Ki lesz sikeres 2025-ben?
10.02.2025
Az agráriumban sosem voltak unalmas idők. A mögöttünk hagyott 2024-es év is tele volt izgalmakkal vagy még inkább problémákkal. Az, hogy az esélyek vagy a veszélyek kerülnek túlsúlyba, üzemi szinten dől el. Az idei terménypiaci kilátásokkal kapcsolatban a legtöbben azt mondanák, hogy bizonytalanok, kiszámíthatatlanok. Én nem tartozom ezek közé.
Lózungok
Arra a kihívástömegre, amellyel most szembesülünk, nem volt még példa. A gazdálkodási körülmények egyidejű megváltozása kivétel nélkül minden gazdálkodót, feldolgozót, kereskedőt stratégiai döntéshozatalra kényszerít. Képesek vagyunk-e túllépni az árnyékunkon? Együtt tudunk-e működni? Változtatunk-e a földhöz, a szomszédhoz, a piachoz fűződő viszonyunkon? Meg tudjuk-e oldani a szerkezetváltást, amely egyszerre felel meg az időjárási, a piaci és a fenntarthatósági kritériumoknak? Létkérdések az asztalon, de sokaknak már lepergett az utolsó homokszem is. Stratégiára van szükség.
Aki nem lép, az kilép. A mezőgazdaság – hangsúlyozottan nem csak Magyarországon, de nálunk leginkább* – lépéskényszerbe került a gazdálkodási körülmények jelentős és tartós megváltozása okán. Aki ezekben az időkben nem változtat megszokott gyakorlatain, az egyre nagyobb bajba kerül. 2024 tapasztalatai jó például szolgálnak arra, mire kell készülnünk ettől kezdve. (*A világon nálunk emelkedik leggyorsabb az éves átlagos hőmérséklet.)
Mi bizonytalan?
Az előbbiek kivétel nélkül húsba vágó, valós kérdések. A zsebünket leginkább érintő tényezők közül most a két legfontosabbat, az időjárást és a piaci ármozgásokat emelem ki.
Az biztos, hogy a klíma megváltozott. A csapadékeloszlás része nehezebben kiszámítható, ezért is döntő tényező a talaj állapota, szervesanyag-tartalma, vízmegtartó képessége, s a többi, de ezen ugye már mindenki dolgozik. Minden évben lesz aszály, javulnak a toxintermelők életfeltételei, fokozott kihívás lesz a minőségi áru előállítása. Pedig a piaci determinációk éppen ebbe az irányba nyomnak minket. Rövid úton eldől, ki ért a szakmájához, ki választ megfelelő stratégiai partnereket.
Jogos a felvetés: ha a globális felmelegedés valóban visszaveti a hozamokat, akkor miért alacsonyak az árak (már relatíve!). A válasz egy találós kérdés: Mit tesz a gazda – legyen a világ bármely pontján –, ha magas a terményár? Növeli a termelését, és készletezik. S mit tesz, ha alacsonyak az árak? Hát ugyanezt. Elég a világ gabonatermelését mutató grafikonra tekinteni, hogy ez alátámasztást nyerjen. Ebbe tenyerel bele a globális felmelegedés: leginkább az emelkedő átlaghőmérséklet, a hőségnapok számának emelkedése, az egyenetlen csapadékeloszlás és az UV-sokk. Ennek hatása a romló hozamokban és minőségben máris tetten érhető. Az alábbi termelési görbe emiatt lefordul majd. Lassan ugyan, de tartósan. A régóta stabil globális mérleg elkezd majd romlani. Középtávon pedig egyenesen az ellátás biztonsága kerül veszélybe, minőségi oldalon mindenképp. Ez áremelkedést jelent még akkor is, ha a pénzpiaci befektetők – ahogy történik az most is – másfelé keresik a pénzüket. DE MIKOR? Nem holnap. A felmelegedés északi irányban még a területbővülés potenciáljával kecsegtet, például a világ legnagyobb búzaexportőre, Oroszország számára. Az őszi vetésűek felé való elmozdulás a vetésszerkezetben is tartogat még mozgásteret a termelési színvonal fenntartására. Ugyanakkor a keresleti oldal töretlenül bővül. A termelési görbe ellaposodik, majd néhány éven belül elkezd csökkenni. Hol vannak a képletben a technológiai, genetikai fejlesztések? A lassító tényezők sorában.
A felmelegedés időszaka ugyanis még csak most kezdődik. Immár több mint egy éve minden hónapban megdőlnek a melegrekordok. Ráadásul a Kárpát-medencében a leggyorsabb a folyamat. A tőlünk északabbra gazdálkodók számára számos előnyt hoz ez a korszak, miközben mi szerkezetváltásra kényszerülünk, és csökkenő hozamokkal kell számolnunk. Hatalmas problémát látok az időjárás változása és a rá adott reakciók sebességének különbségében. A magyar gazdatársadalom inkább Pató Pál-osan reagál. Megadja a módját. Nos, erre nincs idő. Vannak, persze hogy vannak jogos kifogások: az engedélyek megszerzése, a szomszéd együttműködési képtelensége, minden drága; de kifogyunk az időből.
S mivel a beavatkozás nem csak egykét lépést, hanem egy teljes módszertanváltást igényel, a késésünk csak halmozódik. Már felsorolni sem érdemes a beavatkozási pontokat, hiszen gyakorlatilag tevékenységünk minden eleme beletartozik. Nemcsak a termés megvédése a feladat, hanem olyan termékek előállítása, amelyek gazdaságosan állíthatók elő, legalább középtávon.
Okulhatunk az EU déli tagállamainak terméseredményeiből. Kalászosokból a miénknél jelentősen és tartósan alacsonyabb, a kukoricánál viszont stabilan magasabb hozamokkal dolgoznak. Kukoricát ugyanis csak oda vetnek, ahol minden igényét ki tudják elégíteni. Ez 50–150 ezer hektárokat jelent. Immár több mint két éve hangoztatott előrejelzésem szerint Magyarországon legfeljebb 600–650 ezer hektárra fog csökkenni a szemes kukorica vetésterülete.
A piaci ármozgások kiszámíthatatlanságával is vitatkoznék. Azt látjuk, hogy a globális mérlegek tartósan egyensúlyban vannak, magas készletszintekkel. A jelentős ármozgásokat a leggyakrabban olyan tényezők okozzák, amelyek a szektorban jelen lévő befektetési források érdekei szerint történnek. Konkrétan kiemelek egy példát: amíg a pénzpiaci szereplők máshol keresik meg a hozamaikat, addig kevés befolyással vannak a gabonapiacokra. Nézzük meg, az S&P 500 amerikai tőzsdeindex változása mennyire szoros összefüggést mutat a búza chicagói árával. Mivel immár két éve szárnyalnak a részvényárak, a búzapiacon érvényesülnek a keresleti-kínálati viszonyok, ami lecsorgást jelent. A 2. ábra egy hónapos kiemelésében Trump megválasztásának részvénypiaci felpattanása és ezzel egy időben a búza-árak csökkenése látható.
Mit üzennek ezek a trendek?
1. Ha rá akarunk érezni terményeink várható árváltozásaira, nem elég az agrárhíreket olvasni. Bár kétségtelenül azok is üzennek azzal, hogy éppen milyen irányba gerjesztik a hangulatot, pontosabb képünk lesz, ha a többi befektetési területet is figyelemmel kísérjük. Mit mond ez jelenleg? A részvények az új elnök beiktatásának örülni fognak, gazdaságvédelmi intézkedései is ezt fogják erősíteni. Már csak ezért sem számítok arra, hogy a gabonaárak jelentős emelkedési pályára tudnának állni az új év első felében.
2. Mivel az országos átlagok egyre nagyobb szélsőségeket mosnak el, szólni sem érdemes róluk. A lényeg, hogy egyre határozottabban szakad részekre az ország és a termelői kör. Az elmúlt évtizedek talajkizsákmányoló gazdálkodása most a klímaváltozással üt vissza. A piac rákontrázik, a támogatási rendszer reformja adja a tercet, és a fal adja a másikat. A növénytermesztő szakmában most válik el a szem és a pelyva.
3. Egy kézzel fogható példa: Bécsben, Bolognában és Milánóban egyaránt 300 eurót adnak egy tonna jó minőségű búzaért, míg itthon legfeljebb 200-at. Van kérdés? A mértékegység az irányvonal. Legyen lehetőleg fajtaazonos, egységesen magas minőségű. Ez szoros stratégiai együttműködések, erős integrációk nélkül nem megy.
4. Vizsgáljuk meg, hol keletkezik a jövedelmünk! A változtatást ugyanis mindig a helyzet értékelésével kell kezdeni. Saját adottságaink számbavétele során annak feltérképezése, hogy mely tevékenységünkre mekkora részét fordítjuk energiáinknak, elengedhetetlen. Ki fog derülni, hogy a tárolás és értékesítés az, amivel a legkevesebb időt töltjük, miközben jövedelmünkre ezek vannak a legnagyobb befolyással. A többi tevékenység legfeljebb az optimalizálás, költségcsökkentés, hatékonyságjavulás révén tud ahhoz hozzájárulni.
5. A címben feltett kérdésre tehát a válasz: az lesz idén sikeres növénytermesztő, aki a tevékenységének minden elemét érintő változtatást azonnal meglépi. Persze nem lesz egy csapásra magasabb a humusztartalom, vagy kezdhetünk el öntözni, de neki kell rugaszkodni az alkalmazkodásnak. Ez nem megy egyedül. Olyan partnerekkel kell dolgozni, akik segítenek megmutatni a helyes eszközöket, módszereket.
Fórián Zoltán
vezető agrárszakértő
Erste Agrár Központ