Cilindrospóriumos betegség
Kórokozó:
A repce cilindrospóriumos levélfoltosság betegséget a Pyrenopeziza brassicae nevű gomba okozza. Ivartalan alakja a Cylindrosporium concentricum. Az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Németországban és Lengyelországban az egyik legnagyobb gazdasági kárt okozó repcebetegség, de előfordul Észak-Amerikában és Új-Zélandon is. A Pyrenopeziza brassicae a repce mellett káposztaféle zöldségnövényeket is megfertőzhet és okozhat nagy terméskiesét. Különösen fogékony a megbetegedésre a kelbimbó.
Kártétel, tünet:
A levélen fehér foltok figyelhetők meg. Ezek később összeolvadnak és nekrotikus foltokká alakulnak.
A korai fertőződés hatására a csíranövények akár el is elpusztulhatnak. Az életben maradt növények fagyállósága csökken. A beteg levelek könnyen eltörnek, sarló alakba hajolnak. Összeszáradva is a száron lógnak. A hajtásokon harántrepedések alakulnak ki, amelyek akár a 15 cm-t is elérhetik. A tünetek a virágon és a becőn is megjelenhetnek. Súlyos fertőzés esetén a virágszirmok megbarnulnak és a lehullanak, a becők torzulnak és felrepednek, a termés kényszerérett lesz.
A nedves, hűvös klímát kedveli a kórokozó.
Biológiája, környezeti igénye:
A primer fertőzést a levegőből a szél útján érkező aszkospórák okozzák, amelyek az előző termesztési időszakban a talajba került beteg növényi maradványokon fejlődő apotéciumokból szabadulnak ki. Amikor ezek az aszkospórák a repce levelére kerülnek, csírázni kezdenek és behatolnak a kutikulába, ahol intenzív hifaképzés indul. A kórfolyamat fejlődésével megjelennek az acervuluszok, amelyek áttörve a kutikulát gyakran koncentrikus körökben helyezkednek el (innen kapta az ivartalan alak a nevét: Cylindrosporium concentricum). A másodlagos fertőzés hatására a leveleken fehér foltok jelennek meg. Az acervuluszból kiszabadulnak a konídiumok, amelyek a vízcseppek közvetítésével terjednek.
Védekezés:
A jelenleg rendelkezésre álló védekezési technikákkal nem szorítható a kritikus gazdasági szint alá a gomba károkozása. Szükség van új rezisztenciaforrások felfedezésére, amelyek felhasználásával a repce is bizonyos fokig ellenállóvá válhatna a betegséggel szemben. Ezzel párhuzamosan fontos a kémiai védekezési eljárások fejlesztése is. A fungicides védekezést nehezíti, hogy az Egyesült Királyságban azolokkal és metilbenzimidazol-karbamáttal szemben csökkent érzékenységet mutató P. brassicae populációkat figyeltek meg. Egy vegetációs időszakban akár háromszori védekezésre – ősszel, tél végén és virágzás után – is szükség lehet a hűvös, csapadékos időjárású területeken (pl. Egyesült Királyság). A harmadik védekezés célja a becők megvédése, ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy előfordulhat az is, hogy a permetezőgépek mechanikai úton nagyobb kárt okoznak a növényekben, mint amekkora előnyt el lehetne érni a harmadik permetezéssel. A kémiai védekezés optimális idejének a megválasztását hatékonyan segítheti az inokulumkoncentrációt előrejelző rendszer. A fertőzött növényi anyag mélyre történő forgatásával is csökkenthető a betegség terjedése.