Életforma:

Az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó lágy szárú, T2-es (ősszel és tavasszal is csírázó nyár eleji egyéves) életformacsoportú gyomnövény.

Előfordulása:

Az egyik legismertebb szántóföldi gyomnövény. Elsősorban ősszel csírázik, főként az őszi gabonafélékben fordul elő, de Közép-Európában minden mezőgazdasági kultúrában felbukkanhat, így az almaültetvényekben is. Napjainkra az intenzíven művelt területeken visszaszorult. Ez arra vezethető vissza, hogy a korábbi évtizedekben a kémiai gyomirtás során gyakran alkalmazott, növekedési zavarokat okozó herbicidekre rendkívül érzékenyen reagált. Bár korábbiakhoz képest jelentősen csökkent az előfordulása, fennmaradása nem veszélyeztetett, hiszen az extenzív művelés mellett megtalálható. Főként a Dunántúlon és az ország északi részén lehet számítani a megjelenésére.

Feltételezések szerint jelenlegi európai előfordulása emberi behurcolások eredménye. A középkorban a vált tömegessé a jelenléte. Ennek oka az élénkülő gabonakereskedelemben és a nem megfelelő vetőmagtisztításban lehet.

Károsítása:

A fő kártétele a talaj vízkészletének a csökkentése. Ha elszaporodik, talaj tápanyagkészletét is jelentősebb mértékben használja fel, valamint árnyékló hatása révén mérsékli a talaj hőmérsékletét, ami az almánál elhúzódóbb vontatottabb tápanyagfelvételt eredményezhet. Az elgyomosodott ültetvény mikroklímája nedvesebbé válik, ami kedvez a kórokozók terjedésének.

Életmód:

A gyengén és mérsékelten savanyú, laza, tápanyagban gazdag homok- és vályogtalajokat kedveli. Magról szaporodik, főként ősszel csírázik.

Morfológia:

A kék búzavirág 60 cm magasra megnövő, felálló szárú, gyakran ágas hajtásokat fejlesztő növény.

Csíranövény : A sziklevelek hosszú oválisak vagy fordított tojásdadok, csúcsukon lekerekítettek, gyakran kissé kicsípettek, sötétzöldek, 10-15 mm hosszúak (néha még hosszabbak), fénytelenek, kissé húsosak, alul nyélbe keskenyednek. Az első levelek átellenesek, hosszúkásak, a csúcsukon hegyesek, alapjuknál fokozatosan hosszú nyélbe keskenyednek. A levelek felfelé irányulnak, épek, minden oldalon 2-3-4 rövid fog található, a fogakon nagyon apró, sötétbarna bibircsek ülnek. A levelek felülete kezdetben mindkét oldalon, a későbbiekben főleg alul hosszú, fehéres szőrökkel borított, szinte pókhálósak, majdnem fehéres gyapjas nemezesek. A következő levelek már szórtak, hosszúkásak és alul nemezszerűen molyhosak.

Lomblevelek : Szárlevelei szálasak, lándzsásak, ép szélűek és ülők. Az alsó levelek lándzsásak, nyélbe keskenyedők, távol fogasak, vagy karéjosak, osztottak.

Virág: A fészkek magányosan a hajtások csúcsán állnak. Fészekpikkelyeinek háta nem bordás, a külsők tojásdad alakúak, csúcsukon háromszögű, fekete függelékkel, barna vagy ezüstös, rövid rojtokkal. A virágok élénk kék színűek. Szélső virágai nagyok, csipkézettek és körülbelül háromszor hosszabbak, mint a belső fészekvirágok.

Termés: Kaszattermése 3-4 mm nagyságú, hosszúkás, oldalról kissé összenyomott. A bóbita akkora, mint a kaszat. A bóbita fehér, narancs- vagy vöröses színű, finoman fogacskás szőrökből áll. Növényenként körülbelül 700-1600 magot érlel. A magok vége sárgásfehér, többi részük kékesszürke. A magok a talajban 5-10 évig őrzik meg a csírázóképességüket.

Védekezés:

Agrotechnikai módszerek

Ültetvénytelepítés előtt az időben és megfelelő minőségben elvégzett talaj-előkészítéssel mechanikai úton elpusztíthatók a kelő kék búzavirágok. A rendszeres talajművelés, mechanikai sorközművelés visszaszorítja a terjedését. Gyepesített sorközökben a maghozás kaszálással akadályozható meg. A fasorokból mechanikai úton kapálással távolítható el. Mulcsozással (pl. szalmával történő talajborítás) is mérsékelhető a gyomosodás mértéke.

Kémiai védekezés:

Az elmúlt évtizedek kémiai gyomszabályozásának hatására az előfordulása és így a jelentősége is lecsökkent. Ha szükséges preemergens és posztemergens módon is lehet védekezni ellene.

Források:



 Top