Tafrinás betegség

Tafrinás betegség

Cseresznye, meggy

Kórokozó:

A cseresznye és meggy tafrinás betegségét, a boszorkányseprűsödést egy exoaszkuszos dérgomba, a Taphrina wiesneri okozza. Megjelenésére a csapadékos évjáratokban lehet számítani. Ritkán idéz elő hazánkban jelentősebb kárt a cseresznyében és a meggyben.

Kártétel, tünet:

A fákon sűrűn képződő hajtások, seprűsödés figyelhető meg. Ezek különösen a lombhullás után mutatnak látványos tünetet. A seprűsödött ágakon rövidszáratagúság figyelhető meg, a levelek megvastagodottak, hullámosak, felszínüket dérgomba-bevonat fedi. Színük világoszöldtől sárgásvörösen át pirosig változhat. A boszorkányseprűkön a levelek hamarabb fakadnak, virágrügyek viszont, az esetek nagy részében nincsenek. A fertőzött ágak kardszerűen lefelé görbülnek, az alapi részük megvastagodott.

Biológiája, környezeti igénye:

A beteg fás növényi részek jelentik a fertőzési forrást, amelyekben a gomba micélium alakban telel. A tafrina aszkokonídiumokkal is képes átvészelni a hideg évszakot. Szemzőhajtásokkal átvihető a betegség egyik fáról a másikra. A micélium a fás részeken keresztül jut el a rügyekig. A leveleket az aszkokonídiumok is fertőzhetik. A levélfonákon megjelenő deres bevonat tulajdonképpen egy exoaszkusz réteg. Az exoaszkuszokban aszkospórák keletkeznek, amelyek az exoaszkuszokból kilövellve jutnak tovább a fákon. Az aszkospórák sarjadzással aszkokonídiumokat hoznak létre. Az aszkokonídiumokon újabb aszkonídiumok képződnek. A hűvös, csapadékos időjárás kedvez a fertőzés terjedésének.

Védekezés:

A fertőzött növényi részek eltávolításával fékezhető a kórokozó továbbterjedése.

Források:

  • Glits Márton-Folk Győző: Kertészeti növénykórtan. Mezőgazda Kiadó. 3. átdolgozott és bővített kiadás. Budapest, 2000
  • M. Hluchy és mtsai: A gyümölcsfák és a szőlő betegségei és kártevői. Biocont Laboratory. Bratislava, 2007
  • https://www.naturespot.org.uk/species/taphrina-wiesneri

Szilva

Kórokozó:

A szilva tafrinás betegségét a Taphrina pruni exoaszkuszos dérgomba okozza. A betegség jellemzően az idősebb fákon fordul elő, súlyosabb fertőzésre a magasabban elhelyezkedő területeken lehet számítani. A betegség elnevezése a bába vagy táskaszilva is.

Kártétel, tünet:

A sziromhullást követően furcsán fejlődő, deformálódó terméseket lehet találni. Ezek megnagyobbodnak, gyorsabban fejlődnek az egészségesekhez képest, méretük 2-7 cm között változik. Alakjuk görbült, gyakran lapos, hosszúkás és megnyúlt. Felületükön megjelenik a gomba szürkésfehér deres bevonata. Később elszáradnak és lehullanak a fáról vagy töppedten, összeaszalódva az ágakon lógnak.

Biológiája, környezeti igénye:

A beteg fás növényi részek jelentik a fertőzési forrást, a gomba a kéregparenchimában micélium alakban telel. A fertőző micélium a kocsányon át jut be a virágba, a termésbe. A fertőzött gyümölcs felületén megjelenő deres bevonat tulajdonképpen egy exoaszkusz réteg. Az exoaszkuszokban aszkospórák keletkeznek, amelyek az exoaszkuszokból kilövellve jutnak tovább a fákon. Az aszkospórák sarjadzással aszkokonídiumokat hoznak létre. Az aszkokonídiumokon újabb aszkonídiumok képződnek. Exoaszkuszok április, május és június folyamán jönnek létre. A hűvös, csapadékos időjárás kedvez a fertőzés terjedésének.

Védekezés:

A fertőzött növényi részek eltávolításával, illetve a fák nyugalmi időszakában réztartalmú fungicidekkel végzett lemosó permetezéssel csökkenthető a kórokozó előfordulása.

Források:



 Top