Repcsényretek
Életforma:
A káposztafélék (Brassicaceae) családjába tartozó lágy szárú, T3-as (tavasszal csírázó nyár eleji egyéves) életformacsoportú gyomnövény.
Előfordulása:
Valószínűleg európai eredetű faj, jelenleg, mérsékelt égövi éghajlati viszonyok között minden kontinensen előfordul. Kalászos vetésekben tömegesen kelhet, de a kapásokban, pillangósokban, kertészeti kultúrákban is számítani lehet a megjelenésére. Út menti gyomtársulásokban, töltéseken is virít. Alföldön szórványosan fordul elő, az ország északi és nyugati tájain tömegesen jelenhet meg.
Károsítása:
Elfoglalja a gabona életterét, konkurenciát jelent a haszonnövény számára, a termés mennyiségét csökkenti. Az aratást hátráltathatja, magjával szennyezheti a betakarított kalászos termést.
Életmód:
Egyéves. Kedveli a savanyúbb talajokat, így az ország északi és nyugati területein lehet tömeges az előfordulása, az Alföldön szórványosan van jelen. A meszes talajt kerüli. Az optimális csírázási hőmérséklet a repcsényretek számára a 8-14oC. Magvai különböző módokon terjedhetnek, így az öntözővízzel, valamint állatok közvetítésével, ugyanis a madarak, a szarvasmarhák emésztőrendszerén sértetlenül áthalad. Ha a tejelő tehenek vagy juhok nagy mennyiségben fogyasztják a tej minőségét ronthatja.
Morfológia:
A repcsényretek közepes termetű, kb. 50-60 cm magasságú, fehéres serteszőrökkel borított növény, ágas, felálló szárral.
Csíranövény: Sziklevelei szélesek – kb. a szélességük és a hosszúságuk egyforma, a csúcsuk kicsípett, válluk ék alakú. Az első levél kerülete fordított tojásdad, széle nagy egyenlőtlen fogakkal osztott. A levél és a nyél szőrökkel fedett.
Gyökérzet: Karógyökere 20 cm mélységig jut le a talajba, viszont vízszintesen minden irányba akár 80 cm-re is elterülhet a gyökérzete.
Lomblevelek: A levelek szárnyasan szeldeltek, lantosak, a szeletek fogasak.
Virág: A virágok szár tetején fürtben állnak. A csészelevelek rásimulnak a sziromlevelekre. Az ibolyás erezetű sziromlevelek színe a fehértől a halvány sárgán át az élénk sárgáig változhat. Áprilistól novemberig virágzik.
Termés: Hengeres alakú becője 2-6 cm hosszúságú, csúcsán csőrös függelék fejlődik. A vastag, gyöngysorszerűen befűződő, cikkelyes termés nem felnyíló, egymagvú részterméskékre esik szét az érés idején. Sötét- vagy pirosasbarna magjai gömbölyűek, recehálózatos felszínűek, 2-4 mm átmérőjűek. Növényenként 100-300 magot érlel. A magok 15-20 évig megőrzik csírázóképességüket a talajban. Fény hatására csökken a csírázóképességük.
Védekezés:
Agrotechnikai, mechanikai módszerek:
Mivel a fény hatására csökken a repcsényretek magjainak csírázóképessége, minden olyan talajművelési módszer, amellyel a magok talajfelszínre hozhatók, csökkenti a fertőzöttséget. Mivel a kalászosok gyomelnyomó képességét a vetési paraméterek, a fajta növekedési erélye és bokrosodási képessége határozza meg, ezért mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a kultúrnövény kezdeti fejlődése optimális körülmények között történjen.
Kémiai védekezés:
Legnagyobb hatékonyságot a kora tavaszi kezelés biztosít. A növény a 2-4 leveles állapotában a legérzékenyebb a herbicidekre. Erős fertőzés esetén több kezelésre is szükség lehet.
Források:
- Gyomnövények, gyombiológia, gyomirtás. Szerk.: Hunyadi Károly et al. Mezőgazda Kiadó. Budapest, 2011.
- J. Toman et al.: A természet képekben. Natura, Budapest. 1981
- Koltay Albert: Növénytani gyakorlatok. GATE, Gödöllő, 1980
- Gyommaghatározó. Összeáll.: Vincze Mária et al. GATE. Gödöllő, 1983.
https://mezohir.hu/2022/04/01/agrar-kalaszos-gabona-tapanyag-novenytermesztes-mezogazdasag/