Egynyári szélfű
Életforma:
A kutyatejfélék (Euphorbiaceae) családjába tartozó, T4-es (tavasszal csírázó, nyár utói egyéves) életformacsoportba tartozó gyomnövény.
Előfordulás:
Európai eredetű, mára kozmopolitává vált faj. Magyarország egész területén előfordul szántóföldeken, kertészeti kultúrákban és bolygatott területeken.
Károsítása:
Közepes termetű kellemetlen, nehezen irtható növény. Szinte minden kultúrában előfordul, gyümölcs- és szőlőültetvényekben is megtalálható. Fényigénye közepes. A vizet és a tápanyagot elvonja a haszonnövények elől. Mérgező, minden része toxint tartalmaz. Mivel rossz az illata, ritkán fogyasztják el a legelő állatok. Juhokra, sertésekre, szarvasmarhákra és lovakra veszélyes. Pollenje allergén. Allelopatikus hatású anyagokat termel.
Életmód:
Egyéves, de ritkán áttelel. C4-es típusú fotoszintézist folytató, melegigényes növényfaj. Maggal szaporodik. Az optimális hőmérséklet a csírázáshoz 20-25°C, de már 7°C-on is kikel, akár 10 cm mélyről is. Csírázása folyamatos, a fő időszaka június, de több hullám is megfigyelhető. Az agyagos, meszes talajokat kedveli.
Morfológia:
Az egynyári szélfű 20-70 cm magasra növő, kétlaki, felálló szárú gyomnövény. Kedvező fényviszonyok mellett tövétől dúsan elágazik. A szára négyélű. A növény tejnedvet nem termel.
Csíranövény : A sziklevél alatti szárrész fehér színű, üveges, a felső részen világoszöld. A sziklevelek oválisak, csúcsukon lekerekítettek, rövid nyelűek és sárgán erezettek. Az első lomblevelek átellenesen helyezkednek el, szélük csipkés, fűrészes.
Gyökérzet: Orsó gyökérzetet fejleszt.
Lomblevelek : Levelei tojásdadok vagy lándzsás hosszúkásak. Szélük csipkés, fűrészes.
Virág: Kétlaki növény. A termős virágok két-hármas csoportokban a levélhónaljban nőnek rövid kocsányon. A porzós virágok a levélhónaljakból fejlődő tengelyeken ülnek csomókban. Májustól októberig virágzik.
Termés: Szőrös toktermése kétrekeszű, kétmagvú. Felszínét apró, hegyes szemölcsök borítják. A magok 1,8-2 mm nagyságúak, oválisak, kissé fénylők, színük világos szürkésbarna. Magprodukciója növényenként 100-16.900 db.
Védekezés:
Mechanikai védekezés: Ültetvénytelepítés előtt a tarlóhántás során csírázásra késztetett egynyári szélfű a mechanikai vagy kémiai tarlókezelés alkalmával elpusztítható. A megfelelően megválasztott előveteménnyel is minimalizálható a jelenléte az új telepítésű gyümölcsösben. Az almaültetvény sorainak mulcsozása vagy fekete fóliás takarása csökkenti az előfordulását. A sorközök művelése – például rotációs kapával vagy kombinátorral – szintén a hozzájárul a kártételének mérsékléséhez. A füvesített sorközök rendszeres kaszálásával a magérlelés lehetetlenül el.
Kémiai védekezés: Gyomirtó szerekkel, a mechanikai és agrotechnikai védekezéssel kombinációban. Ahhoz, hogy a preemergens kezelés eredményes legyen apró morzsásra művelt talaj és bemosó csapadék érkezése szükséges. Posztemergens módon a 2-4 leveles fiatal példányok pusztíthatók el a legnagyobb hatékonysággal. Az almaültetvény telepítésének első évében kerülni kell a vegyszerek használatát. Az elkövetkezőkben évről évre több herbicid áll rendelkezésre a gyomok elleni küzdelemben. A gyomirtó szer kiválasztásának egyik fontos szempontja az ültetvény kora. A fasorok esetében a permetezést úgy érdemes végrehajtani, hogy a kezelt terület minél keskenyebb legyen. Arra is fokozott figyelmet kell fordítani, hogy a fitotoxikus hatás elkerülése érdekében ne kerüljön az alma levelére a gyomirtó szer.
Források:
- Gyomnövények, gyombiológia, gyomirtás. Szerk.: Hunyadi Károly et al. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2011
- Az Ötödik Országos Gyomfelvételezés Magyarország szántóföldjein. Szerk.: Novák Róbert et al. Vidékfejlesztési Minisztérium ÉFNTO. Budapest, 2011
https://agroforum.hu/szakcikkek/gyomirtas/ultetvenyek-gyomhelyzete-gyomszabalyozasa-aktualitasok/