Agrobaktériumos betegség
Kórokozó:
Az alma agrobaktériumos gyökérgolyváját az Agrobacterium tumefaciens, míg az agrobaktériumos gyökérburjánzását vagy más néven szőrösgyökerűségét az Agrobacterium rhizogenes nevű baktérium okozza.
Az Agrobacterium tumefaciens polifág, széles gazdanövénykörrel rendelkező (gyakorlatilag a kétszikűek), világszerte elterjedt kórokozó. Előfordulása a faiskolákban gyakoribb, a fiatal fákat érinti, de termőkorú ültetvényekben is felbukkanhat.
Az Agrobacterium rhizogenes jelentősége kisebb, mint az agrobaktériumos gyökérgolyváé. Gazdanövényei között az alma mellett szintén más kétszikű fajok is szerepelnek.
Kártétel, tünet:
Agrobacterium tumefaciens fertőzés esetén a gyökéren és a gyökérnyakon karfiolszerű daganatok, golyvák képződnek. Ezek kezdetben borsó méretűek, sima felületűek és puha állagúak, színük fehéressárga. Később elfásodnak és besötétednek, felszínük mélyen barázdálttá válik, miközben diónyira, sőt ökölnagyságúra nőhetnek. A daganatok belsejében a szállító edénynyalábok deformálódnak, ami miatt a fák víz- és tápanyag-ellátottsága akadályozott.
Agrobacterium rhizogenes fertőzésekor a gyökérzet rendellenes fejlődése figyelhető meg. A beteg almafának több, hasonló vastagságú főgyökere képződik, gyökérzete így bojtossá válik.
Az agrobaktériumos fertőzés következtében az almafa visszamarad a fejlődésben, levelei sárgulnak.
Biológiája, környezeti igénye:
Mindkét baktérium esetében a fertőzés a talajból indul, ahol a kórokozók két évig is képesek megőrizni a fertőzőképességüket. Az agrobaktérium sebparazita, tehát a gyökér sérülésein keresztül jut be a növénybe, ahol a sejtek hipertrófiáját (sejtek térfogatának bővülése okozza a szövetek növekedését), illetve hiperpláziáját (sejtek számának emelkedése okozza a szövetek növekedését) okozzák. A sebek a helytelen módon végzett talajművelés következtében vagy pl. a pajorrágás nyomán jöhetnek létre, de oltással, szemzéssel is átvihető a baktérium. A fertőzés során a baktériumplazmid egy része – amely a sejtburjánzást kódolja – beépül a gazdanövény sejtmagjának DNS-ébe. Az ültetvényekbe a szaporítóanyaggal is bekerülhet. A kórokozó hőoptimuma 25-30°C. A baktérium fejlődését segíti a talaj magas tápanyag-tartalma és a lúgos pH-ja.
Védekezés:
A védekezés kiinduló pontja a megelőzés. A legfontosabb az egészséges szaporító- és ültetőanyag előállítása és használata.
A faiskolai vetésforgót úgy célszerű összeállítani, hogy az elővetemények sorában 3-4 éven át gabonafélék és egyszikű takarmánynövények szerepeljenek.
A szabad gyökerű csemeték gyökerét 1%-os réztartalmú oldatba ajánlott mártani telepítés előtt.
Források:
- Glits Márton-Folk Győző: Kertészeti növénykórtan. Mezőgazda Kiadó. 3. átdolgozott és bővített kiadás. Budapest, 2000
- M. Hluchy és mtsai: A gyümölcsfák és a szőlő betegségei és kártevői. Biocont Laboratory. Bratislava, 2007