Előfordulása:

A tarkamolyok családjába (Plutellidae) tartozó káposztamoly világszerte elterjedt. A hűvösebb klímájú észak-európai országokban fontos kártevőnek számít, Magyarországon ritkán okoz jelentősebb kárt.

Leírás:

Szárnyfesztávolsága 13-15 mm. Az első pár szárnyai keskenyek, színük barnásszürke, feketésszürke. Az alsó peremen világos szegély húzódik. Hátsó pár szárnyuk szürke, kissé elhegyesedő. A nyugalmi helyzetben levő moly csápjait jellegzetes módon, előre mereszti. Zöld színű lárváik világos szemölcseiből sötét szőrök nőnek.

Kártétel, kárkép:

Tápnövényei körébe főként a keresztesvirágúak tartoznak. A termesztett növények közül az őszi káposztarepcén, a mustáron és a káposztaféléken károsít. A vadon termő növények közül előfordul például repcsényretken, pásztortáskán is. Ezeken kívül a hernyó számos más növénycsaládba tartozó lágyszárú növényen megél, például a pipacson is. A kártevő alak a lárva. A fiatal, L1-2 fejlődési fokozatú lárvák a levelek fonákán aknákat készítenek a mezofillumban. Az L2-es lárvák elhagyják a levéllemez belsejét, és a levéllemez felületén a fonáki oldalon rágnak. Az L3-as és az L4-es lárvák a fonákon hámozgatnak, ami azt jelenti, hogy az epidermiszt és a mezofillumot fogyasztják. Ennek hatására a levél kifehéredik. Ezt ablakosító rágásnak is nevezik, azért, mert a színen levő nem károsított epidermisz világos színű, ezüstös hártyaként marad meg. A kifejlett lárvák végül teljesen átrágják a levelet. A károsított növények fejlődésükben visszamaradnak.

Életmód:

Hazánkban 3 vagy 4 nemzedéke van. A nőstények a tojásaikat a tápnövény levelére helyezik. A kikelt hernyó 4 fejlődési fokozaton megy keresztül, majd szürkésfehér gubóban bebábozódnak.

Előrejelzése, védekezés:

A káposztamoly rajzását szexferomon-csapdákkal lehet nyomon követni. Az inszekticidekkel szemben a fiatal hernyók a legérzékenyebbek. Kontakt és felszívódó készítmények rendelkezésre állnak ellenük.

Források:



 Top