Miért maradnak el a lisztharmatjárványok a szőlőben? | Tippek 2025/2
28.04.2025
Szinte hihetetlen, de már tizenegy éve annak, hogy a szőlőlisztharmat utoljára országos méretű járványt okozott. Korábban gyakorlatilag minden második esztendőben számíthattunk súlyos fürtmegbetegedésre, napjainkra viszont a kritikus évjáratok száma jelentősen lecsökkent. A következőkben kísérletet teszünk arra, hogy röviden feltárjuk azokat az okokat, amelyek a lisztharmatjárványok elmaradásának hátterében húzódnak.
Az emlékezetes évjárat
Elsőként érdemes bemutatni a járványkitörést elősegítő feltételrendszert. Ehhez példaként megvizsgálhatjuk, hogy mi történt az utolsó járványos esztendőben, 2014-ben. Annyiban visszanyúlhatunk egészen 2013-ig, hogy azon az őszön óriási kazmotéciumtömeg borította a lisztharmattal fertőzött leveleket, az érett termőtestek lemosódása pedig kedvező körülmények között zajlott. 2014 tavaszán korán fakadt a szőlő (a Szekszárdi borvidéken egészen pontosan március 22-én), és a virágzásig eltelt időszak igen hosszúra nyúlt (62 napra). A tőkéken áttelelt ivaros termőtesteket nem gyötörte meg a kora tavaszi szárazság. Éppen ellenkezőleg, a rendelkezésre álló nedvesség márciusban és áprilisban megágyazott a későbbi aszkospóra-szóródásnak. Az átlagos hőmérsékleti viszonyok biztosították a szőlő egyenletes fejlődését, majd amikor az ültetvények mindenütt kellő méretű fogékony zöld felülettel rendelkeztek, április utolsó dekádjában egymásután 3–6 alkalommal egyértelmű veszélyhelyzetek alakultak ki. A Szekszárdi borvidéken például április 22-én 10–17 mm eső hatására nyolcórás nedvességborítás jött létre, amelynek során a minimum-hőmérséklet nem süllyedt 11 °C alá. 10-11 napos lappangás után megjelentek a lisztharmat első tünetei. Az egymást követő aszkospórás fertőzések eredményeképpen a fiatal lisztharmattelepek előfordulási gyakorisága május elejére elérte a 26%-ot, ami kimagaslónak számított (1. ábra). Május 23-án már három nemzedéknyi fertőzőanyag (egy primer és két szekunder) leselkedett az éppen nyíló virágok alatt megbúvó bogyókezdeményekre. A kedvező időjárási körülmények elősegítették az intenzív hajtásnövekedést, fenntartva a kiemelkedő fogékonyságot, és egyúttal 6-7 naponta újabb lisztharmatnemzedék jöhetett létre. Végeredményben egyenes út vezetett a súlyos fürtkár kialakulásához.
A járványok elmaradásának ismert okai
Ha a járvány kialakulásának feltételrendszere elemeiben sérül, nem jön létre magas fertőzési nyomás. Például nem termelődik kellő mennyiségű inokulum előző év őszén a lombozaton. 2014-ben a csapadékos időjárás következtében őszre nagyon kevés ivaros termőtest képződött. Ennek köszönhetően a következő tavaszon gyenge rajtot vett a lisztharmat (1. ábra).2018-ban az őszi szárazság miatt a termőtestek lemosódása alig ment végbe, így a következő évben minimális fertőzési nyomás alakult ki. 2018-ban az extrém száraz tavasz gátolta a tömeges aszkospóra- szóródást. 2022-ben a kései rügyfakadás és az átlagosnál magasabb hőmérséklet azt idézte elő, hogy lényegesen lerövidült a fakadás és a virágzás között eltelő idő, így a kórokozó jelentős hátrányba került, hiszen nem állt rendelkezésre kellően hoszszú idő a bogyókezdeményeket támadó inokulumtömeg kialakulásához. Egyes évjáratokban az is előfordult, hogy több tényező együttes hatásaként hiúsult meg a járvány, például 2015-re kevés inokulum képződött, ezenfelül a tavaszi szárazság is jelentősen gátolta az aszkospórás fertőzés létrejöttét.
Hűvös tavaszok sora
Az elmúlt évek során felfigyeltünk egy olyan tényezőre is, amit korábban nem tapasztaltunk, viszont 2014 óta rendszeresen átformálta a betegség arculatát. Ez a tényező pedig nem más, mint a virágzásig terjedő időszakban előforduló szokatlanul hideg időjárás. 2015 óta öt évjáratban negatív előjelű tavaszi hőmérsékleti anomáliák jellemezték a szezon kezdetét. Ezzel szemben mindössze három évjáratról (2015, 2020 és 2022) mondhatjuk el, hogy április-május hónapban a betegség szempontjából átlagosan alakultak a hőmérsékleti viszonyok, és csupán egyszer fordult elő (2018), hogy tavasszal kifejezetten kedvezett a hőmérséklet a kórokozó számára (1. ábra).
A jelenséget jól szemlélteti a 2. ábra, amely három teljesen eltérő évjáratot vet össze az április közepe és május közepe közötti időszak napi minimum-hőmérsékletei alapján. Tapasztalataink szerint az indulófertőzés erejét meghatározó aszkospórás fertőzések jellemzően ebben az időintervallumban következnek be. Egy olyan évjáratban (2022), amikor tavasszal átlagosak a hőmérsékleti viszonyok, április közepétől kezdve a napi minimum-hőmérsékletek fokozatosan emelkednek, és május első dekádjára egyre több napon haladják meg a 10 °C-ot. A 10 °C jelentősége abban áll, hogy a megfelelő nedvességborítás hatására kiszóródó aszkospórák ezen a hőmérsékleten már tömegesen képesek fertőzést okozni. A hőmérséklet alakulása szempontjából kedvező évjáratban (2018) április derekától szinte folyamatosan 10 °C feletti a minimum-hőmérséklet, ami elméletben szinte minden napra fertőzési lehetőséget biztosít, amennyiben van csapadék és ebből adódó nedvességborítás. Ezzel szemben a kedvezőtlen évjáratokban (2017) akár rövid időszakokra vagy tartósan hidegre fordul az időjárás az egyébként aszkospóra-szóródásra és fertőzésre legoptimálisabb időszakban.
Negatív előjelű hőmérsékleti anomáliák vetették vissza a lisztharmatgomba esélyeit 2016-ban, amikor annyira hideg volt tavasszal, hogy a fiatal levelek szinte megvastagodtak, és gyakorlatilag elveszítették fogékonyságukat. 2017-ben a hűvös időjárásnak köszönhetően a szőlőtőkék fejlődésében akkora különbségek mutatkoztak, hogy az első aszkospórás fertőzések alkalmával jó részük még nem rendelkezett fogékony levélfelülettel. Hasonló jelenséget tapasztaltunk 2019-ben is, amikor a túl korai indulófertőzés és az áprilisi tünetmegjelenés nagyon erőtlen volt, és egyúttal a lehűlések jelentősen megnyújtották a lappangási idő hosszát, késleltetve a tünetek megjelenését. 2021-ben extrém hideg volt áprilisban, a szőlő fejlődése csupán május elejére jutott el odáig, hogy egyáltalán legyen valamekkora zöld lombfelület, amelyet szóródáskor eltalálnak az aszkospórák. 2023-ban újfent hideg volt tavasszal, egy korai és tömeges aszkospóra-szóródást követően 2017-hez és 2019-hez hasonlóan csupán az ültetvények egy részében következett be tényleges fertőzés, a legtöbb termőhelyen viszont egyáltalán nem, mivel még alig fakadt a szőlő. A felsorolt évjáratokban a hideg tavaszi időjárás miatt az indulófertőzés erejét meghatározó aszkospórás fertőzésből eredő tünetek gyakorisága nagyon alacsony szintet ért el (1. ábra).
Februári tavasz
2024-ben a tenyészidőszak előtt teljes káosz alakult ki a hőmérsékleti viszonyokat tekintve, és elsősorban a szokatlan korai felmelegedés gyengítette jelentősen a lisztharmat esélyeit. Februárban nagyon enyhe volt az időjárás, a havi középhőmérséklet 7 °C-kal volt magasabb a sokévi átlagnál. A hónap 11-12 napján olyan környezeti körülmények jöttek létre, amelyek feltehetően jelentős aszkospóra-szóródást idéztek elő (10–15 mm csapadék, 20 órát meghaladó nedvességborítás, 10 °C körüli minimumhőmérséklet). A jelenség március 16-án megismétlődött, ami tovább csökkentette a spórakészletet a rügyfakadást megelőző időszakban. A szokatlanul meleg szezonkezdet végül március 29-i rügyfakadást eredményezett, majd 4 nappal később az első aszkospórás fertőzés is bekövetkezett. Nyilvánvaló, hogy ilyen korán tényleges fertőzés csupán az ültetvények egy részében jöhetett létre, hiszen a szőlőhajtások még a korán fakadó ültetvényekben is fejletlenek voltak (1. kép), ezzel pedig a magas fertőzési nyomás kialakulásának esélyei tovább csökkentek.
Az enyhe telek hatása
A lisztharmatgomba az utolsó nagy járvány során számos termőhelyen a fiatal hajtások rügyeit is megfertőzte. A következő év tavaszán, 2015-ben hosszú évek kihagyása után újból megjelentek a zászlóshajtások. Mivel az elmúlt tíz esztendőben jellemzően nem süllyedt a hőmérséklet –16 °C alá, az ivartalan telelési forma is fennmaradt (1. táblázat), sőt az évek során egyre több ültetvényben bukkant fel. Ismeretes, hogy a lisztharmatgomba micéliumos telelése módosítja a kórokozó járványdinamikáját. Azokban az ültetvényekben, ahol az aszkospórás fertőzésből eredő tünetek mellett a zászlóshajtások is megjelennek, jóval erőteljesebben indulhat a kórfolyamat. Egyrészt azért, mert a zászlóshajtásokon nagyságrendekkel több konídium képződik, mint az aszkospórás fertőzésből eredő lisztharmattelepeken, vagyis hatalmas fertőzési potenciállal rendelkeznek. Másrészt azért is, mert előfordul, hogy a „zászlók” az aszkospórás fertőzésből eredő tüneteknél korábban jelennek meg, ezért a rajtuk képződött konídiumok okozta másodlagos fertőzések hamarabb elindulhatnak.
Összefoglalás
Az elmúlt évtizedben megfigyelhettük, hogy a téli hónapok rendkívül enyhék voltak, és úgy tűnik, ezzel együtt gyakrabban fordult téliesebbre az időjárás tavasszal. Mint láthattuk, a jelenség a szőlőlisztharmat biológiájára is hatást gyakorolt. A tavaszi hőmérsékleti kilengések azt eredményezték, hogy szignifikánsan megnőtt azoknak az évjáratoknak a száma, amelyekben meghiúsultak a lisztharmatjárványok. Az aszkospórás fertőzés sikertelenségeivel párhuzamosan felértékelődött a micéliumos telelési forma szerepe, amely egyelőre inkább lokálisan képes arra, hogy az indulófertőzés mértékét a kritikus szint fölé emelje.
Ne legyenek kétségeink, a szőlő lisztharmatgombája nem tűnik el az ültetvényekből. Inkább a kórokozó megpróbál alkalmazkodni a megváltozott környezeti viszonyokhoz. Ugyan borvidékeken átívelő járvány kirobbantására az utolsó évtizedben nem volt képes, azonban lokálisan szinte minden szezonban súlyos fürtkárokat idézett elő. A járványok vissszavonultak az ún. lisztharmatveszélyes termőhelyekre, oda, ahol (I) előfordulnak a zászlóshajtások, (II) a betegségre fogékony szőlőfajtákat termesztenek, (III) korán bekövetkezik a fakadás, így nagyobb eséllyel jöhet létre korai aszkospórás fertőzés, és (IV) a fekvésből adódóan későn jön az első fagy, ami azt eredményezi, hogy a lombozat sokáig a tőkén marad, fenntartva az érett kazmotéciumok lemosódását.
A megváltozott körülmények a növényvédelmi szakemberek számára is feladják a leckét. Ugyanis felületes tervezés során könnyen figyelmen kívül hagyhatjuk azokat a lisztharmatveszélyes termőhelyeket, ahol még egy gyenge fertőzési nyomással jellemezhető évjáratban is komoly gazdasági károk keletkezhetnek. De ennek ellenkezője is igaz. Amennyiben kizárólag a legkritikusabb ültetvények felmérései alapján állítjuk össze a permetezési programot, akkor könnyen túlbiztosíthatjuk a fungicides védelmet olyan ültetvényekben is, ahol a fertőzési nyomás jóval kisebb, mint a lisztharmatveszélyes termőhelyeken. A túlbiztosításnak pedig jelentős az anyagi vonzata. Költséghatékonyság szempontjából a legkézenfekvőbb megoldás, hogy nem egységes, hanem a tényleges fertőzési nyomáshoz igazodó, akár termőhelyenként eltérő növényvédelmi stratégiát alkalmazunk, ami a szerválasztásban, az időzítésben és a védekezések számában is megmutatkozik.
Hogyan tudjuk lokálisan csökkenteni az erős fertőzési nyomás kialakulásának esélyeit?
Az átlagostól eltérő környezeti körülmények szignifikáns változást képesek előidézni a szőlőlisztharmat járványdinamikájában. Egy-egy markáns jelenség már önmagában jelentős mértékben képes befolyásolni a fertőzési nyomást azáltal, hogy a kórokozó életciklusának meghatározott pontján fellépő szokatlan környezeti hatás megakadályozhatja a tömeges inokulum-képződést, vagy csökkentheti a már rendelkezésre álló készleteket. A természettől pedig érdemes tanulni. A védekezési stratégiába is beépíthetünk olyan elemeket, amelyek ugyanezt a célt szolgálják. Ezt tesszük, amikor a virágzás kezdetéig előrejelzésre alapozva, célirányosan és pontos időzítéssel az aszkospórás fertőzéseket vagy azok következményeit kíséreljük meg elhárítani, ami sokkal hatékonyabb, mint a közvetlen bogyóvédelem. Ha a tenyészidőszak második felének csapadékos időjárása eredményesen gátolja az ivaros termőtestek képződését vagy a száraz ősz a tömeges lemosódásukat, és ezeknek a hatásoknak következményeként tavasszal a lisztharmatfertőzés nem képes elérni a járványos szintet, akkor azok a fungicidesbeavatkozások is fontos szerepet kapnak a permetezési programban, amelyek a vegetáció második felében hatékonyan gátolják a lisztharmat lombozaton való felszaporodását és egyúttal a termőtestek tömeges képződését.
2023 őszén azt vizsgáltuk, hogy a Revyona® milyen hatást gyakorolt az ivaros termőtestekre. November 23-án különböző kísérleti területekről leveleket gyűjtöttünk, és sztereomikroszkóp segítségével megszámoltuk a rajtuk képződött kazmotéciumok mennyiségét. A kapott eredményeket összehasonlítottuk olyan parcellákból származó minták eredményeivel, amelyeket egyáltalán nem permeteztünk (3. ábra).Abban az ültetvényben, ahol júliusban egy alkalommal használtuk a Revyona® készítményt, több mint 40%-kal mérséklődött a kazmotéciumképződés. Kétszeri permetezéssel 70-80%-os hatékonyságot értünk el. A sorozatpermetezés pedig megközelítette a 90%-os hatást. A korábbi években számos kísérletben szembetűnő volt, hogy azokban a parcellákban, ahol a Revyona® készítményt használtuk, látványosan egészségesebb a lombozat. Több ízben mutattunk be ezzel kapcsolatban kísérleti eredményeket, amelyek igazolták, hogy a Revyona® kiemelkedő a lombvédelemben, és egyúttal nagyon hosszú hatástartammal rendelkezik. Más lisztharmatölő fungicidekkel összehasonlítva megfigyeltük, hogy a versenytársak esetében a permetezés felhagyását követően két-három héttel a levelek elkezdenek erősen fertőződni, míg a Revyona®hosszú hatástartamának köszönhetően akár 2 hónapon át is fenntartja lombozat egészséges állapotát (Szőlővédelmi tippek, 2022/3. szám), ami kihat a termőtestképződésre és minden bizonnyal a következő évi indulófertőzés mértékére is. Mindezek alapján jó szívvel ajánljuk a Revyona® készítményt a kései lombfertőzés elkerülése céljából fürtzáródás környékén vagy akár a lisztharmat elleni zárópermetezésre is.
dr. Hoffmann Péter
fejlesztőmérnök
