Iratkozzon fel hírleveleinkre és egyéb szakmai anyagainkra!
Tovább

Moníliás virág- és hajtáspusztulás [Monilinia laxa]

Cseresznye, meggy

Kórokozó:

A cseresznye és a meggy moníliás betegsége az egyik légrégebben ismert növénybetegség. Kórokozói – a Monilinia laxa (konídiumtartós alakja a Monilia laxa) és a Monilinia fructigena (konídiumtartós alakja a Monilia fructigena) apotéciumos gombák – világszerte elterjedtek. A cseresznyén mindkét faj előfordul, míg a meggyen főként a M. laxa. A cseresznyén gyümölcsrothadás tapasztalható, míg a meggyen virág- és hajtáspusztulás, valamint gyümölcsrothadás. A cseresznyénél a vékonyabb gyümölcshéj (pl.: Stella, Compact Stella fajtáknál) miatt fokozottabb az érzékenység. A meggy esetében is vannak a fajták között fogékonyságbeli különbségek, így pl. a Pipacs1 vagy a Nagy korai ellenálóbb a virágfertőzéssel szemben. Az elmúlt években egy új moníliafaj a Monilinia fructicola (konídiumtartós alakja a Monilia fructicola) is veszélyezteti a csonthéjasokat és az almatermésűeket.

Kártétel, tünet:

A M. laxa virág és hajtásfertőzést okoz, a termést a sebzéseknél fertőzi meg. Virágfertőzés esetén a csésze és sziromlevelek, valamint a gyümölcskocsány megbarnul és elhal. Az elszáradt virágok lógva a hajtáson maradnak, nem hullanak le hosszú ideig. A virág különböző részein, de főként a kocsányon szürke exogén sztrómák figyelhetők meg. Az exogén sztrómák olyan micéliumszövedékből álló párnaszerű telepek, amely a felületén a monília gomba szaporítóképletei, a konídiumláncok tömegei képződnek. A pusztuló termőnyársak tövében mézgásodás látható. Miután a gomba bejutott a virágba, a virágkocsányon keresztül a hajtásban terjed tovább, ahol hervadást, száradást okoz. A fertőzött növény úgy néz ki, mintha leforrázták volna. Az ágakon rákos sebek jelennek meg, azokon szintén exogén sztrómák láthatók. A hajtásokon és vesszőkön besüppedő foltok jelzik a kórokozó jelenlétét. A gyümölcsön barna rothadás terjed, amely idővel az egész termést beborítja. Rajta elszórtan szürke penészpárnák figyelhetők meg.

Biológiája, környezeti igénye:

A gyümölcsmúmiák jelentik a fertőzési forrást. Hazánkban a gomba szaporodása a gyümölcsmúmiák felületén lévő exogén sztrómákról láncban lefűződő konídiumokkal történik. A konídiumok egyrészt télállóak, másrészt a konídiumtermelés a hidegben is folyamatos. Tavasszal új exogén sztrómák fejlődnek a gyümölcsmúmiák felületén. A rákos sebeken a gomba micélium alakban telel, ahol tavasszal jelennek meg az új exogén sztrómák. A konídiumok a légáramlás segítségével vagy a vízcseppek közreműködésével jutnak a virágra, ahol csíratömlőt hajtanak és a bibecsatornán keresztül jutnak be a hajtásba. A gyümölcsöt a sérüléseken (kártevők – pl. cseresznyelégy – vagy jégverés okozta sebek vagy az egyenetlen vízellátásból eredő repedések) keresztül képes megfertőzni a M. laxa.

Súlyos virágfertőzésre akkor lehet számítani, amikor a tavaszi időjárás ködös, hűvös, csapadékos és emiatt vontatott a virágzás. A gyümölcsök fertőződésének kedvez a 20°C körüli hőmérséklet és a magas páratartalom.

Védekezés:

A megelőzés módszerei közé tartozik az ellenálóbb fajták választása, továbbá a megfelelő, szellős lombkoronát biztosító metszés, a gyümölcsritkítás, továbbá a jégvédő háló alkalmazása.

A fertőzött ágakat az egészséges részig vissza kell vágni és a gyümölcsmúmiákat le kell szedni a fáról, össze kell gyűjteni a talajra lehullottakat. A rezes téli lemosó permetezés elengedhetetlen rügypattanás előtt.

A virág- és hajtásfertőzés elleni védekezésre számos kontakt és felszívódó hatású készítmény áll rendelkezésre. A permetezést a meggynél már fehérbimbós állapotban érdemes elkezdeni, majd fővirágzásban, a virágzás végén és a sziromhullás kezdetén is szükséges a kezelés. A gyümölcsrothadás előfordulása mérsékelhető a kártevők ellen alkalmazott inszekticidekkel.

Források:

Tóth Miklós: Gyümölcsfélék és a szőlő kiskerti védelme. Mezőgazda Kiadó. Budapest, 2008

Glits Márton-Folk Győző: Kertészeti növénykórtan. Mezőgazda Kiadó. 3. átdolgozott és bővített kiadás. Budapest, 2000

M. Hluchy és mtsai: A gyümölcsfák és a szőlő betegségei és kártevői. Biocont Laboratory. Bratislava, 2007

https://www.agronaplo.hu/szakfolyoirat/2005/2/kerteszet/csonthejasok-monilias-megbetegedese

https://magyarmezogazdasag.hu/2021/09/14/csonthejasok-monilias-betegsege

https://agroforum.hu/szakcikkek/gyumolcs/lefekezheto-e-meg-a-monilias-betegsegek-tovabbi-terjedese-erdemes-kell-e-meg-permetezni-ellenuk/

https://agroforum.hu/szakcikkek/gyumolcs/a-monilia-elleni-vedekezes-viragzaskor/

https://agroforum.hu/szaktanacsadas-kerdesek/hogyan-mentheto-meg-a-monilias-meggyfa/

Kajszibarack, őszibarack

Kórokozó:

Kajszin és őszibarackon a Monilinia laxa (konídiumtartós, anamorf alakja: Monilia laxa) és az Monilinia fructigena (konídiumtartós, anamorf alakja: Monilia fructigena) apotéciumos gombák okozzák a moníliás betegséget, továbbá az elmúlt években egy új moníliafaj a Monilinia fructicola (konídiumtartós, anamorf alakja: Monilia fructicola) is veszélyezteti a csonthéjasokat és az almatermésűeket. A kajszin virág- és hajtáselhalást, valamint gyümölcsrothadást, az őszibarackon főként gyümölcsrothadást idéz elő a monília. A gyümölcsfajták között fogékonyságbeli különbségek vannak, pl. az őszibarackok közül a lapos gyümölcsű és a fehér húsú fajták érzékenyebbek, a kajszik közül a Bergeron tartozik a fogékony fajták közé.

Kártétel, tünet:

A M. laxa virág és hajtásfertőzést okoz, a termést a sebzéseknél fertőzi meg. Az őszibarackot ritkán támadja meg, a kajszi és a meggy fogékony a betegségre. Virágfertőzés esetén a csésze és sziromlevelek, valamint a gyümölcskocsány megbarnul és elhal. Az elszáradt virágok lógva a hajtáson maradnak, nem hullanak le hosszú ideig. A többi csonthéjassal ellentétben a kajszi csészelevelei is fogékonyak a M. laxa fertőzésre. A virág különböző részein, de főként a kocsányon szürke exogén sztrómák, figyelhetők meg. Az exogén sztrómák olyan micéliumszövedékből álló párnaszerű telepek, amely a felületén a monília gomba szaporítóképletei, a konídiumláncok tömegei képződnek. A pusztuló termőnyársak tövében mézgásodás látható. Miután a gomba bejutott a virágba, a virágkocsányon keresztül a hajtásban terjed tovább, ahol hervadást, száradást okoz. A fertőzött növény úgy néz ki, mintha leforrázták volna. Az ágakon rákos sebek jelennek meg, azokon szintén exogén sztrómák láthatók. A hajtásokon és vesszőkön besüppedő foltok jelzik a kórokozó jelenlétét. A gyümölcsön barna rothadás terjed, amely idővel az egész termést beborítja. Rajta elszórtan szürke penészpárnák figyelhetők meg.

Biológiája, környezeti igénye:

A gyümölcsmúmiák jelentik a fertőzési forrást. Hazánkban a gomba szaporodása a gyümölcsmúmiák felületén lévő exogén sztrómákról láncban lefűződő konídiumokkal történik. A konídiumok egyrészt télállóak, másrészt a konídiumtermelés a hidegben is folyamatos. Tavasszal új exogén sztrómák fejlődnek a gyümölcsmúmiák felületén. A rákos sebeken a gomba micélium alakban telel, ahol tavasszal jelennek meg az új exogén sztrómák. A konídiumok a légáramlás segítségével vagy a vízcseppek közreműködésével jutnak a virágra, ahol csíratömlőt hajtanak és a bibecsatornán keresztül jutnak be a hajtásba. A gyümölcsöt a sérüléseken (kártevők – barackmoly, keleti gyümölcsmoly – vagy jégverés okozta sebek) keresztül képes megfertőzni a M. laxa.

Súlyos virágfertőzésre akkor lehet számítani, amikor a tavaszi időjárás ködös, hűvös, csapadékos és emiatt vontatott a virágzás. A gyümölcsök fertőződésének kedvez a 20°C körüli hőmérséklet és a magas páratartalom.

Védekezés:

A megelőzés módszerei közé tartozik az ellenálóbb fajták választása, továbbá a megfelelő metszés, szellős korona kialakítása, továbbá gyümölcsritkítás és a jégvédő háló alkalmazása.

A fertőzött ágakat az egészséges részig vissza kell vágni és a gyümölcsmúmiákat le kell szedni a fáról, össze kell gyűjteni a talajra lehullottakat. A rezes téli lemosó permetezés elengedhetetlen.

A virág-és hajtásfertőzés elleni védekezésre számos kontakt és felszívódó hatású készítmény áll rendelkezésre. A permetezésre a virágzás kezdetén és végén, valamint sziromhullás után van szükség. A gyümölcsrothadás előfordulása mérsékelhető a fertőzési kaput nyitó kártevők ellen alkalmazott inszekticidekkel.

Források:

Szilva

Kórokozó:

A szilva moníliás betegségét 1796-ban írták le, azóta is rendszeresen megjelenik. Kórokozói a Monilinia laxa (konídiumtartós alakja a Monilia laxa) és a Monilinia fructigena (konídiumtartós alakja a Monilia fructigena) apotéciumos gombák. A szilván mindkét faj előfordul. Virág- és hajtáspusztulást, de főként gyümölcsrothadást okoznak. Az elmúlt években egy új moníliafaj a Monilinia fructicola (konídiumtartós alakja a Monilia fructicola) is veszélyezteti a csonthéjasokat és az almatermésűeket. A szilvafajták között is megfigyelhető fogékonyságbeli különbség. Virágfertőzésre érzékeny fajta például a Redheart, míg gyümölcsfertőzésre az Imperial.

Kártétel, tünet:

A M. laxa virág és hajtásfertőzést okoz, a termést a sebzéseknél fertőzi meg. Virágfertőzés esetén a csésze és sziromlevelek, valamint a gyümölcskocsány megbarnul és elhal. Az elszáradt virágok lógva a hajtáson maradnak, nem hullanak le hosszú ideig. A virág különböző részein, de főként a kocsányon szürke exogén sztrómák figyelhetők meg. Az exogén sztrómák olyan micéliumszövedékből álló párnaszerű telepek, amely a felületén a monília gomba szaporítóképletei, a konídiumláncok tömegei képződnek. A pusztuló termőnyársak tövében mézgásodás látható. Miután a gomba bejutott a virágba, a virágkocsányon keresztül a hajtásban terjed tovább, ahol hervadást, száradást okoz. A fertőzött növény úgy néz ki, mintha leforrázták volna. Az ágakon rákos sebek jelennek meg, azokon szintén exogén sztrómák láthatók. A hajtásokon és vesszőkön besüppedő foltok jelzik a kórokozó jelenlétét. A gyümölcsön barna rothadás terjed, amely idővel az egész felületet beborítja. A fertőzött termésenb elszórtan szürke penészpárnák figyelhetők meg.

Biológiája, környezeti igénye:

M. laxa: A gyümölcsmúmiák jelentik a fertőzési forrást. Hazánkban a gomba szaporodása a gyümölcsmúmiák felületén lévő exogén sztrómákról láncban lefűződő konídiumokkal történik. A konídiumok egyrészt télállóak, másrészt a konídiumtermelés a hidegben is folyamatos. Tavasszal új exogén sztrómák fejlődnek a gyümölcsmúmiák felületén. A rákos sebeken a gomba micélium alakban telel, ahol tavasszal jelennek meg az új exogén sztrómák. A konídiumok a légáramlás segítségével vagy a vízcseppek közreműködésével jutnak a virágra, ahol csíratömlőt hajtanak és a bibecsatornán keresztül jutnak be a hajtásba. A gyümölcsöt a sérüléseken (kártevők – pl. szilvamoly, keleti gyümölcsmoly – vagy jégverés okozta sebek) keresztül képes megfertőzni a M. laxa.

Súlyos virágfertőzésre akkor lehet számítani, amikor a tavaszi időjárás ködös, hűvös, csapadékos és emiatt vontatott a virágzás. A gyümölcsök fertőződésének kedvez a 20°C körüli hőmérséklet és a magas páratartalom.

Védekezés:

A megelőzés módszerei közé tartozik az ellenálóbb fajták választása, továbbá a megfelelő metszés és gyümölcsritkítás alkalmazása, a jégvédő háló alkalmazása.

A fertőzött ágakat az egészséges részig vissza kell vágni és a gyümölcsmúmiákat le kell szedni a fáról, össze kell gyűjteni a talajra lehullottakat. A rezes téli lemosó permetezés elengedhetetlen rügypattanás előtt.

A virág-és hajtásfertőzés elleni védekezésre számos kontakt és felszívódó hatású készítmény áll rendelkezésre. A permetezésre a virágzás kezdetén és végén, valamint sziromhullás után van szükség. A gyümölcsrothadás előfordulása mérsékelhető a kártevők ellen alkalmazott inszekticidekkel.

Források:

Top