Életforma:

A káposztafélék (Brassicaceae) családjába tartozó lágy szárú, T3-as (tavasszal csírázó nyár eleji egyéves) életformacsoportú gyomnövény.

Előfordulása:

Eurázsiai-mediterrán elterjedésű faj. A vadrepce az egyik leggyakoribb gyomnövényünk. Megtalálható a kalászosokban, kapás kultúrákban, az évelő pillangósokban és parlagon hagyott területeken. Cseresznye- és meggyültetvényekben is előfordul.

Károsítása:

Tavasszal tömegesen jelenhet meg a cseresznye- és meggyültetvényekben. Kiszárítja a talajt és elvonja a tápanyagokat a gyümölcsfák gyökerei elől, a füvesített sorközöket gyomosítja.

Életmód:

Egyéves, tavasszal csírázó, magról szaporodó növény. Kedveli az üde vályogtalajokat és a meszes lösztalajokat.

Morfológia:

Egyéves, közepes-magas termetű növény, 30-80 cm magas lehet. Hajtásai elágaznak, terebélyes növekedésű. Apró serteszőrökkel borított vagy kopasz.

Csíranövény: A sziklevelek szélesek, lapát vagy bab alakúak. Csúcsuk szélesen kicsípett, válluk ékalakú, hosszú nyelűek. A levéllemez szélessége meghaladja a hosszát. Hosszúkás első levele széle hullámos vagy karéjos.

Gyökérzet: A vadrepcének rövid karógyökere van.

Lomblevelek: Alsó levelei tojásdad lándzsásak, karéjosak, szeldeltek. A felső levelek majdnem ülők, karéjosak. Az alsó és a felső levelek is fűrészfogasak.

Virág: Virágai sátorozó fürtöt alkotnak. Színük élénksárga, négy sziromlevélből épülnek fel. Csészelevelei szétállnak, lazán helyezkednek el, lefelé görbülnek (a repcsényreteké felfelé állók). Június és október között virágzik.

Termés: Kopasz vagy szőrökkel borított becőtermése a virágzati tengelyhez simul, 3-5 cm hosszúságú. Alakja szögletesen hengeres. Csúcsán csőr található, amely a becő hosszának harmadát vagy negyedét éri el. A termés alulról két kopáccsal nyílik. A becő falán a magok kidudorodhatnak. Magvai 1-1,8 mm átmérőjűek, gömbölyűek, pettyezettek. Színük lehet fekete, sötétbarna vagy piros. Növényenként 1220-2000 db magot érlel, a magas olajtartalmú magok akár három évtizedig is megőrizhetik életképességüket a talajban.

Védekezés:

Agrotechnikai, mechanikai módszerek: A növényi sorrend összeállítása során arra kell törekedni, hogy a gyomállomány biológiai ciklusait minél inkább megzavarja, így az ültetvénytelepítés előtt előveteményként olyan kultúrát érdemes választani, amelyben nem találja meg az életfeltételeit a vadrepce. A rendszeres, különböző mélységben végzett talajművelés hozzájárul a gyomok visszaszorításához, a tarlóhántás gyéríti a vadrepce terjedését. Az ültetvények sorközeiben mechanikai úton kipusztítható a vadrepce. A füvesített sorközök rendszeres kaszálásával a virágzás és a maghozás akadályozható meg. A sorok mulcsanyaggal vagy fekete fóliával való takarása hátráltatja, illetve megakadályozza a kicsírázását.

Kémiai védekezés: Gyomirtó szerekkel az agrotechnikai és mechanikai védekezéssel kombinációban. A tavaszi kezelésre ideális a szik-2-4 leveles állapot. Ha fejlettebb a gyomosodást okozó vadrepce állománya, magasabb dózist szükséges választani. A sarjhajtásképzésre hajlamos meggy esetében a permetezéskor figyelmet kell fordítani arra, hogy a sarjhajtásokra ne kerüljön a gyomirtó szerből, mert ezeken keresztül is felszívódnak a hatóanyagok, amik a gyümölcsfán fitotoxikus tüneteket okozhatnak.

Források:



 Top