Veresnyakú árpabogár
Előfordulása:
A levélbogarak (Chrysomelidae) családjába tartozó veresnyakú árpabogár főként Európa déli részén előforduló kártevő, Magyarországon is széles körben elterjedt. Tápnövényei közé sorolható a termesztett növények közül az őszi búza, az őszi árpa, a tavaszi árpa, a zab, a rozs, a tritikále, de kártételére a kukoricában is számítani lehet, mert a gabonatáblákból aszályos években áthúzódhatnak. Vadon termő pázsitfűfélélken is megél.
A vetésfehérítő bogaraknak négy faja ismert hazánkban. Ezek a veresnyakú árpabogár, veresnyakú zabbogár, a kéknyakú árpabogár és a kéknyakú búzabogár.
Leírás:
A veresnyakú árpabogár hossza 5-6 mm. Szárnyfedőik acélkékek, nyakpajzsuk vörös. A meztelencsigára emlékeztető lárvák, amelyeket árpacsigának is neveznek színe csillogó sötétkék, ami arra vezethető vissza, hogy a kiszáradás elkerülése érdekében nyálkás, ürüléküket is tartalmazó váladékkal borítják be a testüket.
Kártétel, kárkép:
Jellegzetes, foltszerű kártételt okoz a gabonatáblában. A lárva és az imágó is károsítja a növényeket. A kifejlett bogarak átrágják a levéllemezt hosszú csíkokat és lyukakat képezve az erek közötti területen, a lárvák a hámozgatásukkal – felületi rágás – károsítják a leveleket. A lárvák a kalászok tápanyagokkal való ellátását biztosító zászlós leveleket teszik tönkre, csökkentik az asszimilációs felületüket. A károsított gabona levele kifehéredik, erre utal a vetésfehérítő elnevezés. A kifehéredés azért következik be, mert a levélből megmaradt alsó epidermisz fehér, élettelen hártyaként marad vissza. Legsúlyosabb kárt a tavaszi árpában okozza.
A vetésfehérítő bogarak másodlagos kártétele a vírusterjesztő képességükhöz kötődik. Szerepük lehet az árpa sárga törpülés vírus és a rozsnok mozaik vírus terjesztésében.
Életmód:
Évente egy nemzedéke fejlődik. A veresnyakú árpabogár imágó alakban telel a táblaszéleken az avarban, a gyepszintben. Április folyamán a böjti szelek segítségével húzódik be a gabonatáblákba, amikor a napi középhőmérséklet eléri, illetve meghaladja a 10°C-ot. Érési táplálkozás és párosodás után a levelek színére rakják le élénsárga tojásaikat sorban az erek mentén. A nőstény tojásprodukciója akár 260 is lehet. Tojásrakás után bő egy hét elteltével kelnek ki a lárvák. Négy fejlődési állapoton mennek keresztül. Az utolsó lárvastádiumban okozza a kártétel háromnegyedét. A kifejlett lárvák a talajba vándorolnak, ahol 2-4 cm mélyén bábkamrában bábozódnak.
Előrejelzése, védekezés:
Az imágók ellen a védekezés akkor szükséges, ha a szegélyzónában tartózkodó bogarak száma eléri vagy meghaladja a 8 egyed/m2 vagy a 10-15 egyed/10 hálócsapás értéket. A lárvák elleni védekezés optimális időpontja a tömeges kelése idején, májusban van. A kezelés abban az esetben indokolt, ha négyzetméterenként meghaladja a lárvák száma a 10-12-t.
Források:
- Szeőke Kálmán: Károkozó rovarok a mezőgazdaságban. Hajnalpír Kiadó. Székesfehérvár, 2015
- Ripka Géza: Növények integrált termesztése II. NAKVI, Budapest
- Védekezés hazánk jelentős szántóföldi kártevői ellen. szerk.: Keszthelyi Sándor. Agrofórum Kiadó, Budapest, 2020
- Hertelendy Péter: Védekezés a vetés fehérítő bogarak és a lárváik ellen. Agrofórum. 2019. Extra 80. 40. oldal