Kezdőlap AgroKnow Szolgáltatások Károsítólexikon Pajorok

Pajorok

Pajorok

Cserebogarak

Előfordulása:

A cserebogarak a ganajtúrófélék családjába (Scarabidae) sorolhatók (korábban a Melolonthidae családba tartoztak). Lárvájukat pajornak vagy csimasznak nevezik. A termesztett növények veszélyes kártevői. A mérsékelt égövben elterjedtek. Legfontosabb kukorica-kártevő fajok közé tartozik a májusi cserebogár (Melolontha melolontha), az erdei cserebogár (Melolontha hippocastani), a kalló cserebogár (Polyphylla fullo), a keleti cserebogár (Anoxia orientalis), a pusztai cserebogár (Anoxia pilosa) és a vetési szipoly (Chaetopteroplia segetum).

Leírás:

A cserebogarak változatos alakú és méretű fajok. Lemezes csápjuk van, a csáp legyezője 3-7 ízből áll. Lárváik típusa pajor. Színük többnyire fehér, csontszínű vagy szürkés, zöldes árnyalatú. Nyugalmi állapotban patkó alakot vesznek fel. Három pár lábbal és erős rágó szájszervvel rendelkeznek.

Kártétel, kárkép:

Polifág, azaz soktápnövényű rovarok. A legtöbb faj esetében a lárva és a kifejlett bogár egyaránt károsítja a növényeket. Az imágók erdei és gyümölcsfákon táplálkoznak, de a zöld cserebogár a kukorica leveleit is fogyasztja. Többségük alkonyatkor repül, az esti órákban táplálkozik, nappal elrejtőzik. A fiatal lárvák növényi maradványokkal, korhadékkal, humusszal táplálkoznak, az idősebbek viszont az élő gyökereket fogyasztják. A pajorok nagy kár okozására képes talajlakó kártevők. Fokozott veszélyt a gyeptörés utáni években vagy az újonnan művelésben vont területeken jelentenek. Legsúlyosabb károkat kukorica-, napraforgó-, szójatáblákon okozzák. A gyökerek megrágása miatt a növények hervadnak, kipusztulnak. A károsítás foltszerűen jelenik meg a területen.

Életmód:

Többségük alkonyatkor repül, az esti órákban táplálkozik, nappal elrejtőzik. A tojásaikat a talajba, a komposztba rakják. A pajorok a talajban, a komposzthalomban, korhadó növényi maradványokban fejlődnek. A lárvák a talajban a környezeti tényezők hatására függőleges és vízszintes irányban vándorolnak.

A pajorok többéves fejlődésűek. Az egyik leggyakoribb faj, a hazánkban három törzset számláló májusi cserebogár (Melolontha melolontha) 3–4 év alatt fejlődik ki. A kifejlett pajorok bábbölcsőt készítenek, majd bebábozódnak. A bogarak még a kialakulás évében vagy a következő év tavaszán rajzanak ki.

Előrejelzése, védekezés:

A vetésváltással, a friss gyeptörésekbe történő vetés elkerülésével, a forgatásos talajműveléssel mérsékelhető a pajorkártétel. A lárvák kvadrát módszerrel mérhetők fel. Jól alkalmazható ebben az esetben a fóliatakarásos eljárás. A terület lefedése ugyanis azzal jár, hogy a talaj hamarabb felmelegszik, ami a pajorok felfelé történő mozgását váltja ki. Mivel a lárvák a felszínhez közelebb húzódnak, számuk pontosabban meghatározható. Amennyiben négyzetméterenként 5-6 (szója esetében: 2-5 db L1-2 egyed vagy négyzetméterenként 1-3 db L3-as pajor) egyed fordul elő, a védekezés indokolt. A lárvanépesség felmérésére búzacsomós módszer is alkalmazható. A védekezés leghatékonyabb módja, ha az a lárvák ellen irányul. A módszerek közé a vetőmagcsávázás és a talajfertőtlenítés tartozik.

Források:



 Top