A Revyona® kiváló teljesítménye a szőlő lombozatának védelmében
22.04.2025
A szőlőben rügyfakadástól érésig átlagos évjáratban mintegy 150 nap telik el. Ezt az időszakot három, közel azonos időtartamú szakaszra bonthatjuk. A fakadást követően a folyamat hozzávetőlegesen 50 nap alatt jut el a virágzás kezdetéig, a következő 50 nap során fejlődnek ki a bogyók, majd a harmadik harmadban zajlik az érés. A konvencionális fungicides védelem elsődleges célja a fürtök közvetlen védelme, tehát a permetlének a bogyó felületére való juttatása. Éppen ezért ebben a megközelítésben a kémiai növényvédelem elsősorban a középső 50 napra fókuszál. A szőlő lisztharmatgombája viszont ennél jóval hosszabb ideig van aktívan jelen az ültetvényben. Az aktív alatt azt értjük, hogy a micéliuma fejlődik, és spórákat termel (1. ábra).
A lombvédelem jelentősége a szőlőlisztharmat elleni védekezésben
Évjárattól függően a gomba ivaros spórái, a szőlő fejlődésének első szakaszában, már áprilisban szóródhatnak és akár néhány nappal a rügyfakadást követően megfertőzhetik a gazdanövényt. Az aszkospórák a tőkerészekhez legközelebbi fiatal levélkék felületén, főként azok fonákán landolnak. Itt alakulnak ki az első parányi lisztharmattelepek, amelyeken rögtön megindul a konídiumok képződése. Ezek a másodlagos spórák legkönnyebben azokon a leveleken okoznak újabb fertőzést, amelyeken maguk is képződtek, vagy a szomszédos leveleken indulnak csírázásnak. A harmadik-negyedik generáció konídiumai, felkészülve a tömeges bogyófertőzésre, már a megnyúló fürtkezdemények közvetlen közelében elhelyezkedő leveleket betegítik meg, de eljutnak a szomszédos tőkékig is, sőt légáramlatokkal akár messzebbre, mindenfelé újabb és újabb levéltüneteket okozva. Mire elérünk a virágzásig, a konídiumok megszámlálhatatlan tömege hemzseg az ültetvényben, és ezek a spórák egytől-egyig mind a lombozaton képződnek. Minél több jön létre belőlük az első 50 nap során, virágzástól annál erőteljesebb lesz a fürtökre nehezedő fertőzési nyomás. Fürtzáródást követően, amikor a bogyók ellenállóvá válnak a lisztharmattal szemben, a betegség a lombozaton hatalmasodik el igazán. Ezzel együtt csökken a gazdanövény asszimilációs képessége és sérül a vesszők beéredése. A gomba kompatibilis hifáinak párosodása után megindul a termőtestképződés. Meleg, száraz időjárás esetén tőkénként akár több millió érett, differenciált, aszkospórákat tartalmazó kazmotécium várja az őszi lemosódást. Mindez nem csupán a szüretig, hanem az első fagyokig zajlik. Minél több termőtest képződik és mosódik le a lombozatról a szőlőtőkék kérgére, tavasszal annál erőteljesebb lehet az indulófertőzés. A lisztharmatgomba számára az egész vegetáció során a szőlő lombozata jelenti a tömeges szaporodás lehetőségét, melynek kiterjedése össze sem vethető a bogyók felületének nagyságával. Könnyen belátható, hogy a betegség aktív jelenléte elsősorban nem a fürtökhöz, hanem sokkal inkább a szőlő leveleihez kötődik. A növényvédelmi technológiák összeállításakor a közvetlen, szőlőfürtöket érintő permetezéseken túl, de épp a leghatékonyabb bogyóvédelem érdekében törekednünk kell arra is, hogy biztosítsuk a levelek speciális védelmét, mindezt úgy, hogy feleslegesen ne növeljük meg a permetezések számát. Az elmúlt évek során több alkalommal vezettünk be olyan egyedi megoldásokat, amelyek kifejezetten a lombvédelemre irányultak. Az egyik ilyen volt a Cantus augusztus eleji egyszeri kijuttatása, amely kiemelkedő hatékonysággal csökkentette a termőtestképződést, és közvetett módon a következő évi aszkospórás fertőzés gyakoriságát, tehát végeredményben a fürtmegbetegedés mértékét. Ezek a tapasztalatok vezettek el minket oda, hogy olyan megoldásban gondolkodjuk, amely nem áttételesen, hanem közvetlenül a kialakulás előtt minimalizálja a fürtökre nehezedő fertőzési nyomást. Ebből született meg a 2017-ben bevezetett szőlőlisztharmat elleni technológia, melynek alapja a Sercadis® kétszeri kijuttatása az aszkospórás fertőzésből származó tünetek megjelenése utáni időszakban. A megfelelő időzítésnek és a Sercadis kimagasló hatékonyságának köszönhetően csírájában tudjuk elfojtani az indulófertőzést. A BASF 2023 tavaszától újabb elemmel bővíti a hatékony lombvédelemre irányuló eszköztárát.
2019-ben a szőlő fejlődésének első 50 napja jóval hosszabb volt az átlagosnál. A Szekszárdi borvidéken április 2-án fakadt a szőlő, a virágzás kezdete viszont június 4-ére tolódott ki, így az elmúlt esztendők leghosszabb, mintegy 63 napos szezonkezdete jellemezte az évjáratot. Ez a körülmény lisztharmatjárványt is előrevetíthetett volna, hiszen a kórokozónak nagyon sok idő állt rendelkezésre a felszaporodásra. Azonban a szokatlanul hideg időjárásban a legtöbb ültetvényben csupán két generáció tudott kifejlődni a virágzásig, aztán a bogyófejlődés gyorsan végbement (42 nap alatt), ami összeségében arra volt elegendő, hogy borvidékünkön a fertőzési nyomás épp, hogy megközelítse a járványos szintet. Kísérletünkben, egy a Baranya-völgyben található Kékfrankosban, május 23-án, a fürtmegnyúlás kezdetén (BBCH 53), kuratív helyzetben permeteztünk először (2. ábra). Az ültetvényben ekkor már nagy gyakorisággal fordultak elő az elsődleges és a másodlagos fertőzésből származó lisztharmattelepek. A következő védekezésre 12 nappal később került sor, ekkor a virágzás kezdetén minden kísérleti parcellában egységesen a Sercadis® 0,15 l/ha-os dózisával permeteztünk. Ezt követően még kétszer védekeztünk, visszatértünk a Revyona® illetve versenytársainak kijuttatására, nem mellesleg pedig provokatív céllal meglehetősen hosszúra nyújtottuk a permetezési időközöket. A második és a harmadik között 14, majd a harmadik és a negyedik lépés között 22 nap telt el. Végül pontosan négy héttel később megvizsgáltuk a szőlő lombozatának egészségi állapotát. A Revyona® a versenytárs triazolok és triazolt tartalmazó kombinációk mindegyikéhez képest hatékonyabban gátolta a szőlőlisztharmat lombozaton való felszaporodását (2. ábra).
2021-ben az Eger mellett található Nagytálya község határában kísérleteztünk. Ebben az esztendőben szintén hűvösebb volt a tavasz a megszokottnál. A kései rügyfakadást (április 28.) követően lassan fejlődtek a szőlő hajtásai, olyannyira, hogy június elején még csupán hatleveles állapotban voltak! A virágzás kezdetére 62 napot kellett várni. Május közepétől csapadékosra váltott az időjárás, azonban az aszkospórás fertőzést az alacsony hőmérsékleti értékek rendre akadályozták. A meglehetősen zord időjárással párosuló elhúzódó szezonkezdet, majd ezt követően a szőlőbogyók gyors ütemű fejlődése egy kései, mérsékelt lisztharmatfertőzésre volt elegendő. A kísérleti ültetvény permetezetlen parcelláiban a lombozat lisztharmatborítottsága augusztusra épp, hogy elérte a 60%-ot. A kísérletben a szőlő hatleveles állapota és a fürtzáródás között 5-ször permeteztünk 10-13 napos időközzel, az első védekezéskor az ültetvény tünetmentes volt (3. ábra).
A nyolc különböző fungicides megoldásból három versengett az első helyezésért. Fürtzáródáskor még úgy tűnt, hogy a Revyona® lesz a második helyezett. De az utolsó permetezés után 21 nappal a legtöbb kezelésben jelentősen emelkedett a levéltünetek előfordulási gyakorisága, pl. az addig legígéretesebb fungicid esetében majd két- és félszeresére. Így végül mind közül ebben a kísérletben is a Revyona® bizonyult a leghatékonyabb megoldásnak. 2022-ben egy újabb termőhelyet választottunk kísérletünk helyszínéül, ismételten a Szekszárdi borvidéken. A szőlő április 13-án fakadt. A hónap utolsó harmadában bekövetkező aszkospórás fertőzés tünetei május 3. és 8. között jelentek meg. Májusban gyakorlatilag minden környezeti körülmény tökéletes volt a lisztharmatgombának: a hőmérséklet a kórokozó számára optimális tartományba esett, a szőlőhajtások gyorsan fejlődtek, a laza szövetek extrém szintű gazdanövényfogékonyságot eredményeztek, a csapadékhiány pedig egyáltalán nem gátolta a konídiumok csírázását. Ennélfogva a gyors generációváltás magas szintű fertőzési nyomást, azaz járványt vetített előre, annak ellenére, hogy fakadástól a virágzás kezdetéig (május 24.) csupán 41 nap telt el. Kísérletünkben elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogy sorozatpermetezéssel, átlagos védekezési időközök mellett, erős fertőzési nyomásnál mennyire fenntartható a lombozat védelme a vegetációban, egészen a szüretig. Augusztus derekára permetezetlen körülmények között a lombozat gyakorlatilag teljesen befertőződött. 8 nappal az utolsó permetezést követően, a bogyószíneződés kezdetére a vizsgált fungicidek még magas szintű lombvédelmet biztosítottak (4. ábra), csupán két fungicid esetében tapasztaltunk jelentősebb lisztharmatborítást a levelek felületén.
Ezt követően azonban a legtöbb parcellában hétről-hétre látványosan romlott a lombozat egészségi állapota. A permetezés befejezése után 48 nappal 20-60%-ra nőtt a levelek lisztharmatborítottsága. Ehhez képest a legjobb két kezelésben 10% alatt maradt fertőzöttség, és kettőjük közül a Revyona® mutatkozott jobbnak. A kezelések közötti különbség szeptember első napjaira is töretlenül fennmaradt. Erről tanúskodnak azok a fényképek is, amelyek 59 nappal az utolsó permetezést követően, szeptember 4-én készültek (5.ábra).
A képek sorrendje megegyezik a 4. ábrán szereplő kezelések balról jobbra tartó sorrendjével. 1-es számmal jelöltük a permetezetlen kontrollt, fertőzöttség tekinteté ben ettől nem sokban tért el a 2-es és 3-as számmal jelölt kezelés. Közepes szintű lisztharmatborítás látható a következő három kezelésről készült fényképeken (4-6). Ennél szerényebb mértékben fertőződött a 7-es számmal jelölt kezelés lombozata. Végül egyértelműen a Revyona® biztosította a legegészségesebb lombozatot. A sorozatpermetezések segítségével végzett összehasonlító vizsgálatokon túl izgalmas kérdésnek ígérkezett annak tisztázása is, hogy a Revyona® a lombvédelemben mutatott kiváló hatékonysága hogyan működik akkor, ha a készítményt technológiába illesztve juttatjuk ki. Ehhez a 2017-ben bevezetett szőlőlisztharmat elleni technológiánkat vettük alapul, melynek alappillére a Sercadis® kétszeri kijuttatása az aszkospórás fertőzésből származó tünetek megjelenése utáni időszakban. A vizsgálat egyik kezelésében ezt a technológiát modelleztük le egy rövidített, 5 permetezésből álló program keretében. A két Sercadis® között a Vivando® + Kumulus® S tankkombinációt használtuk, majd a második Sercadis® után egy triazol, majd végül a Kumulus® S került sorra. A következő két kezelésben a két legnagyobb versenytárs technológiai javaslata szerepelt. Az utolsó három permetezési programban pedig két Sercadis® mellett három Revyona®- kezelés kapott helyet, különböző variációban (6. ábra).
A Revyona® és a versenytársak összehasonlítása
A fertőzési nyomás ebben az ültetvényben még az előző kísérlethez képest is magasabb volt, a permetezetlen parcellákban július közepére nem maradt egészséges lombfelület. Ekkorra a standard kezelések parcelláiban 20% körüli lisztharmatborítottság alakult ki a leveleken, míg a Revyona® hatására ennél jóval kisebb mértékű. A különbség akkor vált láthatóvá, amikor a szőlőbogyók teljesen beszíneződtek. 50 nappal az utolsó védekezést követően a Revyona® háromszori, és a Sercadis® kétszeri kijuttatása a permetezési sorrendtől függetlenül szignifikánsan egészségesebb lombozatot eredményezett, mint a standard permetezési programok közül bármelyik, beleértve a korábbi saját technológiánkat is.
Összegezve elmondhatjuk, hogy a Revyona® készítmény egyik igencsak szembetűnő erőssége, hogy a szőlő lombozatát a lisztharmattól kiemelkedően magas színvonalon képes megvédeni. A készítményben rejlő lehetőségeket kihasználhatjuk a szőlővédelmi szezon kezdetén, a Sercadis® támogatására a lombozaton kialakuló indulófertőzés elhárítása céljából, vagy éppen a bogyónövekedés második felétől a fürtzáródás alatt, egészen az érés kezdetéig, amikor a Revyona® figyelemreméltó hatástartama járulhat hozzá ahhoz, hogy fenntartsuk a lombozat egészségi állapotát, továbbá, hogy megakadályozzuk az ivaros termőtestek tömeges képződését.
Dr. Hoffmann Péter
fejlesztőmérnök
