Zselnicemeggy-levéltetű
Előfordulása:
A valódi levéltetvek családjába (Aphididae) tartozó zselnicemeggy levéltetű (Rhopalosiphum padi) a hazai kalászos gabonákat veszélyeztető öt levéltetűfaj egyike. Ezek közül a gabona-levéltetű (Macrosiphum avenae) és a zöld gabona-levéltetű (Shizaphis graminum) a legfontosabb, de a zselnicemeggy-levéltetű (Rhopalosiphum padi), a halványzöld rózsa-levéltetű (Metopolophium dirhodum) és az orosz búza-levéltetű (Diuraphis noxia) is okozhat kárt.
Leírás:
A szárnyas nőstény feje és tora fekete, a potroha sötétszöld. A szárnyatlan nőstény teste gömbölyded, teste sötétzöld színű, viaszporborítástól hamvas. Mérete 2,1-2,4 mm.
Kártétel, kárkép:
Termesztett kalászos gabonákon, az árpán és a zabon szaporodik fel május folyamán nagyobb egyedszámban, illetve a kukoricát is veszélyezteti, ahol a nyár közepén jelennek meg a nagy telepei. A kárt a levelek és a tejesérés fázisában levő szemek szívogatásával okozza. A kalászos gabonaféléken felszaporodva a növények sárgulása figyelhető meg, a kalászok károsítása következtében az ezerszemtömeg csökken, a liszt sütőipari értkéke romlik. Ez utóbbi a nagyobb jelentőségű károkozás. Közvetett károkozása a vírusvektor tulajdonságára vezethető vissza, ugyanis több vírus, köztük az árpa sárgulás vírus átvitelében is szerepet játszik. Nyáron a fűfélékre is (perjefélék, rozsnokfélék stb.) áttelepedik a zselnicemeggyről.
Életmód:
Többnemzedékes, gazdacserés faj. A telet a zselnicemegggy-levéltetű népességének egyik része tojás alakban tölti a zselnicemeggyen. Az ősanyák márciusban kelnek ki. Az általuk létrehozott szárnyas leánynemzedék nőstényei repülnek át a gabonatáblákba május környékén. A zselnicemeggy-levéltetű népességének másik része a telet a búzán és az árpán tölti a levelére ősszel lerakott tojás alakban vagy enyhe tél esetén lárva alakban. A tavasszal kikelt ősanya hozza létre a szárnyatlan nemzedékeket, majd tápnövényváltás előtt jelennek meg a szárnyas alakok. A szárnyas nőstények a kalászos gabona viaszérésekor elhagyják a táblát. Áleleven szülő faj. Az imágókkal egyidőben találhatók a növényen a szűznemzéssel létrejövő lárvák is, amelyek nagyon hasonlítanak a kifejlett egyedekhez, csupán méretbeli eltérés adódik (a lárvák az utolsó fejlődési stádiumukban rendelkeznek csak szárnykezdeménnyel). Szeptemberben többnyire visszatelepszik a zselnicemeggyre, ahol a rügyek tövébe helyezi el a tojásait.
Előrejelzése, védekezés:
A túl korai vetésidő elkerülése nagymértékben csökkenti a fertőzés kialakulását. A kalászos gabonákban előfordulhat, hogy már ősszel védekezni kell a levéltetvek ellen, azonban általában tavasszal és a virágzás után szükséges az inszekticides kezelés, amelyhez számos hatóanyag és készítmény áll rendelkezésre. Az előrejelzéshez a sárgatálas módszer és a hálózás használható. Sárga tál esetén napi 6-10 vagy több szárnyas egyed, hálózásnál pedig csapásonként 2-5 vagy ennél több levéltetű jelenti a védekezési küszöbértéket. Úgy is megállapítható, hogy szükséges-e a levéltetvek elleni kémia kezelés, hogy amennyiben a gabonatábla 30%-án megjelentek az első kolóniák, akkor védekezni kell ellenük. Az inszekticidek használata során törekedni kell a hasznos parazitoid és ragadozó szervezetek megkímélésére.
Kukoricában a sárgatállal vagy vizuális megfigyeléssel követhető nyomon a betelepülő zselnicemeggy-levéltetű népesség. Ha a sárgatálban 10-15 egyed/nap a rovarok mennyisége, a védekezés indokolt. Az inszekticidek használata során törekedni kell a hasznos parazitoid és ragadozó szervezetek megkímélésére.
Források:
- Ripka Géza: Növények integrált termesztése II. NAKVI, Budapest
- Szeőke Kálmán: Károkozó rovarok a mezőgazdaságban. Hajnalpír Kiadó. Székesfehérvár, 2015
- Védekezés hazánk jelentős szántóföldi kártevői ellen. szerk.: Keszthelyi Sándor. Agrofórum Kiadó, Budapest, 2020
- A szántóföldi és kertészeti növények kártevői. szerk.: Jenser G., Mészáros Z., Sáringer Gy. Mezőgazda Kiadó. Budapest, 1998