Fómás betegség
Kórokozó:
A szilva fómás betegségét a Didymella pomorum (korábbi nevén Conithyrium prunicolum) nevű gomba okozza. Piknídiumos alakja a Phoma pomorum. A kórokozó gazdanövényei között a szilva mellett a kajszi, a cseresznye, valamint esetenként a meggy, az őszibarack és a mandula is megtalálható. A fómás fertőzés következtében csökken a fák asszimilációs felülete, romlik a kondíciójuk. A tünetek alapján a sztigminás betegséggel összetéveszthető.
Kártétel, tünet:
A levélen igen apró, lilásbarna foltok fejlődnek. Szélük nem határozott. A foltok később megnagyobbodnak, 2-4 mm átmérőjűek lesznek, színük barnára változik. A kórfolyamat előrehaladtával a foltok kifakulnak, barna szegéllyel határoltakká válnak, a közepükben apró fekete pontok figyelhetők meg, amelyek a gomba ivartalan termőtestei, a piknídiumok. Az idő múlásával, a határvonal elparásodását követően a folt kihullik a levéllemezből, így lyukacsossá válnak a levelek. A hajtásokon hosszúkás, elnyúlt, lilás színű foltok keletkeznek, amelyek a levélfoltokhoz hasonlóan barnásszürkévé válnak, közepükön szintén megjelennek a piknídiumok. A tünetek a gyümölcsön is megfigyelhetők apró, kiemelkedő világos udvarral szegélyezett elparásodott barna foltok formájában, amelyeken a gomba ivartalan termőtestei is fejlődhetnek.
Biológiája, környezeti igénye:
A gomba piknídiumok formájában vészeli át a telet a fertőzött lombon, a kihullott levélfoltokon, a hajtásokon és a gyümölcsmúmiákon. Tavasszal piknokonídiumokat fejlesztenek, amelyek a csapadék és a légmozgás segítségével jutnak a növényekre. Ott csíratömlőt fejlesztenek és a gázcserenyílásokon át jutnak be a növény szövetébe. A fertőzés terjedését a meleg, csapadékos időjárás elősegíti. A gomba hőoptimuma 24-30°C közé tehető. A vegetáció során a növényeken fejlődő piknídiumok folyamatosan termelik a fertőzést továbbvivő piknokonídiumokat.
Védekezés:
A fertőzött lomb talajba forgatásával, a gyümölcsmúmiák és a fertőzött ágak eltávolításával a fertőzés továbbterjedése mérsékelhető. A szellős lomkorona kialakításával a gomba számára kedvezőtlen, kevésbé párás mikroklimatikus viszonyok hozhatók létre. A kémiai védekezés megkezdése sziromhulláskor indokolt. Az elmúlt években tapasztaltak alapján a rendszeres kezelésre van szükség. A réztartalmú és a monília ellen alkalmazott készítmények a fóma ellen is hatásosak.
Források:
- Glits Márton-Folk Győző: Kertészeti növénykórtan. Mezőgazda Kiadó. 3. átdolgozott és bővített kiadás. Budapest, 2000