Kis téliaraszoló

Az araszoló lepkék családjába (Geometridae) tartozó kis téli araszoló (Operophtera brumata, syn.: Cheimatobia brumata) Európa-szerte elterjedt, Magyarországon is közönséges. Elsősorban az erdők szomszédságában elhelyezkedő gyümölcsösök veszélyeztetettek.

Az imágókat az ivari kétalakúság jellemzi. A csökevényes szárnyú röpképtelen nőstény szürkésbarna, teste vaskos és rövid, mindössze 5-8 mm nagyságú. Erőteljes lábaival jól mászik, nagyobb távolságokat is képes megtenni. A hím lepkék szárnyfesztávolsága 25-30 mm. Elülső szárnyuk sárgás- vagy barnásszürke, sötét zegzugos harántvonalakkal. A hátsó szárny világosabb sárgásszürke. A 2,5 cm nagyságú kifejlett, élénkzöld hernyó mindkét oldalán 3-3 világossárga sáv húzódik végig, ami csíkos jelleget kölcsönöz az állatnak. Öt pár lábával jellegzetes araszoló mozgást végez.

Polifág faj, elsősorban erdészeti kártevő, de minden gyümölcsfát károsíthat. Elsősorban a kajszit, a szilvát, a cseresznyét, az almát és a körtét kedveli. Különösen vonzódik a tölgyhöz. A hernyók a rügyeket, a leveleket, a virágokat és a terméseket egyaránt károsítják. A rügyeket kiodvasítják, a leveleket lyuggatva, karéjozva rágják, akár tarrágást okoznak. A termésekbe mély lyukat rágnak, amelyek ennek következtében deformálódnak, lehullanak. A hernyók nappalra rejtőzködésre alkalmas búvóhelyet készítenek maguknak az összeszőtt levelekből. Az esti órákban és éjszaka táplálkoznak. A tarrá rágott fákon kihajtanak az alvórügyek, ami a fa legyengüléséhez és a téli fagyokkal szembeni ellenálló képességének csökkenéséhez vezet. A hernyók okozta sebzések utat nyitnak a különböző kórokozóknak.

Évente egy nemzedéke fejlődik. A telet tojás alakban tölti. Kora tavasszal, márciusban kezdődik a lárvakelés. A hernyók szálat eresztenek, és ezen függve lógnak. Ebben a helyzetben a szél segítségével könnyen terjednek. A fákon kifejlődnek, majd májusban a talaj felszínére vagy a talaj felszíni rétegeibe húzódnak, ahol gubóban bábozódnak be. A nyarat báb állapotban töltik. Az imágók október elejétől december végéig rajzanak. A hímek általában néhány nappal hamarabb kelnek. A megtermékenyített röpképtelen nőstények felmásznak a fák koronájába, ahol lerakják tojásaikat a rügypikkelyek közé, az ágelágazásokra vagy a fatörzsre.

Az áttelelő tojások tél végi olajos lemosó permetezéssel gyéríthetők. Cseresznye, meggy és szilva esetében, ha a 3 éves ágakon méterenként 1 tojás található, a védekezés indokolt. Rejtőzködő életmódja miatt a hernyók ellen többször is szükség lehet a kémiai kezelésre. A sodrómolyok elleni védekezés hatásos a kis téli araszoló ellen is. A fatörzsre rögzített ragacsos övekkel a fakoronába igyekvő nőstények foghatók meg. Ezzel a számuk gyéríthető, illetve az előrejelzéshez gyűjthető információ. A hímek jól repülnek a fény- és a szexferomon csapdákra.

• Szeőke Kálmán: Károkozó rovarok a mezőgazdaságban. Hajnalpír Kiadó. Székesfehérvár, 2015
• Ripka Géza: Növények integrált termesztése I., NAKVI
• A szántóföldi és kertészeti növények kártevői. szerk.: Jenser G., Mészáros Z., Sáringer Gy. Mezőgazda Kiadó. Budapest, 1998
• M. Hluchy és mtsai: A gyümölcsfák és a szőlő betegségei és kártevői. Biocont Laboratory. Bratislava, 2007

• Haltrich Attila és mtsai: Növényvédelmi állattan. Budapesti Corvinus Egyetem, Budapest, 2007