Ujjaslevelű veronika
Életforma:
A útifűfélék (Plantaginaceae) (korábban: tátogatófélék (Scrophulariaceae) családjába tartozó egyszerű vagy ágas szárú, T1-es (kora tavaszi áttelelő egyéves) életformacsoportú gyomnövény.
Előfordulás:
Jelenleg Európában szinte mindenhol előfordul kivéve a Földközi-tenger legdélebbi részét.
Szántóföldeken, parlagon, legelőkön, cserjés területeken gyakori. Az egész országban megtalálható, de főleg a csapadékosabb nyugati és északi tájakon elterjedt. Őszi kalászosokban, őszi káposztarepcében és kertészeti kultúrákban számítani lehet a megjelenésére.
A VI. Országos Gyomfelvételezés (2018) részadatai azt mutatják, hogy a veronikafélék az őszi búza gyomfajainak fontossági sorrendjében előretörtek.
Az utóbbi évtizedekben a hormonhatású herbicidek alkalmazása következtében szaporodtak fel a mezőgazdasági területeinken a veronika fajok, ugyanis ezek a növények bizonyos fokú ellenállóságot szereztek ezekkel a hatóanyagokkal szemben.
Károsítása:
Az egyre enyhébb téli időjárás is kedvez a T1-es gyomfajok terjedésének, hiszen a kora tavaszra megerősödött, virágzó állományaik nagy mértékben gátolhatják az éppen bokrosodás fázisában lévő, még nem kellő gyomelnyomó képességgel rendelkező kalászosokat.
Életmód:
Ősszel csírázó, áttelelő egyéves növény. Elsősorban gyengén savanyú vagy semleges homok- és vályogtalajokat kedveli. Tápanyaggal jól ellátott, nedves talajokon érzi jól magát. Nitrogénjelző növény.
Morfológia:
Az ujjaslevelű veronika 5-10 cm magasra növő, felálló, alsó felében alágazó szárú gyomnövény. Töve gyakran bíborszínű.
Csíranövény: A sziklevelei megnyúltak, tompa csúcsúak, alul nyélbe keskenyedők. A kékes-vöröses színű sziklevél alatti rész megvastagodott. Az első levél fordított tojásdad, szinténé tompa csúcsú, nyélbe keskenyedő, oldalain 3-4 fog található. A következő levelek egyenlőtlenül kicsípettek, fogasak. A levelek nyele az alapjánál kiszélesedő. A levelei húsosak.
Lomblevelek: Alsó, kerekded-tojásdad alakú levelei nyelesek, szélük durván csipkés. A növény felső részén elhelyezkedő levelek ülők, ujjasan hasadtak, a középső szelet nagyobb. Levelei gyéren szőrökkel borítottak.
Virág: A virágok magányosak, kocsányaik valamivel hosszabbak a csészecimpáknál. A pártája 8-11 mm átmérőjű, sötétkék, 5 cimpájú, az alsó cimpa gyakran fehér, torka sárgás. Márciustól júniusig virágzik.
Termés: Toktermése lapított. Színe szürkésbarna. Magja pirosasbarna, csésze alakú, 1-2,5 mm hosszú, szemölcsös.
Védekezés:
Agrotechnikai módszerek:
Az ujjaslevelű veronika a kora tavaszi időszakban a kalászos gabonatáblákban alkalmazott gyomfésűvel vagy fogasolással ritkítható, mert a fiatal sekélyes gyökerező növényeket ezek az eljárások kiszakítják a talajból. Az egységes gyors kelést biztosító precízen és pontosan kivitelezett agrotechnikai eljárások (optimális vetési körülmények, harmonikus tápanyagellátás) a kalászos állomány megfelelő gyomelnyomó képességének kialakulását segíti elő.
Kémiai védekezés:
Abban az esetben érdemes még ősszel elvégezni a gyomirtást, ha az egyedsűrűség veszélyes mértékűvé emelkedik az adott területen. A tavaszi posztemergens gyomirtás során is gyéríthető.
Források:
- Vegyszeres gyomirtás és termésszabályozás. Szerk.: Kádár Aurél. Hatodik átdolgozott, bővített kiadás, 2019
- Ujvárosi Miklós: Gyomirtás. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 1973