Mezei sóska

Az keserűfűfélék (Polygonaceae) családjába tartozó H3-as (szaporodásra képes gyökerűek) életformacsoportú gyomnövény.

Síksági – hegyvidéki, eurázsiai eredetű kozmopolita faj. Réteken, legelőkön, évelő pillangósok között az egész országban gyakori. Intenzív növekedése miatt gyomosít.

A nagyobb mennyiségben elszaporodott mezei sóska kártétele a szárba indulás, a kalász- és szemképzés gátlásában jelentkezik.

Talajszintben telelő évelő növény szaporodásra képes gyökérzettel. Kedveli a nedves nitrogéndús termőhelyeket. Leginkább savanyú réti talajokon fordul elő. Karógyökerén járulékos rügyek találhatók. A gyökér feldarabolását követően ezekből új növények fejlődnek. Ennek ellenére a rendszeres talajművelést nem bírják.

A mezei sóska fél méternél is magasabb, felemelkedő vagy felálló szárú növény.

Csíranövény:

Lomblevelek: Levelei szórt állásúak. Az alsó szárlevelek hosszúkás tojásdadok, nyilasak, kihegyezett, lefelé forduló karéjokkal.

Gyökérzet: Gyöktörzses, erős oldalgyökérzetet fejlesztő növény.

Virág: A virágzata laza, a virágnak zöldes lepellevelei fejlődnek, a cimpák piroslók, maradók. A belső lepelcimpa megnagyobbodik, és a közepén duzzadmányt visel. A belső lepelcimpák 3-3,5 mm hosszúak. Virágzata hosszú, ágas és levéltelen. Májustól júliusig virágzik.

Termés: Termése háromoldalú, barnásfekete makkocska. Növényenkénti magtermése 1000-3000 db. A magok a csírázóképességüket 3-4 évig megtartják.

Agrotechnikai módszerek:

Mechanikai úton tarlóhántással lehet védekezni ellene.

Kémiai védekezés:

Gyomirtó szerekkel, az agrotechnikai védekezéssel kombinációban

Az őszi kalászosok bokrosodásának vége előtt a leghatékonyabb az ellene történő kémiai védekezés.

Fontos, hogy a hatóanyag a gyökérzetbe is eljusson és kifejtse hatását.

• J. Toman et al.: A természet képekben. Natura, Budapest. 1981
• Ujvárosi Miklós: Gyomirtás. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 1973
• Simon Tibor: A magyarországi edényes flóra határozója. Nemzeti Tankönyvkiadó Rt., Budapest. 2002
• Koltay Albert: Növénytani gyakorlatok. GATE, 1980