Hegyesfarú barkó
Előfordulása:
Az ormányosbogarak családjába (Curculionidae) tartozó hegyesfarú barkó euroszibériai faj, Közép- és Dél-Európában általánosan elterjedt. A kukorica fiatalkori kártevői közé tartozik.
Leírás:
Az imágó 8-12 mm nagyságú. Alapszíne a talajon történő rejtőzködést jól szolgáló szürke, a testét (kivéve a szárnyfedőket és az oldalát) szürke pikkelyek fedik. Nem képes repülni. A fiatal lárva fehér, majd idősebb korára sárgává válik. Teste hengeres, kissé görbült.
Kártétel, kárkép:
Polifág faj, tápnövényei között termesztett (kukorica, napraforgó, repce stb.) és vadon élő (csalánfajok, szulákfajok, csorbókafajok stb.) növények is megtalálhatók. A fő kártevő alak az imágó. Főként a csírázó növények szikleveleit és a fiatal leveleit rágja meg. A leveleken karéjozó rágásnyomok találhatók. A csíranövényeket tövig lerághatja. A károsított növények a fejlődésben visszamaradnak, kipusztulhatnak. Gyakran a kukoricabarkóval ún. fajközösségben károsítja a kukoricát.
Életmód:
Kétéves fejlődésű faj. A telet lárva és imágó alakban tölti a talajban 14-45 cm mélységben. Az imágók tavasszal, március végén, április elején bújnak elő a talajból. A nőstény május, június folyamán a tápnövény gyökeréhez közel a talajba helyezi a tojásait 20 cm mélyre. A gyökereken táplálkozó lárváknak 10 fejlődési stádiumuk van. A lárvák a nyár második felében bábozódnak be. A bogarak nyár végén, az ősz folyamán kelnek ki, de csak a következő év tavaszán bújnak elő.
Előrejelzése, védekezés:
Az előrejelzésük tavasszal talajmintavételezéssel történik, amikor azt vizsgálják, hogy mekkora az áttelelő imágónépesség nagysága. A kora tavasszal előbújó rovarok számának meghatározására talajcsapdák használhatók. Az ideális vetési körülmények a növényállomány homogén kezdeti fejlődését biztosítják, ami hozzájárul a kártétel mérsékléséhez. A gyengén, vontatottan fejlődő kukoricanövények károsodása sokkal nagyobb mértékű. A kukoricatáblák hatékony gyomirtása is a megelőzés fontos eleme, mert a gyomok elősegítik a hegyesfarú barkók terjedését. A tábla körbeárkolása, a frontális betelepülést szintén akadályozó, környezetkímélő szegélykezelés és a monokultúrás termesztés elhagyása is hozzájárul a kártevő-népesség csökkenéséhez. Amennyiben indokolt kémia védekezésre is sor kerülhet.
Források:
- A növényvédelmi állattan kézikönyve 3B. szerk.: Jermy Tibor és Balázs Klára. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1989
- A szántóföldi és kertészeti növények kártevői. szerk.: Jenser G., Mészáros Z., Sáringer Gy. Mezőgazda Kiadó. Budapest, 1998
https://www.karkep.hu/upload/images/hirek_2022/majus/c_kapasok.pdf