Előfordulása:

A gubacsatkák családjába (Eriophyidae) tartozó szőlő-levélatka Közép- és Nyugat-Európában elterjedt, Magyarországon is gyakori.

Leírás:

A fehér színű, hengeres testű kifejlett nőstény 140-160 μm nagyságú, csak mikroszkóppal figyelhető meg. Lábainak száma négy. A hímek ismeretlenek.

Kártétel, kárkép:

Tápnövénye a szőlő. A szívogatás hatására rövid ízközű, törpe hajtások keletkeznek, kis méretű, torz, zsugorodott, kanalasodott levelek fejlődnek. A fény felé tartott károsított leveleken szúrási helyek láthatók, ezek később beparásodnak. Erős fertőzés esetén a levelek a színükön megbarnulnak, majd elszáradnak. Csökken a terméshozam, romlik a termés minősége és a virágrügyek differenciálódása zavart szenved. A nagy számban képződő oldalhajtás miatt a tőke bokros jellegűvé válik. A hosszan tartó, súlyos fertőzés következtében a szőlőtőkék legyengülnek, elhalnak.

Életmód:

Évente több, 7-10 generációja fejlődik ki. A kifejlett atkák telelnek át a kéregrepedésekben vagy a rügypikkelyek alatt. Már kora tavasszal megkezdi a rügypikkelyek védelmében a levélkezdemények károsítását. Később megtámadják a fakadó hajtásokat és a levelekre vándorolnak. A levelekre lerakott tojásokból lárvák kelnek ki, amelyekből nimfák és imágók fejlődnek. Az egész nemzedéket a nőstények alkotják. Leginkább a fiatal levelek fertőződnek, az idősebb vagy a már erősen károsított leveleket elhagyják. A tömegszaporodásuk májustól augusztusig tart, augusztus végén, szeptember elején telelőre vonulnak a nőstények.

Előrejelzése, védekezés:

A nyár folyamán a lisztharmat ellen alkalmazott kénkészítmények a levélatkák számát is gyérítik, ugyanakkor a kénhangsúlyos kémiai kezelés a ragadozó atkák betelepedését is gátolja. Kémiai kezelést a tavasszal előbújó atkák ellen, illetve augusztus-szeptember folyamán a telelőre vonuló egyedek ellen érdemes alkalmazni. Speciális atkaölő szerek állnak rendelkezésre a szőlő-levélatkák ellen.

Források:



 Top