Kezdőlap AgroKnow Szolgáltatások Károsítólexikon Ramularias Betegseg

Ramuláriás betegség

Ramuláriás betegség

Kórokozó:

A ramuláriás levélfoltosság betegség kórokozója a Ramularia collo-cygni nevű mitospórás gomba. Főként az árpát fertőzi. A betegség 2007-ben jelent meg Magyarországon. Az elmúlt évtizedben 10-25%-os termésveszteséget okozott egy-egy számára kedvező évjáratban.

Kártétel, tünet:

A tünetek egyrészt a leveleken jelennek meg. Az első foltok kora tavasszal figyelhetők meg, de a jellemző tünetek, klorotikus udvarral övezett apró barna foltok, amelyek a felső leveleken helyezkednek el, az árpa virágzását követően jelennek meg. A kórokozó fehér konídiumtartói a levelek fonákán alakulnak ki. A fertőzött levelek végül elszáradnak. A tünetek a levelek mellett a toklászon és a szálkákon is megtalálhatók. A betegséget nehéz a tünetek alapján felismerni, ha más foltosságot okozó kórokozótól vagy élettani eredetű betegeségtől is szenved a növény.

Biológiája, környezeti igénye:

A kórokozó gyomnövényeken és termesztett növényeken marad fenn, így áttelelhet az őszi árpában is. A gyomok között fontos gazdanövénye a tarackbúza, amelynek a gyökértarackjaiban éli túl a telet. A betegség maggal is terjed. A ramuláriás levélfoltosság kialakulásának kedvez a nedves, párás időjárás, hiszen a levelek tartós vízborítására van szüksége a gombának a továbbterjedéshez. Kedvező, ha a májusi, júniusi csapadékos időt napos, száraz időszak követi. Hőmérsékleti optimuma tág határok között van. A gomba a levélszövetet támadja, ahol a fotoszintézis leáll. Ennek az a következménye, hogy kevesebb tápanyag kerül a szemekbe, nem telnek ki.

Védekezés:

Fontos a vetésváltást úgy kialakítani, hogy az elővetemény ne legyen a kórokozó gazdanövénye. A forgatásos talajműveléssel a fertőzött növényi maradványok kellő mélységbe leforgathatók, ahonnan már nem képesek fertőzést indítani. Kiemelt szerepe van a gyomirtásnak is a betegség megelőzésében. Az ősziárpa-fajták között a betegségre való fogékonyságuk alapján is lehet választani. Általánosságban elmondható, hogy a kétsoros őszi árpák fogékonyabbak a ramuláriás levélfoltosságra, mint a hatsorosak. Az elvárt terméshozamra akkor lehet számítani, ha az árpa lombfelülete a vegetáció ideje alatt egészséges, a fotoszintetikus aktivitást nem csökkentik a levél felületét borító foltok. Külön meg kell említeni a zászlós levelek szerepét, amelyek által termelt szénhidrátok a szemekbe épülnek be. Ezeknek a leveleknek (a legfelső levél és az alatta elhelyezkedő 1-2 levél) a megvédése tehát kiemelt fontosságú. A ramuláriás levélfoltosság elleni állománypermetezés optimális időpontja a kikalászolást követő időszakban van.

Források:



 Top