AgroKnow – Privát Gazdálkodási Tanácsadás!
Tovább

Napraforgó peronoszpóra [Plasmopara halstedii]

Kórokozó:

A napraforgó peronoszpóra betegséget a Plasmopara halstedii nevű petespórás gombafaj okozza. A napraforgó mellett számos más termesztett (pl. csicsóka) és vadon élő (pl. Artemisia, Ambrosia, Coniza) fészkes virágzatú gazdanövénye ismert. A betegség Magyarországon 1949-ben jelent meg. Az 1970-es években nagy veszteséget okozott, gyakran teljes napraforgó-állományokat ki kellett szántani, hiszen ekkor még nem álltak rendelkezésre ellenálló fajták.

Kártétel, tünet:

Elsődleges fertőzéskor a csíranövény vagy a néhány leveles fiatal növény elpusztul vagy törpe marad az auxinszint csökkenése miatt. Az ízközök rövidülése mellett sok, mereven felfelé álló levelet fejleszt a növény, rozettásodik, aminek eredménye a káposztaszerű kinézet (káposztalevelűség). A szik- és fiatal leveleken penészgyep-kivirágzás (sporangiumbevonat) figyelhető meg, a levélszín sárgul. A növény léha kaszatokat terem vagy üres, apró tányérokat fejleszt, de az is előfordulhat, hogy egyáltalán nem hoz virágot. A másodlagos fertőzés jellegzetese tünetei a levélszínen megjelenő sárgászöld foltok, a fonáki oldalon pedig fehér színű sporangium-bevonat. A penész először a főerek, majd a mellékerek mentén jelenik meg, ahonnan aztán áthúzódik a levéllemezre.

Biológiája, környezeti igénye:

A gomba oospóra alakban telel a talajban a növényi maradványokban (a gyökér és a szár szöveteiben), illetve a kaszatokban, a héj alatt micélium alakban marad fenn. Az oospóra – amely életképességét 5-10 évig megőrzi – tavasszal kicsírázik, sporangiumot hoz létre, amikből kiszabadulnak a rajzóspórák. Az oospóra kicsírázását a napraforgó gyökérváladéka serkenti. Ezek a rajzóspórák a napraforgót a gyökereken át fertőzik meg. A sejtközötti járatokban a kórokozó micélimmal terjed. A sejtek belsejébe a hausztóriummal hatol be, ezen keresztülvesz fel vizet és tápanyagot. A leveleken képződő penészbevonaton rajzóspórák keletkeznek, ezekkel gyorsan terjed a betegség az állományban. A vegetációs időszak végén áttelelő ivaros oospórákat képez a növényben a kórokozó. A Plasmopara halstedii obligát endoparazita életmódot folytató biotróf gomba, ami azt jelenti, hogy csak élő növényi szövetben életképes. Világszerte 44 biológiai rassza ismert, hazánkban 8 patotípus található meg (100, 700, 730, 710, 330, 704, 714, 724). Magyarországon a leggyakrabban a 704-es és a 714-es rassz fordul elő. A fertőzés kialakulását a hűvös, csapadékos időjárás elősegíti. A gomba hőoptimuma 14-19°C.

Védekezés:

A kórokozó ellen az integrált védekezés különböző eleminek együttes használatával lehet sikeresen védekezni. A fertőzött növényi maradványok mélyre történő aláforgatásával, az 5-6 éves vetésváltás betartásával, az árvakelés és a gyomok irtásával, továbbá az ellenálló hibridek használatával, illetve a kaszatok csávázásával elkerülhető a kórokozó nagy mértékű fellépése. Amikor a szisztemikus tüneteket észleljük (pl. törpülés, a tányérképzés elmaradása), már elkéstünk a védekezéssel, a megelőzésre kell a hangsúlyt helyezni.

Források:

Top