Iratkozzon fel hírleveleinkre és egyéb szakmai anyagainkra!
Tovább

Szilvahimlő vagy sarka betegség [Plum pox virus]

Szilva

Kórokozó:

A szilvahimlő betegséget az RNS vírusok csoportjába tartozó, a világ nagy részén elterjedt Plum Pox Virus okozza. A vírust először Bulgáriában írták le a 20. század első felében. A kórokozó sarka vírus elnevezése is a bulgáriai észlelésére utal, hiszen a kifejezés bolgárul azt jelenti, hogy himlő. Magyarországon 1948-ban jelent meg. A szilva mellett a gazdanövényei között megtalálható a ringló, a kajszi és az őszibarack, a cseresznye, a meggy is, emellett sok díszfa és számos gyomnövény. A szilvahimlő a gyümölcsfák legjelentősebb vírusos eredetű betegsége. A szilvafajták között a vírusra való fogékonyság tekintetében különbségek vannak, a Besztercei fajtakör például érzékeny. Toleráns fajta a ’Stanley’, melyen csak levéltünetek jelennek meg. A vírusfertőzés komoly gazdasági kárt okozhat. Az olyan fajtáknál, amelyek nagyfokú érzékenységet mutatnak, akár 100%-os termésveszteség is előfordulhat. Hat törzsét határozták meg. Ezek közül a PPV-M és a -D törzs fertőzi a szilvát.

Kártétel, tünet:

Apró, 2-3 mm átmérőjű sárgászöld foltok és 6-10 mm-es gyűrűk láthatók a levelek színén, míg a fonákon a foltokkal és a gyűrűkkel átellenben az erek sárgászöldek. A nyári meleg időjárás beköszöntével a levéltünetek halványodnak. A gyümölcsön már zöld állapotban megjelennek a vírustünetek. A torz növekedésű termések felszínén besüppedő gyűrűk vagy szabálytalan rajzolatok figyelhetők meg. A gyümölcshús barnul, szorosan tapad a magra, rostos, étkezésre és feldolgozásra alkalmatlan. Mézgásodás is tapasztalható. A csonthéjon barna gyűrűk kialakulása utal a vírusbetegségre. A fertőzött termések íztelenek, cukor- és savtartalom arányuk kedvezőtlenül alakul. Idő előtt lehullanak.

Biológiája, környezeti igénye:

A megfertőződött fák életük végéig betegek maradnak, ezért a megelőzés a védekezés alapja. A betegség forrása a fertőzött anyanövény, amelyről a vegetatív szaporítás során, illetve maggal terjed tovább a kórokozó. A vírus a pollennel is továbbjut, átvihető a nedvkeringés megindulása után végzett metszéssel is, így célszerű a metszőollót, ágvágót minden fát követően fertőtleníteni. Szilván a levéltetvek (hamvas szilva-levéltetű, sárga szilva-levéltetű stb.) is fontos szerepet játszanak a vírusterjesztésben.

Védekezés:

Az egészséges, vírusmentes szaporítóanyag előállításával és használatával, valamint a vírusvektor levéltetvek elleni védekezéssel, illetve toleráns, ellenálló fajták telepítésével előzhető meg a fertőzés kialakulása. A beteg fákat késlekedés nélkül, azonnal meg kell semmisíteni.

Őszibarack, kajszibarack

Kórokozó:

A szilvahimlő kórokozója az RNS vírusok csoportjába tartozó Plum Pox Virus (PPV). A betegség 1948 óta ismert Magyarországon. Hazai megjelenése előtt egy évtizeddel Bulgáriában írták le a kórokozót kajsziról. A kórokozó sarka vírus elnevezése is a bulgáriai észlelésére utal, hiszen a kifejezés bolgárul azt jelenti, hogy himlő. A kórokozó napjainkra széles körben elterjedt. Gazdanövényei közé tartozik a kajszi, az őszibarack, a szilva, a ringló, a kökény, a cseresznye, a meggy, emellett sok díszfa és számos gyomnövény. A szilvahimlő a gyümölcsfák legjelentősebb vírusos eredetű betegsége. Hat törzsét határozták meg. Ezek közül a PPV-M törzs a legveszélyesebb, amely őszibarackon levéltetvek közvetítésével a leggyorsabban terjed. A PPV-M mellett a D törzs is képes megfertőzni a kajszit és az őszibarackot.

Kártétel, tünet:

A tünetek a levélen és a gyümölcsön jelennek meg. A kajszi esetében a leveleken klorotikus érmenti rajzolatok, gyűrű alakú foltok figyelhetők meg. A gyümölcsök felületén gyűrű vagy szabálytalan alakú foltok, márványmintázatú rajzolatok alakulnak ki. A besüppedő foltok színe kezdetben sárgászöld, majd sárgásbarna lesz. A gyümölcshús nem egynemű, benne üveges és vörösesbarnára elszíneződött részek találhatók. A termések értéktelenekké válnak, rostos állagúak, íztelenek, alacsony cukortartalmúak lesznek, míg savtartalmuk magas értékeket ér el. Mivel a beteg gyümölcsök víztartalmuk jelentős részét elvesztik, befőzéskor az tapasztalható, hogy ezek a barackok a víz felszínén úsznak. A mag felszínén szintén megjelennek az 1-2 mm átmérőjű, világos színű, sárgásfehér gyűrűrajzolatok. A fák fejlődése vontatott, visszamaradott. Őszibaracknál a leveleken halvány-, vagy sárgászöld csíkok jelennek meg. A tünetek rendszerint a legidősebb leveleken alakulnak ki. A termésen márványmintázatú rajzolat figyelhető meg, gyümölcstorzulás csak ritkán fordul elő.

Biológiája, környezeti igénye:

A megfertőződött fák életük végéig betegek maradnak, ezért védekezés alapja a megelőzés. A betegség forrása a fertőzött anyanövény, amelyről a vegetatív szaporítás során, illetve maggal terjed tovább a kórokozó. A vírus a pollennel is továbbjut, átvihető a nedvkeringés megindulása után végzett metszéssel is, így célszerű a metszőollót, ágvágót minden fát követően fertőtleníteni. A levéltetvek (pl. őszibarack-levéltetű) is fontos szerepet játszanak a vírusterjesztésben. Mivel a kajszin levéltetvek nem károsítanak, így a kórokozó átvitele a próbaszívások során történhet meg. Őszibarackon a levéltetvek jelentős szerepet játszanak a szilvahimlő terjesztésében.

Védekezés:

Az egészséges, vírusmentes szaporítóanyag előállításával és használatával, valamint a vírusvektor levéltetvek elleni védekezéssel, illetve toleráns, ellenálló fajták telepítésével előzhető meg a fertőzés kialakulása. A beteg fákat késlekedés nélkül, azonnal meg kell semmisíteni.

Források:

Források:

Top