Varjúmák

A mályvafélék (Malvaceae) családjába tartozó T4-es (tavasszal csírázó, nyárutói egyéves) életformacsoportú gyomnövény.

Kozmopolita faj, amely Ázsiából terjedt el az Óvilágban. Európa déli területein jelent meg először. Napjainkra széles körben meghonosodott világszerte. Magyarországon az Alföldön és a Dél-Dunántúlon a leggyakoribb. Szántóföldeken, tarlókon, utak mentén, kertészeti kultúrákban fordul elő. Cseresznye- és meggyültetvényekben is megtalálható.

Mivel melegkedvelő főként a tág térállású kultúrákban találja meg az életfeltételeit. Versenyképessége elmarad a nagyobb testfelépítésű, erőteljesebb növekedésű gyomokétól. A magasra növő, jó gyomelnyomó képességű kultúrákban is kisebb kár okozására képes, mint a nagy habitusú, melegkedvelő gyomok. Ahol azonban nagyobb mennyiségben jelenik meg, okozhat termésveszteséget.

Egyéves növény. Csírázása elhúzódó, májustól az egész vegetációs időszakban zajlik. Mindezt magvai keményhéjúsága teszi lehetővé, ugyanis ezek nem eresztik át hosszú ideig a vizet, így a mag a talajban akár több évtizedig is elfekhet. Amennyiben a talajviszonyok úgy alakulnak, hogy a maghéj vízáteresztővé válik, azaz a speciális vízzáró szerkezete megszűnik, megindul a csírázása. A fény serkenti a csírázásukat. Tömegesen a talaj 2 cm-es rétegéből kel, de képes a csíranövények néhány százaléka 8 cm mélységből is a talaj felszínére törni. A magok vitalitása magas. A száraz periódusokat könnyen átvészeli. Közvetett kártételéhez tartozik, hogy az uborka mozaik vírus köztesgazdája. A talajok iránt közömbös, mégis kötött agyag- és vályogtalajokat kedveli leginkább, de szikeseken is előfordulhat. A futóhomokot viszont elkerüli.

A varjúmák elbokrosodó, tövétől ágas, közepes termetű, 10-50 cm magas növény. Alsó ágai a földre fekszenek, csak a végük emelkedik fel. Főként a magányosan fejlődő egyedek terpeszkednek el, átmérőjük akár 60 cm is lehet. Zöld vagy pirosas szára borzas, szőrös.

Csíranövény: A csíranövény legfőbb jellegzetessége az, hogy sziklevelei egymástól eltérőek. Közös bennük az, hogy kerekdedek, viszont az egyik lekerekített, míg a másik a levélalapnál szív alakú. Méretükben is különböznek, a nagyobbik szélesebb a hosszánál. Az első három levele sem egyforma. A sziklevelek hosszú nyélen ülnek. A sziklevél alatti szárrész szőrözött.

Gyökérzet: Erőteljes karógyökeret fejleszt, amely mélyen lehatol a talajba, ezért a szárazságot jól tűri.

Lomblevelek: Levelei nyélen ülnek. Az alsó, a középső és a felső levelei eltérnek egymástól. Az alsók épek vagy karéjosak. A középsők 3-5 szelettel egyenlőtlenül tövig szeldeltek. A felsők mélyen hasogatottak.

Virág: A mutatós, szép virágai halványsárgák középen bíbor színű folttal. Jellemzően reggel nyílnak, délre már bezáródnak. Sziromlevei 2-3 cm hosszúak, száma 5. Az ibolya színű porzószálak összenőttek, az arany színű portokok szabadon állnak. Csészelevele kettős, a levélhónaljakból induló virágkocsányai borzasak, szőrösek.

Termés: Felnyíló toktermése ötrekeszű. Alakja tojásdad, a felszínén hosszanti barázdák futnak, borzas serték borítják. A felfújt belső csésze teljesen takarja. Egy-egy toktermésben sok mag fejlődik. A mag alakja aszimmetrikus vese, hegyesebb csúcsa felé ék alakban vékonyodó. Felszíne bibircses. Hossza 2-2,5 mm, színe fekete vagy sötétszürke. A magok júliustól a fagyok beköszöntéig érnek. A növényenkénti maghozam átlagosan 3100, de kedvező környezeti viszonyok mellett akár 5-6 ezer is lehet. A magok a keményhéjúságuk és dormanciaviszonyaik miatt évtizedeken át elfekhetnek a talajban, majd folyamatosan kelnek. A talajoknak óriási a tartalékmag-készlete, a varjúmák növényeket folyamatosan képesek ontani évtizedeken át még akkor is, ha a magképzésük minden évben megakadályozott.

Agrotechnikai, mechanikai módszerek: Olyan előveteményt érdemes választani ültetvénytelepítés előtt, amely nem megfelelő a varjúmák felszaporodásának. Az őszi kalászosok például nem kedveznek a gyomnövény életciklusának. A gyümölcsfák ültetését megelőzően, mechanikai úton a tarlóhántás során kelésre késztetett fiatal varjúmák növények ellen lehet védekezni, illetve a későn kelőkkel a hideg beálltával érkező fagyok végeznek. A cseresznye- és meggyültetvényekben a sorközök művelésével csökkenthető a varjúmák előfordulása. A fasorok mulcsozása vagy fekete fóliás takarása gátolja a varjúmák kifejlődését.

Kémiai védekezés: Gyomirtó szerekkel az agrotechnikai és a mechanika védekezéssel kombinációban. Szem előtt kell tartani a varjúmáknak azt a tulajdonságát, hogy folyamatos csírázása miatt az alapkezelések tartamhatásának elmúltával újra fog indulni a kelése. Premergens kezelésének eredményessége a bemosó csapadék megjelenésének a függvénye. A csonthéjasok sekélyebb gyökerezésük következtében a talajherbicidekre érzékenyebbek. Posztemergens irtása a gyomnövény 2-4 leveses állapotában a leghatékonyabb. Több gyomirtó szerrel ellenálló biotípusa is kialakult. A sarjhajtásképzésre hajlamos meggy esetében a permetezéskor figyelmet kell fordítani arra, hogy a sarjhajtásokra se kerüljön a gyomirtó szerből, mert ezeken keresztül is felszívódnak a hatóanyagok, amik a gyümölcsfán szintén fitotoxikus tüneteket okozhatnak

• Gyomnövények, gyombiológia, gyomirtás. Szerk.: Hunyadi Károly et al. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2011
• Az Ötödik Országos Gyomfelvételezés Magyarország szántóföldjein. Szerk.: Novák Róbert et al. Vidékfejlesztési Minisztérium ÉFNTO. Budapest, 2011
• Veszélyes 48. Szerk: Bárdi Gabriella et al. Mezőföldi Agrofórum Kft. Szekszárd, 2005.

• https://agroforum.hu/szakcikkek/gyomirtas/ultetvenyek-gyomhelyzete-gyomszabalyozasa-aktualitasok/