Xantomónaszos betegség [Xanthomonas arboricola pruni]

Kajszi és őszibarack

Kórokozó:

A kajszi és őszibarack xantomónaszos betegségét a Xanthomonas arboricola pv. pruni nevű baktérium okozza. A kórokozót 2003-ban írták le Észak-Amerikában, hazai előfordulását kajsziról először 2017-ben közölték. Gazdanövényei közé tartozik a kajszi é az őszibarack mellett a szilva, a cseresznye, a meggy és a mandula is, emellett dísznövényeket is megfertőzhet. A baktérium a fogékony fajták esetében komoly gazdasági kárt okoz. A korai lombhullás miatt egyrészt csökken a termésmennyiség (az adott évben és a következőben is), továbbá a gyümölcsökön megjelenő tünetek a piacosságot rontják.

Kártétel, tünet:

A Xanthomonas arboricola pv. pruni a levél-, termés- és vesszőfoltosságot okoz. A fonákon apró, az erek által határolt vizenyős, majd nekrotizálódó foltok jelennek meg, amelyeket gyakran világoszöld vagy sárgászöld szegély övez. A nekrotizálódott foltokból a levélszövet kihullik, így lyukacsossá válik a levél. A betegség előrehaladtával a foltok összeolvadnak, a levelek lehullanak a fáról. A terméseken szintén apró foltok jelennek meg. Ezek sötétzöldek, majd később a kajszi esetében besüppedő barna, felrepedező elhalásokká válnak, míg az őszibaracknál termésparásodás következik be. A gyümölcsök torzulnak. Akár a levélen, akár a gyümölcsön a foltok felszínén kedvező körülmények között megjelenik a baktériumnyálka. A tünetek a vesszőn is megmutatkoznak fekélyes sebekké alakuló határozatlan szélű, hosszúkás lilásbarna foltok formájában

Biológiája, környezeti igénye:

A baktérium rügyekben, kéregrepedésekben és a szállítószövetekben, esteleg a fán maradt beteg gyümölcsökben és lehullott levelekben telel át. Tavasszal 15-20°C-fokon kezd terjedni a növényekben és fekélyes sebeket hoz létre. Az ezekben a sebekben keletkezett fertőző anyag esővel, széllel, illetve rovarok közvetítésével eljut a növény távolabbi felületeire, illetve a szomszédos növényekre, majd a gázcserenyílásokon keresztül behatol a szövetekbe. A fertőzés forrása a beteg szaporítóanyag. Továbbvihető oltással, metszéssel, emellett a rovarvektorok is terjesztik. A kórokozó a még teljesen be nem érett hajtásokba a levélripacsokon keresztül jut be az ősz elején. A baktérim számára a szeles, nedves, csapadékos és mérsékelten meleg időjárás kedvező.

Védekezés:

A kórokozó elleni védekezés a megelőzésen alapul. A hangsúlyt az egészséges szaporítóanyag telepítésére, a kevésbé fogékony fajták termesztésére, valamint az ültetvényhigiénia betartására érdemes helyezni. A réztartalmú készítményekkel végzett lemosó kezelés és a nyesedék talajba forgatása mérsékli a fertőzés kialakulásának, továbbterjedésének az esélyét.

Források:

Szilva

Kórokozó:

A szilva xantomónaszos betegségét a Xanthomonas arboricola pv. pruni nevű baktérium okozza. A szilva mellett a kajszin, az őszibarackon, a mandulán, a cseresznyén és a meggyen is előfordul. A baktérium okozta tünetek a sztigminás betegséggel összetéveszthetők. A korai lombhullás a fák asszimilációs felületének csökkenéséhez vezet. Ennek következtében romlik fák kondíciója, életképessége, csökken a termésmennyiség (főként a következő évi) és a gyümölcsök piaci értéke.

Kártétel, tünet:

A levél fonákán apró kör alakú vízzel átitatott vagy fakózöld foltok alakulnak ki. A később megnagyobbodó foltok barnává változnak, alakjuk szögletes lesz. A foltok végül kiesnek a levélszövetből, majd az elsárguló levél lehullik a fáról. A vesszőkön, hajtásokon szintén vízzel átitatott sötét, lilás színű felületi sebek, majd fekélyek keletkeznek. A gyümölcsök felületén is megjelennek a tünetek besüppedő sötétzöld vizenyős foltok formájában. A gyümölcs a növekedése folyamán ezek a foltok felrepednek, belőlük mézga is folyhat.

Biológiája, környezeti igénye:

A baktérium a szilvafa kérgében és a szállítószöveteiben telel. Kisebb jelentőségű, de a rügyekben és a lehullott lombban is átvészelheti a hideg évszakot. A tavasz beköszöntével a baktériumok aktivizálódnak és fekélyes sebeket hoznak létre a fákon. A sebek felületéről kerül a baktérium a levelekre, ahol a gázcserenyílásokon át jut be a szövetekbe. A leveleken felszaporodó baktériumok a friss hajtásokra kerülve okoznak fekélyeket. A kórokozó az érett hajtásokba a levélhullást követően a levélripacsokon át jut be, ahol aztán telet tölti. A baktérium a csapódó esőcseppek, a szél és a rovarok segítségével terjed. A szaporítóanyaggal eljuthat nagyobb távolságokra, metszőollóval is terjeszthető. A fertőzést a mérsékelten meleg, csapadékos, szeles időjárás elősegíti.

Védekezés:

A xantomónaszos betegség elleni védekezés alapja a megelőzés, amihez az egészséges szaporítóanyag telepítése, a kevésbé érzékeny fajták használata, az ültetvényhigiéniai szabályok betartása járul hozzá. Réztartalmú készítmények használatával a baktériumok áttelelése és terjedése korlátozható.