Bunkóscsápú levéldarázs
Előfordulása:
A buzogányos levéldarazsak családjába (Cimbicidae) tartozó bunkóscsápú levéldarázs Európában és a Közel-Keleten elterjedt.
Leírás:
A bunkóscsápú levéldarázs hazánk egyik legnagyobb testű buzogányos levéldarázs faja, hossza eléri a 16–23 mm-t. Fekete alapszínű teste élénksárga sávokkal és foltokkal díszített. Szárnya világosbarna, a csápja 8 mm hosszú. Alapjánál fekete, majd narancssárgára változik a kiszélesedő csúcsi vége felé. Nagyfejű álhernyója szürkésfehér, rajta sárga és fekete foltok találhatók. A kifejlett lárva hossza 40-50 mm. A lárva érintés hatására sárgás színű váladékot termel.
Kártétel, kárkép:
Tápnövényei körébe sorolhatók a Rosaceae családba tartozó gyümölcsfák, így a cseresznye és a meggy is. Különösen a fiatal fák számára jelentenek nagy veszélyt, mert súlyos fertőzés esetén akár tarrágás is kialakulhat, ami nem csupán az ezévi, hanem a következő szezon termését is veszélyezteti. A fiatal lárvák a rügyeket is kiodvasítják, később a főerek mentén hámozgatják a leveleket, az idősebbek pedig a széleken karéjozó rágással fogyasztják azokat.
Életmód:
Évente egy nemzedéke fejlődik. A telet előbáb állapotban tölti. Tavasszal bábozódik be, majd a kelnek ki az imágók. A párosodást követően a tojásokat a levelekre teszik. A lárvák főként a leveleket fogyasztják. A kifejlett állapotukban, július folyamán levetik magukat a földre és elfúródnak a talajba, gubót készítenek és már a nyár folyamán előbáb állapotba kerülnek.
Előrejelzése, védekezés:
A rágókártevők ellen irányuló kezelés általában a bunkóscsápú levéldarázs elszaporodását is megakadályozza. Leghatékonyabban fiatal lárva korukban pusztíthatók el.