Torsgomba
Kórokozó:
A kalászosok szártőbetegségét okozó gombák közé tartozik a világszerte elterjedt Gäumannomyces graminis (syn.: Ophiobolus graminis). Főként a búzát betegíti meg, de az árpát, a rozsot, a zabot és más pázsitfűféléket is megfertőzhet. Jelentős mértékű termésveszteséget okozhat.
Kártétel, tünet:
A fertőzött növények gyengén bokrosodnak, alacsonyabbak lesznek, töppedt, léha szemek képződnek. A kalászok kifehérednek, rajtuk korompenész (gyengültségi parazita) jelenhet meg. Őszi fertőzés esetén csírapusztulást okoz. A beteg növények sárgulnak, a száruk az alsó 5-6 cm-es szakaszán barna elszíneződés látható, majd ezen a területen kialakulnak a fekete pontszerű peritéciumok, a torsgomba ivaros termőtestei. Ezekben aszkospórákat tartalmazó aszkuszok képződnek. Ha csapadékos, nedves az időjárás, a száralapon nyálkás rothadás észlelhető. A gyökerek is rothadnak, a növény könnyen kihúzható a talajból. A penészes, elfeketedett gyökerek kellemetlen szagúak, a micéliummal átszőtt földlabda nem esik le róluk.
Biológiája, környezeti igénye:
A torsgomba a fertőzött növényekben, vagy az elhalt növényi maradványokon telel át. Az ősz folyamán a talajból micéliumokkal vagy a szeptemberben érő aszkospórákkal fertőzi a kalászosokat.
A nedves, mélyfekvésű területek, a semleges vagy lúgos kémhatású, illetve kötött talajok kedvezőek a kórokozó számára. A gomba talajhőmérsékleti optimuma 12-16°C közötti tartományban van.
Védekezés:
A fertőzött talajba néhány évig nem tanácsos gabonát vetni. A rendszeres gyomirtással a kórokozó gazdanövényei pusztíthatók, így a fennmaradására kisebb az esély. A fertőzött növényi részeket célszerű mélyen a talajba forgatni. A monokultúra kerülésével, a harmonikus tápanyag-ellátással, az optimális vetési körülmények kialakításával, egészséges vetőmag használatával fokozható a növények abiotikus és biotikus stresszekkel szembeni ellenálló képessége. A vetőmagcsávázás hatékony védelmet jelent a torsgomba korai fertőzése ellen. Amennyiben szükség van rá, az állománykezelésre szárba induláskor kerüljön sor. A késői vetés csökkenti az őszi fertőzések kialakulásának a kockázatát.
Források:
- A szántóföldi növények betegségei. Szerk.: Horváth József. Második kiadás. Mezőgazda Kiadó. Budapest, 1995
- Érsek Tibor-Németh Lajos: Növénykórtan. Mosonmagyaróvár, 2013