Napraforgó szádor / Kun szádor

Napraforgó szádor / Kun szádor

Életforma:

A vajvirágfélék (Orobanchaceae) családjába tartozó T4-es (tavasszal csírázó, nyárutói egyéves) életformacsoportú gyomnövény.

Előfordulása:

A napraforgó szádor a Kaukázus környékén őshonos. Az egész mediterráneumban, Kelet-Európában, Kis- és Közép-Ázsiában és Kínában elterjedt, Közép-Európában szórványos az előfordulása. Szinte csak a fészkesvirágzatúakat parazitálja.

Károsítása:

A napraforgót a növekedésben, fejlődésben, a terméshozásban gátolja, de akár a gazdanövénye pusztulását is okozhatja. Akár 30-40 szádor is élősködik egy-egy napraforgó növényen. Az ilyen mértékű fertőzöttség 20–60%-os terméskieséshez is vezethet, de az újabb agresszív rasszok akár 100%-os termésveszteséget is okozhatnak. A szádor nemcsak a termésmennyiséget csökkenti, hanem az olaj- és fehérjetartalomra is negatív hatással van.

Életmód:

Egyéves növény. Klorofill nélküli valódi élősködő. A gazdanövénytől a vizet és az asszimilátumokat elvonja. A gazdanövény, jelen esetben a napraforgó gyökerein éli az életét. Az apró magvai csírázását a napraforgó gyökere által termelt vegyületek stimulálják. A meszes, agyag- és lösztalajokat kedveli. Az aránytalan tápanyagellátás is segít a szádor fejlődését. A magjait főként rovarok terjesztik, de a kaszatok felületén megtapadva, a víz és a szél útján, valamint a mezőgazdasági eszközökkel is eljutnak távolabbi területekre.

Morfológia:

A napraforgó szádor a napraforgó gyökerén élősködő 20-50 cm magas növény. Az el nem ágazó szára a murvalevelekkel együtt lisztesen mirigyszőrös.

Csíranövény: A csíranövény mindössze néhány mm nagyságú. Sziklevélből és gyökérsüveg nélküli csírafonalból áll, amelynek a csúcsán egy tobozszerű képlet, a szívógyökér vagy más néven hausztórium található. Ennek segítségével hatol be a gazdanövény gyökérkérgén át egészen a szállító edénynyalábokig. Ezt követően sárga színű szívógumóvá (hipokotil gumó) alakul át a hausztórium. A belsejében tracheidák jönnek létre, amelyek a gyökér edénynyalábjaihoz kapcsolódnak. A gazdanövénnyel való érintkezés hatására újabb hausztóriumok (szekunder hausztórumok) keletkeznek. Az élősködő a fejlődésének következő fázisa a virágokat viselő főhajtás képzése.

Virág: A pártacső 15-18 mm hosszú, háti és has része fehér, a cimpák liláskékek, töve sárgásbarna. A pártacső hátoldala alig hajlott (szemben az O. cernua-val). Júniustól augusztusig virágzik.

Termés: Kerülékes tok termése sok apró magot tartalmaz. A magjai tompán háromszögűek, felületük hálózatos. A magok a talajban 10-15 évig megőrzik a csírázóképességüket. Egy növény akár 60 ezer magot is hozhat.

Védekezés:

Agrotechnikai, mechanikai módszerek:

A szádor elleni védekezés leghatékonyabb módja a rezisztens napraforgó fajták és hibridek választása. Ezeknél a napraforgó formáknál a gyökerekben az edénynyalábok falában másodlagos ligninréteg képződik, aminek hatására a szádor nem tud kapcsolódni a gazdanövényéhez.

A napraforgó hibridek többsége napraforgó szádor (O. cumana) A-E rasszaival szemben, a legújabbak pedig a G rasszal szemben is rezisztensek. A rasszok morfológiailag nem választhatók szét, viszont a patogenitás mértékében különböznek egymástól. (A napraforgó szádor tudományos neve nem egységes. Nyugat-európai flóraművekben az Orobanche cumana és az Orobache cernua néven két külön fajként írják le a napraforgó szádort és a bókoló szádort. A két növény hibridjét is kimutatták már.)

Kémiai védekezés:

A szádor elleni védekezést megnehezíti, hogy kelése elhúzódó, a napraforgó csillagbimbós állapotától a nyár végéig előfordulhatnak az élősködő fiatal egyedei. Léteznek olyan herbicid hatóanyagok, amelyek a napraforgó által még elviselt legnagyobb dózisban alkalmazva kissé gátolni tudják a szádor másodlagos hausztóriumainak képződését.

A herbicidrezisztenciát hordozó clearfield napraforgó hibrideknél az imazamox (Clearfield, Clearfield Plus technológia) hatóanyag állománykezelés formájában eredményesen alkalmazható a szádor ellen.

Források:



 Top