Lucernapoloska

A mezeipoloskák családjába (Miridae) tartozó lucernapoloska világszerte elterjedt, hazánkban is gyakori.

Teste megnyúlt, hossza 7,5-9 mm. Feje háromszög alakú, összetett szemei nagyok. Csápjai hosszúak, lábai megnyúltak. A változékony rajzolatú, halvány fűzöld színű lucernapoloska mozgása fürge, gyors. Előháta trapéz alakú. Fedő szárnyai a testén túllógnak.

Főként pillangós virágú növényeken él, de tápnövényei közé tartoznak az egyes fészkesvirágzatú növények, így a napraforgó is. A kifejlett poloska és a lárva is károsít. A csöves virágokon, a porzón és a termőrészeken táplálkoznak. Szívogatásuk következtében sebek keletkeznek a növényen, ami kaput nyit a szürke penészes és a fehér penészes fertőzésnek.

Évente 2-3 nemzedéke van. A telet tojás alakban tölti a pillangós virágú növények szárában. A lárvák április végén kelnek, és május végére fejlődnek ki az 1. nemzedék imágói. A lucernapoloska gyakran vándorol újabb tápnövények felkutatása céljából. A kifejlett egyedek jól repülnek.

Kifejezetten a poloskák ellen célzott kezelésre általában nem szükség. A kártételi küszöb értéke a napraforgó bimbós állapotában, illetve a virágzás előtt a növényenként 4-5 db, később 10 db/növény poloska. A növényvizsgálatot érdemes a meleg napsütéses órákban végezni, mert az állatok ekkor a legaktívabbak. A rajzásmenet fénycsapdákkal és hálózással jól követhető. A levéltetvek ellen alkalmazott készítmények egy része hatásos a poloskák gyérítésére is. A virágzás során végzett kezelések alkalmával a méhvédelemre vonatkozó előírásokat be kell tartani.

• Integrált növényvédelem a kártevők ellen. szerk.: Jenser Gábor. Mezőgazda Kiadó. Budapest, 2003
• Szeőke Kálmán: Károkozó rovarok a mezőgazdaságban. Hajnalpír Kiadó. Székesfehérvár, 2015
• A növényvédelmi állattan kézikönyve 1. szerk.: Jermy Tibor és Balázs Klára. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1989
• Ripka Géza: Növények integrált termesztése II. NAKVI, Budapest

• https://agroforum.hu/szakcikkek/novenyvedelem-szakcikkek/poloskak-jelentosege-a-napraforgoban/