Életforma:

Az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó lágy szárú, H3-as (talajszintben telelő évelő, szaporodásra képes gyökerűek) életformacsoportú gyomnövény.

Előfordulása:

Eurázsiai eredetű faj, a világ nagy részén elterjedt gyomnövény, hazánk egész területén megtalálható, főként füves parlagos területeken, kertekben, gyümölcs- és szőlőültetvényekben gyakori.

Károsítása:

Kártételének mértékét térfoglalása határozza meg. Szétterülő tőleveleinek árnyékoló hatása révén eredményesen foglalja el az élőhelyet. Mélyre hatoló gyökerével kiszárítja a talajt és tápanyagot von el a környezetében fejlődő növényektől. A takarmányba kerülve egyes állatoknál bőrallergiát válthat ki. Az almaültetvényekben végzett első országos gyomfelvételezés (2002-2004 között) adatai szerint az átlagos borítási sorrendben az első 10 gyomfaj között szerepelt.

Életmód:

Évelő növény. Gyöktörzsén található rügyekből a feldarabolás után új növény fejlődik ki. A rendszeres talajművelést viszont ennek ellenére nem viseli el. Föld feletti része levélrózsás, rövid szártagú hajtás. Ennek elpusztulása után a gyökérből új hajtás képződik. A kaszálást jól tűri. Kedveli a nedves termőhelyeket. Vastag, húsos, mélyre hatoló gyökere miatt egy ideig ellenáll a szárazságnak.

A csapadékosabb, nyugati országrészekben okoz inkább gondot.

Morfológia:

A gyermekláncfű évelő, tejnedvet tartalmazó alacsony termetű, 20-40 cm magas, tőlevélrózsás, több tőkocsányú növény.

Csíranövény : Az elliptikussziklevelei lekerekített csúcsúak, nyélbe keskenyedők. Az első leveleken minden oldalon 3-4 fog található. Ezek a levelek fordított tojásdadok vagy oválisak, szintén nyélbe keskenyedők. A levéllemezen a váll felé irányuló fogak vannak.

Lomblevelek : Keskeny tőlevelei visszás tojásdadok vagy lándzsás alakúak. A levéllemez mélyen kacúros, a szeletek lefelé görbülnek. A leveleken fedő- és mirigyszőrök találhatók.

Gyökérzet: Néhány cm hosszú vastag rizómája (vagy gyöktörzse) húsos, elágazó főgyökérben folyatódik, amelyből sok mellékgyökér ered.

Virág: A fészkeket viselő tőkocsányok üregesek, hosszúak és kopaszak. Egy tőkocsányokon a fészekvirágzatok magányosan fejlődnek. A külső fészekpikkelyek fiatalon elállók, a belsők felegyenesdők, a ki nem nyílt virágot védik. A virágai nyelvesek, színük aranysárga. Csak napsütésben nyílnak. Az egész vegetációs időszakban virágzik.

Termés: Sárgásbarna kaszattermése 3-4 mm hosszú. A felső részében a legszélesebb, legfelül hirtelen elkeskenyedik, csőrben végződik. Ezen ül a fehér bóbita. A csőr 2-3-szor olyan hosszú, mint a kaszat. A termés felületén hosszanti lefutású tüskés bordák figyelhetők meg. A magok a talajban csak néhány évig őrzik meg a csírázóképességüket. Növényenként 1000-5000 db magot hoz. Terméseit a szél hordja, ejtőernyőként repülnek.

Védekezés:

Agrotechnikai módszerek:

Az évelő növényeket az ültetvénytelepítés előtt ki kell irtani a területről. Amennyiben a vetésváltásba olyan kultúrák kerülnek (egyéves szűk sortávolságú), amelyek nem kedveznek a gyermekláncfű fejlődésének, terjedése megállítható. A rendszeres forgatásos talajművelést rosszul viseli. Kertészeti ültetvényekben válhat veszélyessé. A kaszálással legfeljebb a tőkocsányt lehet levágni, tőlevélrózsája zavartalanul fejlődik tovább. Viszont ezzel az eljárással megakadályozható a magképzés. A sorközök művelése mechanikai gyomirtó hatású, ami a gyermekláncfű terjedésének is gátat szab, hiszen a talajművelést rosszul tűri. Megelőző eljárásként érdemes az ültetvény környezetében lévő területeket is gondozni. A sorok mulcsozása vagy fekete fóliás takarása szintén hozzájárul a kártétel csökkentéséhez. Mivel évelő növény, a mulcsréteget egy idő után átnövi. A fák tövéből viszont csak kézzel húzható ki.

Kémiai védekezés :

Gyomirtó szerekkel, az agrotechnikai védekezéssel kombinációban. A védekezésre a legalkalmasabb időpont a fiatal levélrozettás állapotban van. Fontos, hogy a hatóanyag a gyökérzetbe is eljusson és kifejtse hatását. Az almaültetvény telepítése előtt a kémiai védekezés tarlókezelés formájában végezhető el. A telepítés évében nem ajánlott vegyszeres védekezést folytatni. A későbbiek során évről évre bővül a rendelkezésre álló hatóanyagok köre. Az évelő növények felszaporodás a többéves ültetvényekben jellemző. Ha a sorokban szükséges a védekezés, akkor minél keskenyebb sávban célszerű a kezelést elvégezni.

Források:

Gyomnövények, gyombiológia, gyomirtás. Szerk.: Hunyadi Károly et al. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2011

Gyommaghatározó. Összeáll.: Vincze Mária et al. GATE. Gödöllő, 1983.

Veszélyes 48. Szerk.: Benécsné Bárdi Gabriella et al. Mezőföldi Agrofórum Kiadó Kft. Szekszárd, 2005.

Koltay Albert: Növénytani gyakorlatok, GATE. Gödöllő, 1980.

https://agroforum.hu/szakcikkek/gyomirtas/ultetvenyek-gyomhelyzete-gyomszabalyozasa-aktualitasok/



 Top