Életforma:

A káposztafélék (Brassicaceae) családjába tartozó, T2-3-as (ősszel és tavasszal egyaránt csírázó, áttelelő nyár eleji egyéves - tavasszal csírázó nyár eleji egyéves) életformacsoportú gyomnövény.

Előfordulás:

Eurázsiai, észak-afrikai származású növényfaj. Magyarország egész területén előfordul szántóföldeken, kertészeti kultúrákban, így a cseresznye- és meggyültetvényekben is. A parlagon hagyott területek jellemző növényfaja.

Károsítása:

Fő kártétele a talaj kiszárítása, a vízkészlet felhasználása, emellett csökkenti a talaj tápanyagkészletét. Az elgyomosodott cseresznye- és meggyültetvény mikroklímája nedvesebbé válik, ami kedvez a kórokozók terjedésének. A fiatal ültetvényekben okozhat nagyobb károkat, ha az ősszel megtelepedett állomány tavasszal fejlődésnek indul és sok nedvességet kivon a talajból. Ekkor még érzékenyebbek a cseresznye- és meggyfák a vízelvonásra, mert az amúgy is az almához képest sekélyen elhelyezkedő gyökérzetük még nem jutott a talaj mélyebben fekvő, nagyobb víztartalmú rétegeibe. A nagytestű emlősökre mérgező a sebforrasztó zsombor minden része.

Életmód:

Egyéves vagy áttelelő egyéves, maximum 90 cm-es magasságot elérő növény. Leginkább a homokos talajt kedveli. Napfényes és félárnyékos területen is fejlődik.

Morfológia:

A sebforrasztó zsombor változatos méretű, felálló, elágazó szárú növény, amely szürkészöld színű a felületét borító csillagszőröktől.

Csíranövény: Nyélbe keskenyedő sziklevelei hosszúkásak, a csúcsukon tompák. A nyél rövidebb a levéllemez hosszánál. A levélnyél és a későbbi levelek csillagszőrökkel borítottak, ami zöldesszürke színt kölcsönöz a csíranövénynek. Az első levelek hármasan osztottak. A hosszúkás, lándzsás csúcsi szelet a nagyobb az oldalsóknál. A következő levelek szárnyasan osztottak.

Lomblevelek: Levelei két-háromszor szárnyasan szeldeltek.

Virágzat: Megnyúlt fürtben állnak az apró, sárga virágai, amelyek vékony kocsányon helyezkednek el. Áprilistól júliusig virágzik.

Termés: A 1,5-3 cm hosszúságú becő vékony (1 mm-nél vékonyabb), hengeres alakú. Kissé összenyomott magja megnyúlt, elliptikus. Színe sárgás- vagy vörösesbarna. Növényenkénti magtermése 5000-37000.

Védekezés:

Agrotechnikai, mechanikai védekezés: A sebforrasztó zsombor talajműveléssel gyéríthető. A fasorokból és a sorközökből mechanikai úton is eltávolítható. Gyepesített sorközökben a maghozás kaszálással akadályozható meg. A fasorok mulcsozásával (pl. szalmával történő talajborítás) és fekete fóliás takarással is mérsékelhető a gyomosodás mértéke.

Kémiai védekezés: Gyomirtó szerekkel az agrotechnikai és a mechanikai védekezéssel kombinációban. A fiatal cseresznye- és meggyültetvények sorközeiben első években a környező területek magról kelő egyéves fejlődésű gyomflórája jelenik meg. A későbbiek során az évelők irányába tolódik el az arány. A kémiai védekezés során feltétlenül figyelembe kell venni az ültetvény korát. A telepítés évében egyáltalán nem javasolható a vegyszeres védekezés, ekkor – amennyiben sikeres volt a telepítés előtti munkafolyamatok során a gyomfajok minimalizálása – többnyire alacsony számban jelennek meg a magról kelő egyévesek. A következő években pedig a fák érzékenységének megfelelő hatóanyagok használhatók. Preemergens kijuttatásakor kertszerűen elmunkált, apró morzsás talajra és bemosó csapadék érkezésére van szükség az eredményes gyomirtáshoz. A csonthéjasok gyökérzete sekélyebben helyezkedik el, így érzékenyebben reagálnak a talajherbicidekre. Posztemergensen a gyomnövény 2-4 leveles állapotában leghatékonyabb a védekezés. A permetezéskor el kell kerülni, hogy a gyomirtó szer a gyümölcsfa levelére kerüljön. A sarjhajtásképzésre hajlamos meggy esetében a kezeléskor figyelmet kell fordítani arra, hogy a sarjhajtásokra se kerüljön a herbicidből, mert ezeken keresztül is felszívódnak a hatóanyagok, amik a gyümölcsfán fitotoxikus tüneteket okozhatnak.

Források:



 Top