Szárfonálféreg
Előfordulása:
A szívogató fonálférgek (Anguinidae) családba tartozó szárfonálféreg a mérsékelt égövi területeken világszerte széles körben elterjedt faj, hazánkban is ismert. A növényeket károsító fonálférgek közül a legelterjedtebb és legveszélyesebb.
Leírás:
A nőstény 1,0-2,2 mm nagyságú, kacsú testfelépítésű és igen mozgékony. A teste két oldalán három párhuzamos vonalból álló oldalmező figyelhető meg. A hím valamivel kisebb, 1,0-1,8 mm nagyságú.
Kártétel, kárkép:
Nagyon sok tápnövénye ismert, szántóföldi és kertészeti kultúrákban egyaránt megtalálható. A repcetáblában foltokban jelentkezik a kártétel. A fertőzött növények visszamaradnak a fejlődésben, bokrosodnak. A szár megvastagodik, a levelek deformálódnak. A virágzásig kinőheti a repce fertőzést, de a szárfonálféreg a növény teljes pusztulását is okozhatja.
Életmód:
A szárfonálféreg hajlamos a rasszképzésre. A kialakult biológiai rasszok egy -egy tápnövényhez vagy egy kisebb tápnövénykörhöz köthetők. A növények szárában vagy módosult föld alatti szárában, illetve karógyökerében él. A peték a talajban hosszan megőrzik az életképességüket. A tápnövény által kiváltott inger hatására aktivizálódnak, és még a peteburokból való kikelés előtt átesnek az első vedlésükön. A mozgékony lárvák ezután befúrják magukat a tápnövénybe és a haladnak a szár és a levelek irányába. Óránként kb. 3-5 cm-t képesek megtenni. Táplálékuk a sejt- és szövetnedvekből áll. Kikelésüket követő 10-12. napon már ivaréretté válnak, párosodnak és petét raknak. Az új nemzedék idősebb lárváinak egy része visszamegy a talajba és új tápnövénybe fúrja be magát. Ha ezek a talajba rajzott lárvák nem találnak megfelelő tápnövényt, nyugalmi állapotba vonulnak, amely akár több évig is eltarthat. Ha a tápnövény fonnyadni kezd az ivarérett példányok is elhagyják azt. Az állat hőmérsékleti optimuma 13 és 18°C között van.
Előrejelzése, védekezés:
Fertőzött talaj és fertőzött növényi részek széthurcolásával könnyen terjed, ezért a körültekintés és a higiénia betartása fontos a kártétel megelőzése szempontjából. Mivel a gyomnövények között is sok tápnövénye van, ezért a gyomirtásra is kiemelt figyelmet érdemes fordítani. A fertőzött növényeket meg kell semmisíteni, a területre a károsított növényfaj 4-5 évig nem kerülhet vissza. Gondosan megtervezett vetésforgót, vetésváltást célszerű alkalmazni.
Források:
- A növényvédelmi állattan kézikönyve 1. szerk.: Jermy Tibor és Balázs Klára. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1989
https://agris.fao.org/agris-search/search.do?recordID=DE89U0010