Szürke alma-levéltetű
Előfordulása:
A valódi levéltetvek családjába (Aphididae) tartozó szürke alma-levéltetű az almafák fontos kártevője. Észak-Amerikában, Európában és Észak-Afrikában elterjedt, Magyarországon is előfordul. Főként az elhanyagolt gyümölcsösökben szaporodik fel.
Leírás:
A szárnyatlan nőstény gömbölyded teste 2,2-2,4 mm nagyságú. Színe változatos, rózsaszínes vagy pirosas, de lehet kékesszürke árnyalatú is. Az állat testét szürke viaszpor borítja. A szárnyas nőstények kisebbek, 2,1-2,2 mm-esek. Feje, tora fekete, potroha rózsaszín fekete foltokkal.
Kártétel, kárkép:
Fő tápnövényei az almatermésűek. A levéltetű telepek a levelek fonák oldalán találhatók. A károsított levelek besodródnak és fodrosodnak. Később a levelek elsárgulnak és lehullanak a fáról. A fertőzött fiatal hajtások hosszirányban bepödrődnek, csavarodnak, torzulnak. A károsított gyümölcsök aprók és deformálódottak.
Életmód:
Tojás alakban telel át. A lárvák áprilisban kelnek ki, majd kialakulnak az ősanyák. Szűznemzéssel szaporodnak. Június közepén megjelennek a szárnyas egyedek, amelyek az útifűfajokra (Plantago spp.) repülnek át, ahol a növények fonákán alkotnak kolóniákat. Az almafákra szeptember és október folyamán térnek vissza. A megtermékenyített ivaros nőstény a kéregrepedésekbe helyezi az áttelelő tojását.
Előrejelzése, védekezés:
Az áttelelt tojások száma télvégi lemosó permetezéssel gyéríthetők. A későbbiek során, amennyiben 100 termőbogonként 1-3 levéltetű kolónia fordul elő a védekezés indokolttá válik. A védekezés az ősanya és első leánynemzedékeinek megjelenése idején a leghatékonyabb.
Források:
- A növényvédelmi állattan kézikönyve II. Szerk.: Jermy Tibor és Balázs Klára. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1989
- Ripka Géza: Növények integrált termesztése I., NAKVI
- M. Hluchy és mtsai: A gyümölcsfák és a szőlő betegségei és kártevői. Biocont Laboratory. Bratislava, 2007