Kezdőlap AgroKnow Szolgáltatások Károsítólexikon Szivo Szajszervu Rovarok Piros Gyumolcsfa Takacsatka

Piros gyümölcsfa-takácsatka

Piros gyümölcsfa-takácsatka

Előfordulása:

A takácsatkák családjába (Tetranychidae) tartozó piros gyümölcsfa-takácsatka (Panonychus ulmi, syn.: Metatetranychus ulmi) eurázsiai elterjedésű faj, Magyarországon is közönséges. Tömeges elszaporodása esetén jelentősen károsíthatja a gyümölcsfákat és a szőlőt. Modern, intenzív almaültetvényekben súlyos gazdasági jelentőségű kárt idézhet elő.

Leírás:

A nőstény 0,7 mm nagyságú, bíborszínű, testalkata gömbölyded. A hátán szemölcsökből eredő fehér serték láthatók. A hím kisebb, mindössze 0,5 mm nagyságú. Színe sárga, teste hátrafelé elkeskenyedő. A téli tojásai sötétpirosak, a nyáriak világosabb narancssárga árnyalatúak. A nimfa zöldes színű, a lárvák pirosak vagy narancssárgák.

Kártétel, kárkép:

A piros gyümölcsfa-takácsatka soktápnövényű. Főként a fás növényeken, elsősorban a Rosaceae családba tartozó fajokon fordul elő, így az almán, őszibarackon, cseresznyén és meggyen. A közönséges takácsatkától eltérően szövedék nem figyelhető meg a károsított leveleken. Táplálkozása nyomán fehéres, majd az alma levelein elbarnuló foltok jelennek meg. Súlyos kártétel esetén a levéllemez elszíneződik. Kora tavaszi kártétel esetén a levelek megállnak fejlődésükben és aprók maradnak, a fonákuk felé kanalasodnak. A kötődés mértéke is csökkenhet. A károsított levelek nem képesek a párolgásukat szabályozni, ezért elszáradnak, lehullanak. A korai lombhullás mellett a termés mennyisége is csökken, illetve a rügydifferenciálódás folyamata is zavart szenved. Ennek következtében nemcsak az azévi, hanem a következő évi termést is veszélyezteti a kártevő.

Életmód:

Évente 4-6 nemzedéke fejlődik ki. A telet tojás alakban tölti a gyümölcsfa fás részein, főként a vesszők és a gallyak elágazásaiban. Tavasszal kelnek ki a lárvák, amelyekből először nimfák, majd imágók alakulnak ki. Június közepén kezdődik a nyári tojások tömeges lerakása a levelekre. A nemzedékek a nyár folyamán összeolvadnak. Az áttelelő tojásokat augusztus közepétől a fagyok megjelenéséig teszik le. Felszaporodását a nitrogéntöbblet, valamint a meleg fokozza. Emellett a széles hatásspektrumú inszekticidek túlzott használatának következtében a természetes ellenségeinek a pusztulása szintén hozzájárul az elterjedésükhöz.

Előrejelzése, védekezés:

Tavaszi olajos lemosó permetezéssel az áttelelő tojások gyéríthetők. A tél elmúltával ugyanis az atkatojásokban lévő embriók légzése fokozódik, így az olaj által okozott fedettség a pusztulásukhoz vezethet. Mivel a tojások teljes megsemmisítése ezzel a módszerrel nem érhető el, a védekezést a vegetációs időszak folyamán folytatni szükséges. A növényvédő szeres kezelés a tömeges lárvakelés idején a leghatékonyabb. Az áttelelő nemzedék lárváinak megjelenési időpontja a Müller-féle fogólappal határozható meg. Akkor érdemes a kezelést végrehajtani, ha minden életképes tojásból kikeltek a lárvák, ha egységes fejlődési állapotban vannak a célszervezetek, valamint a lombozat mérete még nem akadályozza a megfelelő permetléfedettség kialakítását. Az atkák atkaölő készítményekkel eredményesen pusztíthatók. Mivel évente sok nemzedékük van, és néhány nemzedék alatt képesek egy adott hatóanyaggal szemben toleranciát kialakítani, a különböző hatásmechanizmusú készítmények használata ajánlott. Amennyiben az atkák száma meghaladja a 5-6 db/levelet, valamint a leveleknek több mint egyötöde fertőzött, a védekezés indokolttá válik.

Források:



 Top