Szőlő-gyökértetű (levéllakó alak)

Szőlő-gyökértetű (levéllakó alak)

Előfordulása:

A filoxérák családjába tartozó (Phylloxeridae) szőlő-gyökértetű (Viteus vitifoliae, syn.: Daktulosphaira vitifoliae) őshazája Észak-Amerika. Európába a szaporítóanyagként behozott vad amerikai Vitis fajok vesszőivel hurcolták be. Napjainkra az egész világon elterjedt. Életciklusa a Vitis fajokhoz kötődik.

Az amerikai Vitis fajok közül vannak olyanok (pl.: Vitis riparia, Vitis rupestris), amelyek gyökér és levélellenállósággal rendelkeznek a szőlő-gyökértetűvel szemben. Az európai Vitis fajok (Vitis vinifera, Vitis silvestris) viszont nagyon érzékenyek a gyökérlakó alakra, míg a levéllakóval szemben ellenállók.

Leírás:

A gyökérlakó szárnyatlan nőstény 1,2-1,5 mm nagyságú. Színe sárgásbarna, hátán sötétbarna, harántsorokban rendeződött szemölcsök húzódnak. Csápja 3 ízből áll. Csőszerű szívószájában 4 szúróserte található. Lárvája 0,3-0,5 mm hosszú, színe világossárga.

A szárnyas nőstény okkersárga, középtora barna, 2 pár áttetsző szárnya van. Hossza 1-1,2 mm.

A 0,27 mm nagyságú hím szárnyatlan, színe sárgásbarna, a gyökérlakó alakhoz hasonló.

Az ivarosan szaporodó nőstények szárnyatlanok. Méretük 0,48 mm, színük zöldessárga. A hímek és az ivarosan szaporodó nőstények szívókája táplálkozásra alkalmatlan. Utóduk az ősanya.

Az ősanya 1,5-2 mm hosszú, szárnyatlan, sárgászöld. Testén nincsenek szemölcsök. Utóda a gubacslakó anya.

A gubacslakó alakok sötétsárgák, 1,5-1,8 mm nagyságúak.

Kártétel, kárkép:

A szőlő-gyökértetű monofág faj, a szőlőn él. Néhány észak-amerikai szőlőfajon a fejlődési ciklusa teljes, ami azt jelenti, hogy a föld alatti és a föld feletti részein is megtalálható. Az európai szőlőfajtákon a fejlődési ciklusa nem teljes, ezeknek a szőlőknek a gyökerén él, a levélen csak kivételes esetben képes szaporodni. A gyökérzeten való táplálkozásuk következtében a fiatal gyökereken nodozitások, az idősebb gyökereken tuberozitások alakulnak ki. Első esetben ezek a duzzanatok 0,5-2 mm nagyságúak, a második esetben pedig akár ököl nagyságúvá is nőhetnek. A szőlő-gyökértetű nyálában található beta-indol ecetsav hatására alakulnak ki a gyökereken a megvastagodások. A károsítás hatására a gyökér elpusztul. A rajta keletkező sebek a kórokozók számára fertőzési kaput nyitnak. A tőke teljesítménye romlik, csökken a termés mennyisége és minősége. A levéllakó alak kártételének hatására a fonákon borsó nagyságú, nyitott gubacsok képződnek.

Életmód:

Többnemzedékes, de a teljes fejlődési ciklusa két év alatt zajlik le. Hazánkban évente 4-6 nemzedéke fejlődik ki a gyökérlakó alaknak. A telet a nőstények a gyökerekre húzódva vészelik át. Tavasszal az előbújó nőstények tojást raknak. A kikelő egyedek a gyökerekren élnek. Szűznemzéssel újabb nemzedékeket hoznak létre. A vegetáció végén a lárva szárnyas nimfává alakul, amiből majd szárnyas nőstény alakul ki. Ezek augusztus és szeptember folyamán rajzanak, és távolabbi szőlőtőkékre is eljutnak. A szárnyas nőstények olyan tojásokat raknak, amelyekből ivarérett hímek és nőstények fejlődnek. Ezek a nőstények a párosodást követően a szőlő kéregrepedéseibe rakják le a téli tojásokat. Tavasszal, az ezekből kikelő lárvák a levelekre másznak és kialakítják a gubacsokat. Szűznemzéssel továbbszaporodnak. Néhány nemzedék után a gubacslakó egyedek mellett megjelennek a gyökérlakók is, amelyek visszavándorolnak a gyökerekre. A téli petékből kikelő tetvek az európai szőlő levelein csak kivételesen szaporodnak tovább.

A laza, homokos talaj hátráltatja a fejlődését.

Előrejelzése, védekezés:

A filoxéra-vész során a magyarországi szőlők nagy része kipusztult. A kértevő elleni védekezés a termesztéstechnológia részévé vált, ugyanis az ellenálló gyökerű amerikai alanyvesszőkre való oltás jelentette a megoldást. Az amerikai alanyfajok között vannak olyanok (pl.: Vitis riparia, Vitis rupestris), amelyek a vastagabb kéreg miatt ellenállnak a gyökérlakó alak fertőzésének.

Kártétele mára az alany-anyatelepekre korlátozódik.

Források:



 Top