Vetési bagolylepke [Agrotis segetum]
Előfordulása:
A bagolylepkék családjába (Noctuidae) tartozó vetési bagolylepke (Agrotis segetum, syn.: Scotia segetum) Európában, Ázsiában és Afrikában elterjedt, hazánkban is gyakran előfordul.
Leírás:
A zömök testfelépítésű imágó szárnyainak fesztávolsága 30-40 mm. Az elülső szárny a hímek esetében egyszínű szürke, a nőstényeké feketés. Az első pár szárnyakon a kör-, csap- és a vesefolt jól láthatóan sötét színnel kirajzolódik. Második pár szárnya egyszínű szürkés, enyhén fénylő. A szárnyak sötét színe segíti a lepkéket a talajon való rejtőzködésben. A nőstény csápja fonalas, a hímé fésűs. Lárvája típusa hernyó, amely a mocskos pajor vagy porkukac néven is közismert. Színe piszkosszürke, testfelületük zsírfényű. A kifejlett hernyó hossza 40-50 mm. A fejlődési fokozatok száma 6 vagy 7.
Kártétel, kárkép:
Polifág, azaz soktápnövényű kártevő. A termesztett és a vadon fejlődő növényeken egyaránt megél. Táplálékforrást jelentek számára az egy- és kétszikűek is. A kárt a lárva okozza. Mivel fénykerülő, a talajszint közelében a gyökereket, a gyökérnyakat és a szár alsó részét rágja meg, odvasítja ki. A kártétel következtében a fiatal növények kipusztulnak, az idősebb egyedek sínylődnek, vontatottan fejlődnek. A fejlettebb lárvák éjszaka táplálkoznak, nappal a talaj felső 1-2 cm-es rétegébe húzódnak. A porkukac elnevezés erre vezethető vissza. A fiatal L1-es stádiumban is már fénykerülők, de ekkor még nappal is táplálkoznak, azonban keresik az árnyékot, így leginkább a talajon fekvő levelek föld felé néző oldalát hámozgatják.
A kukorica szögcsíra és 1-3 leveles állapota között nagy figyelmet kell fordítani a mocskospajor kártételére. Az állományban foltszerűen fellépő lárvák a fiatal növények pusztulását okozhatják.
Az őszi kalászos gabonákban és a repcében a második nemzedék lárvái nagy kárt képesek előidézni. Jellegzetesen frontálisan támadják a táblát, a széle felől haladnak egyre beljebb, miközben tarra rágják a fiatal kalászosgabona-vetést.
Életmód:
Évente két nemzedéke fejlődik ki. Az első generáció lepkéi május-június, a másodiké augusztus- szeptember folyamán repülnek. A telet a talajban 10-20 cm mélységben, fejlett lárva alakban tölti. A hideget jól tűrik, a –10°C-ot is elviselik. A talajban bábozódik, majd a kikelő nőstények az érési táplálkozást és a párosodást követően a tojásaikat a növények alsó leveleinek fonáki oldalára helyezik. Tojásrakás céljából gyakran a gyomnövényeket választják. Nőstényenként a tojásprodukció akár 2000 is lehet.
Előrejelzése, védekezés:
Rajzása szexferomon és fénycsapda segítségével követhető. A lepkék nappal fénykerülők, de éjszaka a mesterséges fény vonzó hatást gyakorol rájuk. A lárvafertőzöttség kvadrát módszerrel vagy meghatározott számú növény talajának átvizsgálásával mérhető fel. Felszívódó és kontakt hatású készítmények is rendelkezésre állnak a kártevő ellen. A terület gyommentesen tartásával is mérsékelhető a vetési bagolylepke felszaporodása.
Források:
- Szeőke Kálmán: Károkozó rovarok a mezőgazdaságban. Hajnalpír Kiadó. Székesfehérvár, 2015
- A szántóföldi és kertészeti növények kártevői. szerk.: Jenser G., Mészáros Z., Sáringer Gy. Mezőgazda Kiadó. Budapest, 1998
- north_east https://agroforum.hu/szaktanacsadas-kerdesek/hogyan-vedekezhetunk-a-mocskospajor-kartetele-ellen/
- Keszthelyi Sándor: Levélkártételek kukoricán. Agrofórum. 2018. Extra 77. 86. old.