Zöld cserebogár [Anomala vitis]
Előfordulása:
A cserebogarak a ganajtúrófélék családjába (Scarabidae) tartoznak. Korábban a Melolonthidae családba sorolták őket. A zöld cserebogár vagy más néven vincellérbogár közép- és dél-európai faj, hazánkban is közönséges. Leginkább a homokos területeken telepített fiatal gyümölcs- és szőlőültetvényekre jelent veszélyt.
Leírás:
Fémesen csillogó, smaragdzöld színű cserebogár. Az imágók hossza 14-18 mm. Hasonlít a közönséges rózsabogárhoz. Az egyik jellegzetes eltérés a két faj között az, hogy míg a rózsabogár háta lapos, a zöld cserebogáré domború. Pajorja kifejlődve 20-25 mm nagyságú, utolsó potrohszelvényén 8-14 tüskéből álló sertesor figyelhető meg. A lárvának három fejlődési fokozata van.
Kártétel, kárkép:
Rendkívül polifág, de az imágó legfontosabb tápnövénye a szőlő. Emellett gyakran károsítja a kajszi, az őszibarack, az alma, a szilva, a meggy, a cseresznye és a dió leveleit, de vadon élő fás szárú növényeken is megél, a napraforgó és a kukorica leveleit is fogyasztja. A kárt egyrészt az imágók okozzák azzal, hogy a tápnövények levelét olyan mértékben károsítják, hogy csak a főerek maradnak meg. Egy-egy fán tömegesen jelenhetnek meg az aggregációs feromon vonzó hatása miatt. Karéjozó rágással fogyasztják a lombozatot. Az imágók nappal táplálkoznak, éjszakára a talajrögök közé húzódnak. A lárva is károsítja a növényeket, hiszen idősebb korukban a tápnövények vastagabb gyökereit fogyasztják. Homokos területeken kell számítani a megjelenésükre.
Életmód:
Fejlődése 3 évig tart, de lehet egyéves is. A teleket lárva alakban tölti a talajban, ekkor 60-80 cm-es mélységbe húzódik le. Májusban 20-30 cm mélységben földkamrában bábozódik, majd az imágó június-július folyamán rajzik. A fiatal lárvák humuszt és hajszálgyökereket fogyasztanak, az idősebbek viszont a vastagabb gyökereket károsítják mély, szabálytalan alakú rágásukkal. A megtermékenyített nőstények a tojásaikat a talajba, a gyökerekhez közel helyezik el.
Előrejelzése, védekezés:
Rajzásmenete fény- és szexferomon csapdákkal jól nyomon követhető. A pajorok kvadrát módszerrel mérhetők fel. Amennyiben négyzetméterenként 3-4 pajor fordul elő, már védekezni szükséges. A lárvák ellen telepítés előtt talajfertőtlenítéssel lehet védekezni, az imágókat a lombozat rovarölő szeres permetezésével lehet pusztítani. A bogarak egyedszáma varsás csapdákkal is csökkenthető. A pajorok számát a forgatásos talajművelés mérsékli.
Források:
- Szeőke Kálmán: Károkozó rovarok a mezőgazdaságban. Hajnalpír Kiadó. Székesfehérvár, 2015
- A növényvédelmi állattan kézikönyve II. Szerk.: Jermy Tibor és Balázs Klára. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1989
- Ripka Géza: Növények integrált termesztése III., NAKVI
- A szántóföldi és kertészeti növények kártevői. szerk.: Jenser G., Mészáros Z., Sáringer Gy. Mezőgazda Kiadó. Budapest, 1998
- M. Hluchy és mtsai: A gyümölcsfák és a szőlő betegségei és kártevői. Biocont Laboratory. Bratislava, 2007
- north_east Haltrich Attila és mtsai: Növényvédelmi állattan. Budapesti Corvinus Egyetem, Budapest, 2007:
- north_east https://agroforum.hu/szaktanacsadas-kerdesek/hogyan-lehet-a-zold-cserebogar-ellen-vedekezni-szoloben/
- north_east http://real-j.mtak.hu/23762/2/novenyvedelem_2017_4.pdf