Dr Füzi István - Ramulária vagy napégés tizedelte az árpatermést?

A ramuláriás betegség kórfolyamata

2023-ban a ramuláriás foltosság első tüneteit június első napjaiban találtuk meg az őszi árpa levelein (1. ábra). A foltok fokozatosan sokasodtak, június közepe táján már kezdtek összefolyni a lombon, de meg lehetett találni oket a levélhüvelyen, a száron és a kalászok szálkáin is (2–5. kép). Ekkor a növény már az érési folyamat végefelé járt, a gazdák készülődtek az aratásra.

Utólag megnéztük, hogy az iMETOS előrejelző rendszer, amit kísérleti telepeinken használunk, mikor és hány alkalommal jelzett fertőzési helyzetet. Nos, szekszárdi telepünkön a tavaszi időszakban május 3-án volt az első veszélyjelzése (1. ábra). Az ekkor történt fertőzésekből pedig – mivel a betegségnek igen hosszú, esetenként a 3 hetet is meghaladja a lappangási ideje – május 25-ére jelezte a tünetek megjelenésének lehetséges legkorábbi időpontját. A második alkalom a fertőzésre május 7-én adódott, és ennek következtében a tünetmegjelenés május 28-ától vált esedékessé. Ez az első két veszélyhelyzet, tekintve, hogy tényleges betegségtüneteket csak június 1-jétől láttunk, legföljebb szórványos fertozéssel járhatott. A tömeges fertőzésre május 14-étoől adódott számos alkalom: május 14-e és 17-e között minden egyes napon, majd május 19-én, 22-én, 24-én 30-án és 31-én, júniusban pedig 7-én és 8-án. E két utóbbinak tünetei, június 25-étől, már csak a tavaszi árpán jelenhettek meg, mivel az őszi árpa levelei addigra elszáradtak. Őszi árpában a levéltünetek különösen június 5-e és 15-e között – tejesérés–viaszérés idején – gyarapodtak intenzíven (1. ábra).

Az érzékeny, védtelen levelek aztán a hirtelen sokszorosára erősödő napsugárzástól súlyos károsodást szenvedtek. Laposa János, a madocsai Madagro Kft. növénytermesztési és növényvédelmi vezetőjének elmondása alapján az üzemben termesztett mindhárom osziárpa-fajta egyik napról a másikra elvesztette lombfelülete 50%-át (6. és 7. kép).

Ez – becslése szerint – hektáronként 2 és 3 tonna közötti termésveszteséget jelenthetett. A leveleken látszott, hogy azok a részeik égtek meg leginkább, amelyek a déli napsugarak irányára merőlegesen helyezkedtek el. A rejtett, takart részeken ellenben nem látszott károsodás (8. és 9. kép).

Tüneti hasonlóság

Egy gyakorlati szakember számára a növényi betegségek azonosításának legfontosabb tényezője a tünet. Ám a tünet nem minden, hiszen hasonló eredetű növénybetegségeknek lehetnek nagyon eltérő tüneteik, mint ahogy a teljesen más eredetű betegségekéi is lehetnek abszolút hasonlók. Ilyenkor – főleg, ha kórokozót nem találunk – sokat segíthet az azonosításban, ha tisztázzuk a körülményeket (a számításba vehető kórokozók környezeti igényét, a fertőzés időjárási föltételeit, a betegség lappangási idejét stb.), és ha minden stimmel, akkor mondhatjuk ki biztosan a diagnózist.

Ahogy a fotókon is látszik, a ramuláriás foltosság tüneteit jól meg lehetett különböztetni a napégésétől. A napégés esetében parányi, tuszúrásnyi vörösesbarna pöttyök keletkeztek a károsodott levelek felületén, melyek hamarosan összefolytak, és pár nap múlva a beteg lomb leszáradt(6. kép). A ramuláriás betegség ellenben 4–5 mm hosszúságú, 1–3 mm szélességű, erekkel határolt, közepüknél sötétbarna, körülötte világosbarna foltjaival tűnt föl az árpa levelén, levélhüvelyén és szárán (2–4. kép). A kalászok szálkáin is rövidke szakaszokból álló világos- és sötétbarna foltosodás látszott (5. kép). A foltok száma a tejes- és viaszérés időszakában fokozatosan gyarapodott.

Ha a napégés okozta foltokkal nehezen is, más élettani és fertőző betegségek tüneteivel könnyen összetéveszthető a ramuláriás foltosság. Ilyen élettani betegség az árpatáblákon gyakran megfigyelhető mangánmérgezés vagy a száraz tavaszokon föllépő komplex mikroelemhiány. Előző apró, sötétbarna levélpöttyöket okoz (10. kép), utóbbi pedig a fiatal árpanövények levelének csúcsán idéz elő barnás foltosodást (11. kép). Az egységesen sötétbarna foltok nem jellemzőek a ramuláriára, mint ahogy az sem, hogy csak a levelek csúcsát betegíti meg.

A fertőző betegségek közül leginkább a törperozsda és a lisztharmat tünetei lehetnek megtévesztők. Előbbi akkor, amikor a kórokozónak már az apró, fekete teleutotelepei jönnek elő a levéllemezeken (12. kép), utóbbi pedig az árpanövények vele szembeni hiperszenzitív reakcióját (13. kép) „adhatja el” a felületes szemlélődőnek ramuláriaként.

A rejtélyes gomba

A ramuláriás betegség diagnosztizálásának legbiztosabb módja nyilván az, ha megtaláljuk magát a kórokozót. Ez azonban nem könnyű, mert hiába nézzük meg a friss tüneteket mutató leveleket, levélhüvelyeket, szárakat, azokon nagy valószínűséggel nem fogunk vele találkozni. Tapasztalataink szerint csak a tenyészidőszak legvégén, a legsúlyosabban fertőzött növényi részeken jön elő, ám azokon is csak elvétve lehet rábukkanni hialin termőképleteire (14. és 15. kép). A nagy kérdés, hogy akkor honnan ez a tömeges fertőzés, amihez hatalmas mennyiségű fertőzőanyag kell? Ennek tisztázása hazánkban is az árpakórtan egyik meghatározó jövőbeli feladata lehet.