A 2024. évi vörösrozsda-járvány tanulságai a kémiai védekezésben
04.02.2025
Ha a 2023-as esztendőt a rozsdák évének neveztük, a 2024-est is nyugodt szívvel nevezhetjük annak, csak a szerepek a búza két meghatározó rozsdabetegsége, a vörös- és a sárgarozsda között fölcserélődtek. Amíg ugyanis a 2023-as év elsősorban a sárgarozsdáról szólt, és a vörösrozsda csak mellékszerepet kapott, addig 2024-ben az utóbbi lépett elő főszereplővé, a sárgarozsda pedig amolyan statisztaszerepre kényszerült. Mivel azonban a két fő rozsdabetegség járványdinamikája – akár évjáratonként, akár éven belül vizsgáljuk – nem esik egybe, és a gombaölő szerek sem teljesen azonos módon viselkednek velük szemben, nyilvánvaló, hogy a 2024-es tanulságok némiképp eltérnek az előző évitől.
A vörösrozsda kártétele a régi időket idézte
A vörösrozsdát okozó Puccinia recondita (másik nevén P. triticina) gomba hazánkban az őszi búza (és a tritikálé) első számú károsítója. A kórokozó által súlyosan megbetegített búzanövények elveszthetik akár a teljes lombozatukat, s a terméskár ilyen esetben meghaladhatja a 70%-ot is. Persze, az ilyen esetek azért nem mindennaposak, 2024-et megelőzően nagy erejű vörösrozsdajárvány utoljára 2010-ben tört ki (1. ábra). Ezt megelőzően azonban a járványok kifejezetten gyakoriak voltak. A ’90-es években és a 2000-es évek első dekádjában vagy 10 vörösrozsda-járványos évet jegyeztünk föl, ezen belül 1998 és 2010 között összesen hatot (1999, 2001, 2002, 2004, 2005, 2010).
Volt azért jelentős vörösrozsdanyomás más években is, például 2013 és 2019 között mind a hét esztendőben, vagy utoljára 2023-ban, de ezeket az éveket – a vörösrozsda oldaláról – nem tekintjük járványosnak. A legkevésbé problémás esztendők pedig a 2003-as, a 2012-es, a 2021-es és 2022-es voltak, de olyat, hogy mérhető gazdasági kárt a betegség egyáltalán nem okozott, a 27 év közül csak egyetlenegyszer, 2021-ben tapasztaltunk (1. ábra). Ebben az évben olyan későn jelent meg a kórokozó, hogy számottevően már nem tudott fölszaporodni a kémiai védelem nélkül hagyott búzaállományokban sem.
Az, hogy a 2024-es járvány csak kivétel volt-e, vagy valami új tendencia kezdete, még teljes bizonyossággal nem tudhatjuk, a közeli jövő fogja eldönteni. Minden esetre a klímaváltozás, ami az ember számára is egyre nyilvánvalóbb, egyelőre inkább a kedvezőtlen vonásait (tavaszi szárazság, erős áprilisi–májusi lehűlések) érvényesítette erősebben a vörösrozsda irányába, mint a kedvezőket (hosszú, fagymentes őszök, enyhe telek). Ezt igazolja a 2011 és 2023 közti hosszú járványmentes periódus (1. ábra).
67 nap az első tünettől a totális rozsdaborítottságig
A 2024-es szezonban a Puccinia recondita gomba jól telelt az árvakelésű búzákon és a korai búzavetésekben. A korai (szeptember végi – október eleji) vetések már 2023 őszén fertőződtek, a késeiek azonban csak a tavasz során. A szekszárdi kísérleti telepen 2023 őszén a legkorábbi búzavetés időpontja október 25-e volt, ami összességében már inkább késeinek számított. Az ekkor elvetett magokból a növények november közepén-végén keltek ki, a tél folyamán bokrosodtak, és februárban kezdtek fertőződni a vörösrozsdával. A betegség első tünetei február 26-án jelentek meg rajtuk. A november 10-ei vetések esetében a kelés decemberben történt, az első vörösrozsdatelepeket a növényeken 2024. március 18-án találtuk meg. A december 21-ei vetések pedig csak január közepe-vége felé keltek ki, februárban kezdtek bokrosodni, és március második felében fertőződtek először a vörösrozsdával. A betegség első tüneteit itt csak 2024. április 4-én, a búzanövények egy szárcsomós állapotánál találtuk meg (2. ábra).
Ezekben a december 21-ei vetésekben – a kórokozó első uredótelepeinek megjelenését követően – a gombaölő szerrel nem védett (kezeletlen) búzanövények eleinte lassú ütemben, majd egyre nagyobb intenzitással fertőződtek (2. ábra). A fertőzöttség mértéke a zászlóslevél kiterülése idején, május első napjaiban érte el az 1%-os védekezési küszöböt, „kalász hasban” állapotnál már 1,8%-os volt, a virágzás végére pedig meghaladta a 60%-ot. Tejesérés közepére 90% fölötti rozsdaborítottság alakult ki, és tejesérés végén tetőzött a fertőzöttség 100%-on. Az első uredótelep megjelenésétől (április 4.) a 100%-os borítottságig (június 10.) 67 nap telt el. A megbetegedés legintenzívebb szakasza a búza kalászolása-virágzása idejére esett. A vörösrozsda terjedésének kedvezett, hogy az április és a május is jóval melegebb volt, mint a korábbi 5 esztendőben, és – ha nem is bővelkedtünk a csapadékban – a folyamatos fertőződéshez kellő mennyiség hullott e két hónap során.
A fölső levelek épségének megóvása volt a legfontosabb feladat
Nézzük akkor, hogy ennél a szituációnál, amelyet az előző fejezet végén részletesen elemeztünk, a kémiai védekezés milyen eredményekkel szolgált. Ebben elsőként az az időzítési kísérlet lesz segítségünkre, amelyben a Revycare® 1 l/ha-os adagját juttattuk ki különböző időpontokban, egy, két vagy három alkalommal (3. ábra). Vegyük először az egyszeri Revycare®-kezeléseket, amelyek 5 különböző időpontban (két szárcsomós fenológiánál, a zászlóslevél megjelenésekor, „kalász hasban” állapotnál, virágzás kezdetén és virágzás végén) történtek. Az ábrán jól látható, hogy ezek közül az optimális időpontú a középső, vagyis a „kalász hasban” állapotnál végzett permetezés volt. Ezzel kaptuk a legalacsonyabb fertőzöttséget és egyben a legmagasabb termésátlagot.
A zászlóslevél megjelenésekor végzett Revycare®-kezelés mindössze 9 nappal történt korábban, s ez – a jóval nagyobb fertőzöttség miatt –a terméshozam 0,82 t/ha-os csökkenéséhez vezetett. Ha további 10 nappal előbb (két szárcsomós állapotnál) permeteztünk, az még súlyosabb fertőzöttséget, és – az optimális időponthoz viszonyítva – másfél tonnás termésveszteséget jelentett.
Hasonlóképpen nagy árat kellett fizetni a késedelemért is. Az egyhetes késedelem („kalász hasban” állapot helyett virágzás kezdeti kijuttatás) hasonló termésveszteséggel járt, mint az optimálisnál 9 nappal korábbi permetezés. A további nyolcnapos, összességében tehát 15 napos halasztás (virágzás végére) pedig a két szárcsomós állapotnál végzett permetezéssel volt nagyjából egyenértékű. Lényegében minden egyes nap, amivel akár előre-, akár visszafelé eltértünk az optimális időzítéstől, közel egy mázsás termésveszteségben nyilvánult meg. Minél korábban juttattuk ki a permetszert, a búza fölső levelei annál inkább kimaradtak a védelemből, és minél később, annál betegebb növényállományt kellett megvédenünk.
Persze, az optimális időpont is csak az egyszeri védekezések viszonylatában volt optimális, mivel
egyrészt a növényállomány fertőzöttségi szintje (1,8%) a „kalász hasban” állapotnál már kevéssel meghaladta az 1%-os védekezési küszöböt (részben tehát gyógyítani kellett), másrészt a védőhatás nem tartott ki a tenyészidő végéig. Ezt a két hiányosságot a kétszeri Revycare®-kezeléssel lehetett külön-külön orvosolni (3. ábra). Ha ugyanis a „kalász hasban” állapot előtt, két szárcsomós fejlettségnél is védekeztünk, azzal biztosítottuk a beavatkozás teljesen preventív jellegét, ami 6 q/ha-os termésnövekedést eredményezett a legjobb egyszeri megoldáshoz képest. Hasonló eredményre vezetett az a kétlépéses változat is, amikor a fölső leveleken a védőhatás időtartamát növeltük meg azzal, hogy a „kalász hasban” állapot után, a virágzás végén is kijuttattuk a Revycare®-t.
Érthető módon nem volt sikeres az a kétlépéses változat, amelyben a két szárcsomós állapotú permetezést a virágzás végi követte, mivel a két fölső levél az első kezelés idején még nem fejlődött ki teljesen, s ezért hatékony védelemben nem részesülhettek. A második permetezés idején pedig már meglehetősen betegek voltak, zöld felületük egy jelentős részét elvesztették. Ennél a kétlépéses változatnál sikeresebbnek találtuk az optimálisan időzített egyszeri védekezést is (3. ábra). A fölső levelek védelme tehát nem maradhatott ki, erről a megfelelő időben mindenképpen gondoskodni kellett.
Mindezek alapján nyilvánvaló, hogy ezt a korán megjelent, egyre dinamikusabban terjedő és a búzanövényeket a tenyészidő végéig veszélyeztető vörösrozsdát maradéktalanul elhárítani csak három egymást követő védekezéssel lehetett, ami – a kezeletlen kontrollhoz képest – több mint 4 t/ha-os hozamnövelést eredményezett (3. ábra). Az első lépésnek a preventív indítás, a másodiknak a fölső levelek épségének megóvása, míg a harmadiknak a hatástartam-növelés volt a lényege. Legfontosabb közülük a középső (második) lépés volt. Ha ebbe hiba csúszott, az súlyos következményekkel járt.
A BASF-nek minden helyzetben van alternatív megoldása
Egy kísérletben annyiszor használhatjuk a Revycare®-t, ahányszor csak akarjuk. A gyakorlatban azonban szezononként csak két alkalommal permetezhetjük ki a növényállományra. A háromszori Revycare®- kezelés nem engedélyezett, az egyik lépés során a készítményt valamilyen más gombaölő szerrel kell helyettesítenünk. De vajon melyik lépésnél? Bármelyiknél: a BASF-nek mindhárom lépésnél van alternatív ajánlata.
A korai levélbetegségek elleni permetezés helyettesítése a vetőmag Systiva®-csávázásával történhet. Ahogy a 4. ábránszemléltetett kísérlet eredményei mutatják,a két eljárás között a gombaölő és a termésnövelő hatás vonatkozásában lényeges különbség nincsen, vörösrozsdajárvány esetén mindkettő nagyjából azonos eredményességgel alkalmazható. Az önálló Systiva®-csávázás nem különbözik szignifikánsan az önálló korai Revycare®-permetezéstől, de a két lépésből álló technológiák első lépésénél is gyakorlatilag mindegy, hogy a Systiva®-csávázást vagy a két szárcsomós állapotban végzett Revycare®-permetezést választjuk-e. Hasonló tapasztalatokat szereztünk a 2023-as évben is a sárgarozsdajárvány korai megelőzése terén. A korai (egy-két szárcsomós állapotnál végzett) permetezésnél a Revycare®-t elegendő 0,75 l/ha-os adagban használni.
A zászlóslevél kiterülése és kalászhányás eleje között, a fölső levelek megóvása céljából végzett permetezés estében a Priaxor® lehet a Revycare® alternatívája (4. ábra). A Priaxor® választása különösen azok számára megszívlelendő, akik a termést mindenáron maximalizálni szeretnék, hiszen ez a készítmény rendkívül erős gombaölő és kettős élettani hatással rendelkezik, s járványhelyzetekben különösen jól szokott teljesíteni.
Végezetül nézzük a kalászvédelmet,ahol egy igazi toxincsökkentő specialistával, az Osiris® Revy-vel helyettesíthetjük a Revycare®-t. Az Osiris® Revy-ről elmondható, hogy nemcsak a toxincsökkentésben, hanem a kései levélbetegségek elhárításában is élen jár, igen hosszú hatástartamával más triazol-kombinációk fölé kerekedik. Így végül akár mindhárom Revycare®- kezelést helyettesíthetjük (lásd a 4. ábrán a 3×-i védekezésből álló BASF-technológiát). Persze azért alaposan meg kell fontolni, hogy melyiket és mivel, mert ha rosszul döntünk, azon könnyen rajtaveszthetünk. A kétlépéses versenytárs-technológia (4. ábra) nem azért adott rosszabb eredményt a kalászolás eleji egyszeri Revycare®-kezelésnél, mert nem volt megfelelő az időzítése (ugyanolyan volt, mint a kétszeri permetezésből álló BASF-megoldásoké), hanem azért, mert kevésbé hatékony, rövidebb hatástartamú szerekből állt.
Megjegyzés: A 3. és a 4. ábra oszlopaiba írt betűk azt jelzik, szignifikáns-e a különbség az egyes kezelések között. Ha két kezelést összehasonlítunk, és az azokat jelző oszlopokban nincs azonos betű, akkor az eltérés szignifikáns (megbízható). Ha viszont van azonos betű, akkor a különbség nem szignifikáns, azaz a véletlenek is okozhatták.
dr. Füzi István
fejlesztőmérnök
BASF Hungária Kft.
_360x203.png?1733498245069)