel a lisztharmat hazánkban a szőlő legfőbb károsítója, a legnagyobb területen használt lisztharmatölő szerek hatékonyságát illik évente tesztelni, hogy ne érjen bennünket meglepetés. Ennek megfelelően a Sercadis® és legfontosabb versenytársainak hatékonyságát, különböző körülmények között, évről évre felmérjük. Ha a hatékonyságfelméréshez nem eléggé nehezek a körülmények – nem túl nagy a lisztharmatnyomás –, nehezítünk rajtuk, például oly módon, hogy kicsit megkésve és ritkábban permetezünk, mint ahogy tettük ezt 2018-ban is egyik kísérletünkben (1. ábra). Mivel ebben a kísérletben csak mérsékelt lisztharmatnyomás alakult ki, a védekezés indítását – az optimálishoz képest – egy héttel késleltettük, és mindössze kétszer permeteztünk (május 24-én és június 18-án) a tesztelni kívánt szerekkel, köztük a Sercadis®-szal is. A kettő közé beiktattunk egy tebukonazol hatóanyagú készítménnyel végzett általános védekezést is, amelyben a teljes kísérleti terület (beleértve a kontrollt is) részesült, így az a vizsgált készítmények tiszta összehasonlítását nem befolyásolta. A vizsgálatba bevont 7 készítmény közül kettő esetében (standard 1 és 2) nem tapasztaltunk érdemleges lisztharmat elleni hatékonyságot sem fürtön, sem levélen. A standard 3-assal jelölt készítmény fürtön közepes, levélen gyenge, a standard 4-es fürtön jó, levélen közepes hatékonyságú volt. Fürtön kiválóan teljesített, levélen ugyanakkor csak gyenge-közepesre vizsgázott a standard 5-ös. Mind fürtön, mind levélen kimagasló hatékonyságot csak a standard 6-os és a Sercadis® mutatott.
Nem mindegy, hogy mivel váltogatjuk
A Sercadis®-t azonban szezononként csak két – nem egymás utáni – alkalommal szabad használni, ami járványhelyzetekben nem elegendő a tökéletes fürtvédelemhez. A két Sercadis®-kezelés között és után valamilyen más hatásmechanizmusú készítménnyel kell permetezni, tehát a karboxamid hatóanyagúak (fluopiram vagy boszkalid) kerülendők. Nem mellékes, persze, hogy mi ez a más hatásmechanizmusú készítmény, mert hiába végzi el a Sercadis® a munka dandárját (adja meg az alapot), azért a partneren is sok múlik. Erről tanúskodik másik, nagy lisztharmatnyomás mellett beállított kísérletünk (2. ábra). Ebben a kísérletben négyszer permeteztünk: az első és a harmadik alkalom (A és C) során a Serdacis® 0,15 l/ha-os adagjával,a második és a negyedik alkalommal (B és D) pedig a más hatásmechanizmusú standardokkal. A vizsgált hét technológia közül az első négyben (Sercadis®és standard 1–4) lényegében csak a Sercadis® „dolgozott”: a harmadik értékelés során mért 96,7%-os fürtborítottságot 10,5–11,3%-osra, a hasonló levélborítottságot (48 nappal a második kijuttatás után) 54–65%-osra csökkentette. A standard 5-tel jelölt tebukonazol hatóanyagú készítménynek már volt szerepe abban, hogy az előző négy technológiánál mért 10% fölötti fürtfertőzöttség nagyjából a felére (5,7%) mérséklődött, ám ez a gyakorlat számára még mindig sok. Sőt, még a standard 6-ost (azolos szerkombináció) magába foglaló technológia hatékonysága (3,7%-os fürtborítottság) sem ütötte meg a kívánatos szintet. Egyedül a standard 7-es, egy másik azolos szerkombináció volt annyira hatékony partnere a Sercadis®-nak, hogy a bogyóborítottság a 2%-os tűréshatár alá (1,6%-ra) tudott csökkenni. Mindebből az a következtetés vonható le, hogy a fertőzési nyomás határozza meg, milyen más hatásmechanizmusú lisztharmatölő szerrel érdemes váltogatni a Sercadis®-t a technológiában. Mérsékelt fertőzési nyomásnál még nincs jelentősége a váltogatásra használt partner megválasztásának. Közepes nyomásnál elég lehet egy jó triazol (tebukonazol), járványhelyzetekben azonban a hatékony speciális szerek azolos kombinációit érdemes bevetni.
Nem a növényfejlettséghez, hanem a kórokozóhoz igazodik a kijuttatás
A Sercadis®-ra alapozott technológia abban a rendkívül lényeges dologban különbözik minden más lisztharmatelhárítást szolgáló technológiától, hogy a készítmény kijuttatása nem a növényfejlettséghez, hanem a kórokozó megjelenéséhez igazodik. Ugyanis csak a lisztharmatgomba megjelenésének ismeretében lehet tökéletesen meghatározni, hogy éppen mikor van a két Sercadis®-kezelésre a legnagyobb szükség. A kórokozó megjelenését megállapítani viszont csak nagy felkészültséggel lehet, így a Sercadis®-technológiához szervesen hozzátartozik a megbízható szőlővédelmi előrejelzés is.
A teljes technológia kénkezeléssel (Kumulus® S 4 kg/ha) indul azt követően,amint a lisztharmat aszkospórás fertőzésének meteorológiai feltételei teljesültek, de a szőlő még tünetmentes. Az első Sercadis®-kezelésre (0,15 l/ha) majd akkor kerül sor, amikor – a lappangási idő letelte után – a betegség tünetei megjelennek a megfelelő helyzetben levő levelek fonákján. A további lépések innentől kezdve már menetrendszerűen követik egymást 10 naponként: előbb egy más hatásmechanizmusú (nem karboxamid hatóanyagú) felszívódó szer, majd ismét a Sercadis® (0,15 l/ha). Az, hogy a második Sercadis®-kezelés után mi jön, attól függ, milyen növényfejlettséghez érkezünk el. Ha már közel a fürtzáródás, elegendő lehet kénnel (Kumulus® S) folytatni és befejezni, ha még messze van, szükség lehet előtte más hatásmechanizmusú felszívódó szerek használatára 1–3 alkalommal.
Dr. Füzi István
fejlesztőmérnök
BASF Hungária Kft.
