Répa-fonálféreg

A cisztaképző fonálférgekhez (Heteroderidae) tartozó répa-fonálféreg őshazája a Földközi-tenger környékén van, napjainkra világszerte elterjedt. Hazánkban az egyik leggyakrabban előforduló cisztás fonálféreg.

A nőstény citrom alakú cisztája 0,6-0,9 mm hosszúságú. Színe barna. A fiatalabbak világos, az idősebb példányok sötétebb árnyalatúak. A hím alakja fonálszerű, 0,8-1,7 mm hosszú. Szájszuronya fejlett. A gombok jól láthatók.

Tápnövényeinek köre széles. A termesztett növények közül gyakran előfordul többek között a cukorrépán, de ritkábban a repcén is károsíthat. A libatopfélékhez és a keresztesvirágúakhoz tartozó növényeken képes fennmaradni. A fertőzött növény föld feletti részein kialakuló jellegzetes tünet a forró nyári időszakban a nappali hervadás, ami estére elmúlik. A főgyökér visszamarad a fejlődésben, mert az oldalgyökereken táplálkoznak a fonálférgek. Mivel a növény újabb és újabb járulékos gyökér fejlesztésével próbál meg hozzájutni az hiányzó tápanyaghoz, kialakul a jellegzetes „szakállas gyökér” kárkép.

A nedvesebb, mély fekvésű területeket, a kötöttebb talajokat kedveli. Évente 4-5 nemzedéke fejlődik ki. Lárva állapotban a cisztában telel. A ciszta több éven át elfekhet a talajban. A nőstény vastag kitinburokkal védett testében 200-300 pete várja a kikeléshez az optimális környezeti viszonyok kialakulását, ami 10°C feletti talajhőmérsékletet és kellő talajnedvesség-tartalmat jelenti. Az L1-es lárvák még nem képesek a mozgásra, L2-es stádiumban lesznek képesek arra, hogy befúrják magukat a gyökerekbe a gyökércsúcs közelében. Ezek az ún. inváziós lárvák a gyökérparenchimával táplálkoznak, az edénynyalábokat nem fertőzik meg. A nőstények az L3-as stádiumtól kezdve megduzzadnak, átszakítják a gyökér bőrszövetét. Feji részükkel kapaszkodnak a gyökérbe és táplálkoznak belőle, hátulsó testrészük a szabadba kerül. Az aktív mozgásra képes kifejlett hímek felkeresik a nőstényeket, párosodnak, majd elpusztulnak. A nőstény petezsákot képez a teste hátsó felén, amely a vegetációs időszak alatt létrejött peték egy részét tartalmazza.

Az erősen fertőzött talaj ún. répaunt lesz, ezeken a területeken olyan növényt érdemes vetni, ami nem tápnövénye a répa-fonálféregnek. Ezek között szerepelhet például a lucerna, a kukorica és a rozs is. Ezek a növények azért nevezhetők fonálféreg-fertőtlenítőknek, mert bár gyökérváladékuk vonzza a károsítókat, azok nem képesek rajtuk megtelepedni, táplálkozni. Kémiai védekezés nematicid szerekkel végezhető. A fonálférgeknek számos természetes ellensége, parazitája van.

• Integrált növényvédelem a kártevők ellen. szerk.: Jenser Gábor. Mezőgazda Kiadó. Budapest, 2003
• A növényvédelmi állattan kézikönyve 1. szerk.: Jermy Tibor és Balázs Klára. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1989