szegélyes csipkézőbogár
Előfordulása:
Az ormányosbogarak családjába (Curculionidae) tartozó szegélyes csipkézőbogár vagy szegélyes csipkézőbarkó (Sitona sulcifrons) Európában, Ázsiában és Észak-Afrikában elterjedt, Magyarországon is előfordul.
Leírás:
A kifejlett imágó 3-4 mm hosszú. Fekete alapszínű testét szürkésbarna pikkelyek és pikkelyszőrök borítják. Az oldalán végig a fejtől a potrohig világos sáv húzódik. Rövid ormányú faj. Lárvája típusa kukac.
Kártétel, kárkép:
Tápnövényei a pillangósvirágú növények közül kerülnek ki, így a szóján is megél, legkedveltebbek számára a Trifolium fajok. Levélfogyasztó rovar, jellegzetes kárképe a levélszél csipkézése. A kelésben lévő növényállományban okozza a legkomolyabb károkat, a fiatal szója egyenetlen fejlődésű lesz, de akár a csíranövények pusztulását is előidézheti. A kártétel először a táblaszéleken jelentkezik, majd frontálisan húzódik a tábla közepe felé. A növények idősebb korban, négy lombleveles fejlettségi állapotot elérve már „kinőnek a kártevő foga alól”.
Életmód:
Egynemzedékes faj. A telet imágó, lárva vagy báb alakban tölti. A bogarak akár két évig is élhetnek. A tojásokat májustól szeptemberig teszik le. A fiatal lárvák kezdetben humuszt és hajszálgyökereket fogyasztanak, végül nitrogénkötő gümőkkel táplálkoznak.
Előrejelzése, védekezés:
Megfelelő vetésváltással, a pillangós táblaszomszédság elkerülésével csökkenthető a kártétel kialakulásának a kockázata. A bogarak előrejelzése történhet a növényenkénti egyedszám meghatározásával, illetve a négyzetméterenkénti imágószám megállapításával. A táblaszélen mért egyedsűrűség 2-4 db bogár/m2 esetén éri el a veszélyességi küszöbértéket.
Források:
- A növényvédelmi állattan kézikönyve 3B. szerk.: Jermy Tibor és Balázs Klára. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1989
- Ripka Géza: Növények integrált termesztése III. NAKVI, Budapest