AgroKnow – Privát Gazdálkodási Tanácsadás!
Tovább

Sárgarozsda [Puccinia striiformis tritici]

Kórokozó:

A sárga vagy más néven pelyvarozsda Magyarországon egyes évjáratokban a búza jelentős mértékű megbetegedését váltja ki (pl. 2001, 2014), míg Nyugat-Európában ez a gabonarozsdafaj a legjelentősebb, hiszen a hűvös, csapadékos óceáni éghajlatú területek biztosítanak számára ideális életfeltételeket. Ahhoz, hogy járvány alakuljon ki, nagy mennyiségű fertőző anyag, fogékony gazdanövény és a gomba számára kedvező környezeti feltételek szükségesek. Hazai egyre gyakoribb előfordulását elősegíti, hogy magasabb hőmérsékletet toleráló rasszai alakultak ki. A betegség kórokozója a Puccinia striiformis nevű bazídiumos gombafaj.

Kártétel, tünet:

A megbetegedett növény sárgul, a szemek nem teljesednek ki, kényszerérnek, csírázóképességük csökken. A kezdeti tünetek gócszerűen jelentkeznek, ahonnan akár egy hét alatt az egész táblán el tud terjedni a betegség. A vörös rozsdához hasonlóan főként a búza levelén (főként a színén, de a fonákon is jelen van) jelennek meg az uredotelepek, de a növény minden zöld részét képes megtámadni, kivéve a csupasz szárat. A levélerek mentén hosszúkás, 2-3 mm széles, szaggatottan elhelyezkedő sárga színű uredotelepek figyelhetők meg. A tünet ahhoz hasonlítható, mintha a levél szövetét, az erek mentén sárga cérnával öltötte volna végig egy varrógép. Ezek a telepek szintén az epidermisz alatt fejlődnek, majd a bőrszövet felszakadásával kijutnak a szabadba az uredospórák. Olyan hatalmas mennyiségben termelődhet a spóra, hogy a tábla talaját sárgára színezheti. A sárga rozsda esetében az uredotelepek a pelyvák belső oldalán is kifejlődnek. Az itt termelődő, és az epidermisz felnyílása után kijutó pirosassárga uredospórák beszínezik a kalászt, hasonlóan néz ki, mintha pirospaprikával szórták volna be. Kedvező környezeti feltételek esetén az uredonemzedékek 8-10 naponta követik egymást. A vegetációs időszak előrehaladtával a növény bármely föld feletti részén kialakulhatnak a barnásfekete teleutotelepek. Ezek szintén sorba rendezve helyezkednek el, a bőrszövet felettük nem szakad fel, nem porzanak. Uredospórái egy-, teleutospórái kétsejtűek.

Biológiája, környezeti igénye:

A sárga rozsda köztes gazdái csupán 2010 óta ismertek, ezek a borbolya fajok (Berberis spp.). A vörös rozsdához hasonlóan a köztes gazdáknak járványtani szempontból nincs jelentős szerepük, az új rasszok kialakulásában viszont igen. Hazánkban uredomicélium formájában maradhat fenn, illetve enyhe teleken uredospóra alakban vészelheti át a hideg évszakot. Erre példaként a 2013/14 tele hozható. A búza mellett az árpát és a rozsot is megbetegítheti, néhány fűfaj is a gazdanövényei között szerepel. Az őszi vetéseket a gyomokon és árvakeléseken fennmaradt uredotelepeken képződött, szél útján tovaterjedő uredospórák fertőzik. A fertőzőanyag (uredospóra) a Nyugat-Európa felől érkező légtömegekkel is érkezhet. A járványképzésben ez esetben az északi-, észak-nyugati szeleknek van szerepe. A három rozsdagomba közül a sárga rozsda hőmérsékleti optimuma a legalacsonyabb. A fertőzés feltétele az, hogy a levelek vízzel borítottak legyenek, a hőmérséklet pedig a gomba számára akkor ideális, ha 10 és 15°C között van.

Védekezés:

A védekezés első lépcsőfoka a fajtaválasztás. Érdemes a rozsdagombákkal szembeni ellenálló képességet is mérlegelni az adott fajta melletti döntés meghozatalakor. A búza optimális időben történő vetése, a harmonikus tápanyagellátás mind az abiotikus, mind a biotikus stresszekkel szembeni ellenálló képességet növeli. A túl korai vetés esetén vagy túlzott mennyiségű nitrogénkijuttatás következtében nagyobb a fertőzésveszély. A helyes vetésváltással és a tavaszi gyomirtással csökkenthető a betegség előfordulásának valószínűsége. Kémiai védekezésre szárba indulás kezdetén, a zászlóslevél megjelenése–kiterülése időszakában, illetve a virágzás idején kerülhet sor. Ha a fertőzöttség szintje eléri az 1%-ot, indokolt a védekezés.

Források:

Top