AgroKnow – Privát Gazdálkodási Tanácsadás!
Tovább

Moníliás rothadás [Monilinia fructigena]

Alma

Kórokozó:

Az alma moníliás rothadását a Monilinia fructigena (konídiumos alak: Monilia fructigena) nevű gomba okozza. A kórokozó az almástermésűeket és a csonthéjasokat fertőzi meg, de ritkán mogyorón, szőlőn és fügén is megjelenhet. Az egyik legrégebben ismert betegség, az első említése 1796-ból származik. Csak a fejlett, érésben levő gyümölcsön alakul ki a fertőzés.

Kártétel, tünet:

A gyümölcsön a sérüléstől kiindulva puha fahéjbarna rothadó folt alakul ki, amelynek átmérője folyamatosan nő, majd kb. egy hét elteltével a teljes felületen elterjed. A foltokon koncentrikus körök figyelhetők meg. Ezek a sárga színű penészpárnácskákból (sporodochium vagy extrogén sztrómák) alakulnak ki. A gyümölcskocsány elbarnul. A fertőzött gyümölcsök egy része lehullik a fáról, másik része összeszáradva, ún. múmiákat vagy álszkleróciumokat képezve több évig fent marad az ágakon.

A tárolás során is megjelenhet a betegség. A leggyakrabban akkor, ha a szedés során a gyümölcskocsány leszakad az almáról. Az így keletkező sérülés utat nyit a kórokozónak. A fertőzés következtében az alma héja bőrszerűvé, fényessé válik és megfeketedik. A gyümölcshús gumiszerű lesz. Felületén megjelennek a sporodochiumok.

Biológiája, környezeti igénye:

A kórokozó micélium alakban telel a fertőzött gyümölcsökben. Tavasszal ezek felületén megjelennek a penészpárnácskák, amelyeket tulajdonképpen a gomba citrom alakú konídiumait tartalmazó konídiumláncok tömegei alkotnak. Ezek indítják a következő évi fertőzést. A sebbe kerülve a konídiumok kicsíráznak, csíratömlőt fejlesztenek, majd a micélim szétterjed a növény szövetében. A konídiumok terjedését a szél és a víz segíti, terjesztésükben a rovarok és más állatok is részt vesznek. A múmiákon csésze alakú apotéciumok is képződhetnek, rajtuk az aszkuszokat termelő aszkospórákkal, de Európában ez nem jellemző, hazánkban nem ismert az előfordulása. A Monilinia fructigena sebparazita gomba, csak sérüléseken át fertőz, viszont, ha összeérnek a gyümölcsök, akkor a fertőzött almáról a micélium át tud jutni az egészségesre seb nélkül is a paraszemölcsökön át vagy a kutikula feloldásával. Meleg- és fénykedvelő kórokozó. 25°C felett és magas 80%-ot meghaladó relatív páratartalom esetén terjed leggyorsabban a betegség.

Védekezés:

A védekezés első lépcsőfoka a fertőző források, tehát a múmiák és a földre hullott rothadó gyümölcsök összegyűjtése és talajba forgatása. A sebzéseket okozó kártevők (almailonca, almamoly) elleni védekezéssel is csökkenthető a moníliaveszély. A varasodás ellen alkalmazott kémiai védekezés a monília ellen is hatásos. Jégverés után feltétlenül szükség van az ültetvény permetezésére. Az ültetvénytelepítés tervezésekor érdemes figyelembe venni az almafajták közötti moníliás gyümölcsrothadására való fogékonyságbeli különbségeket. Fogékony például a Jonathan és a Golden Delicius, kevésbé rothadó fajták közé tartozik a Gala és a Fuji.

Források:

Cseresznye, meggy

Kórokozó:

A cseresznye és a meggy moníliás betegsége az egyik légrégebben ismert növénybetegség. Kórokozói – a Monilinia laxa (konídiumtartós alakja a Monilia laxa) és a Monilinia fructigena (konídiumtartós alakja a Monilia fructigena) apotéciumos gombák – világszerte elterjedtek. A cseresznyén mindkét faj előfordul, míg a meggyen főként a M. laxa. A cseresznyén gyümölcsrothadás tapasztalható, míg a meggyen virág- és hajtáspusztulás, valamint gyümölcsrothadás. A cseresznyénél a vékonyabb gyümölcshéj (pl.: Stella, Compact Stella fajtáknál) miatt fokozottabb az érzékenység. A meggy esetében is vannak a fajták között fogékonyságbeli különbségek, így pl. a Pipacs1 vagy a Nagy korai ellenálóbb a virágfertőzéssel szemben. Az elmúlt években egy új moníliafaj a Monilinia fructicola (konídiumtartós alakja a Monilia fructicola) is veszélyezteti a csonthéjasokat és az almatermésűeket.

Kártétel, tünet:

A M. fructigena tünete a gyümölcsrothadás és esetenként hajtáspusztulás. A termést a sebzéseken keresztül fertőzi meg. A rothadó gyümölcs barna színű, a seb körül gyűrű alakba rendeződve fejlődnek az okkersárga penészpárnák.

Biológiája, környezeti igénye:

Csak a termést fertőzi a sebzéseken keresztül. A kórokozó micélium alakban telel a fertőzött gyümölcsökben. Tavasszal ezek felületén megjelennek meg az új fertőzési ciklust elindító exogén sztrómák. Az ezekről lefűződő konídiumláncok a sebbe kerülve kicsíráznak, csíratömlőt fejlesztenek, majd a fejlődő micélium szétterjed a növény szövetében. A konídiumok terjedését a szél és a víz segíti, terjesztésükben a rovarok és más állatok is részt vesznek. A múmiákon csésze alakú apotéciumok is képződhetnek, rajtuk az aszkuszokat termelő aszkospórákkal, de Európában ez nem jellemző, hazánkban nem ismert az előfordulása, ahogy a M. laxa esetében sem. A Monilinia fructigena sebparazita gomba, csak sérüléseken át fertőz, viszont, ha összeérnek a gyümölcsök, akkor a fertőzött meggyről, cseresznyéről a micélium át tud jutni az egészségesre seb nélkül is a paraszemölcsökön át vagy a kutikula feloldásával. Meleg- és fénykedvelő kórokozó. 25°C felett és magas 80%-ot meghaladó relatív páratartalom esetén terjed leggyorsabban a betegség.

Védekezés:

A megelőzés módszerei közé tartozik az ellenálóbb fajták választása, továbbá a megfelelő, szellős lombkoronát biztosító metszés, a gyümölcsritkítás, továbbá a jégvédő háló alkalmazása.

A fertőzött ágakat az egészséges részig vissza kell vágni és a gyümölcsmúmiákat le kell szedni a fáról, össze kell gyűjteni a talajra lehullottakat. A rezes téli lemosó permetezés elengedhetetlen rügypattanás előtt.

A virág- és hajtásfertőzés elleni védekezésre számos kontakt és felszívódó hatású készítmény áll rendelkezésre. A permetezést a meggynél már fehérbimbós állapotban érdemes elkezdeni, majd fővirágzásban, a virágzás végén és a sziromhullás kezdetén is szükséges a kezelés. A gyümölcsrothadás előfordulása mérsékelhető a kártevők ellen alkalmazott inszekticidekkel.

Források:

Őszi és kajszibarack

Kórokozó:

Kajszin és őszibarackon a Monilinia laxa (konídiumtartós, anamorf alakja: Monilia laxa) és az Monilinia fructigena (konídiumtartós, anamorf alakja: Monilia fructigena) apotéciumos gombák okozzák a moníliás betegséget, továbbá az elmúlt években egy új moníliafaj a Monilinia fructicola (konídiumtartós, anamorf alakja: Monilia fructicola) is veszélyezteti a csonthéjasokat és az almatermésűeket. A kajszin virág- és hajtáselhalást, valamint gyümölcsrothadást, az őszibarackon főként gyümölcsrothadást idéz elő a monília. A gyümölcsfajták között fogékonyságbeli különbségek vannak, pl. az őszibarackok közül a lapos gyümölcsű és a fehér húsú fajták érzékenyebbek, a kajszik közül a Bergeron tartozik a fogékony fajták közé.

Kártétel, tünet:

A M. fructigena tünete a gyümölcsrothadás és esetenként hajtáspusztulás. A termést a sebzéseken keresztül fertőzi meg. A rothadó gyümölcs barna színű, a seb körül gyűrű alakba rendeződve fejlődnek az okkersárga penészpárnák.

Biológiája, környezeti igénye:

Csak a termést fertőzi a sebzéseken keresztül. A kórokozó micélium alakban telel a fertőzött gyümölcsökben. Tavasszal ezek felületén megjelennek meg az új fertőzési ciklust elindító penészpárnák. Az ezekről lefűződő konídiumok a sebbe kerülve kicsíráznak, csíratömlőt fejlesztenek, majd a fejlődő micélium szétterjed a növény szövetében. A konídiumok továbbjutását a szél és a víz segíti, terjesztésükben a rovarok és más állatok is részt vesznek. A múmiákon csésze alakú apotéciumok is képződhetnek, rajtuk az aszkuszokat tartalmazó aszkospórákkal, de Európában ez nem jellemző, hazánkban nem ismert az előfordulása, ahogy a M. laxa esetében sem. A M. fructigena sebparazita gomba, csak sérüléseken át fertőz, viszont, ha összeérnek a gyümölcsök, akkor a fertőzött barackról a micélium át tud jutni az egészségesre seb nélkül is a paraszemölcsökön át vagy a kutikula feloldásával. Meleg- és fénykedvelő kórokozó. 25°C felett és magas, 80%-ot meghaladó relatív páratartalom esetén terjed leggyorsabban a betegség.

Védekezés:

A megelőzés módszerei közé tartozik az ellenálóbb fajták választása, továbbá a megfelelő metszés, szellős korona kialakítása, továbbá gyümölcsritkítás és a jégvédő háló alkalmazása.

A fertőzött ágakat az egészséges részig vissza kell vágni és a gyümölcsmúmiákat le kell szedni a fáról, össze kell gyűjteni a talajra lehullottakat. A rezes téli lemosó permetezés elengedhetetlen.

A virág-és hajtásfertőzés elleni védekezésre számos kontakt és felszívódó hatású készítmény áll rendelkezésre. A permetezésre a virágzás kezdetén és végén, valamint sziromhullás után van szükség. A gyümölcsrothadás előfordulása mérsékelhető a fertőzési kaput nyitó kártevők ellen alkalmazott inszekticidekkel.

Források:

Szilva

Kórokozó:

A szilva moníliás betegségét 1796-ban írták le, azóta is rendszeresen megjelenik. Kórokozói a Monilinia laxa (konídiumtartós alakja a Monilia laxa) és a Monilinia fructigena (konídiumtartós alakja a Monilia fructigena) apotéciumos gombák. A szilván mindkét faj előfordul. Virág- és hajtáspusztulást, de főként gyümölcsrothadást okoznak. Az elmúlt években egy új moníliafaj a Monilinia fructicola (konídiumtartós alakja a Monilia fructicola) is veszélyezteti a csonthéjasokat és az almatermésűeket. A szilvafajták között is megfigyelhető fogékonyságbeli különbség. Virágfertőzésre érzékeny fajta például a Redheart, míg gyümölcsfertőzésre az Imperial.

Kártétel, tünet:

A M. fructigena tünete a gyümölcsrothadás és esetenként hajtáspusztulás. A termést a sebzéseken keresztül fertőzi meg. A rothadó gyümölcs barna színű, a seb körül gyűrű alakba rendeződve fejlődnek az okkersárga penészpárnák.

Biológiája, környezeti igénye:

Csak a termést fertőzi a sebzéseken keresztül. A kórokozó micélium alakban telel a fertőzött gyümölcsökben. Tavasszal ezek felületén megjelennek meg az új fertőzési ciklust elindító penészpárnácskák. Az ezekről lefűződő konídiumok a sebbe kerülve kicsíráznak, csíratömlőt fejlesztenek, majd a fejlődő micélium szétterjed a növény szövetében. A konídiumok terjedését a szél és a víz segíti, terjesztésükben a rovarok és más állatok is részt vesznek. A múmiákon csésze alakú apotéciumok is képződhetnek, rajtuk az aszkuszokat termelő aszkospórákkal, de Európában ez nem jellemző, hazánkban nem ismert az előfordulása, ahogy a M. laxa esetében sem. A Monilinia fructigena sebparazita gomba, csak sérüléseken át fertőz, viszont, ha összeérnek a gyümölcsök, akkor a fertőzött gyümölcsről a micélium át tud jutni az egészségesre seb nélkül is a paraszemölcsökön át vagy a kutikula feloldásával. Meleg- és fénykedvelő kórokozó. 25°C felett és magas 80%-ot meghaladó relatív páratartalom esetén terjed leggyorsabban a betegség.

Védekezés:

A megelőzés módszerei közé tartozik az ellenálóbb fajták választása, továbbá a megfelelő metszés és gyümölcsritkítás alkalmazása, a jégvédő háló alkalmazása.

A fertőzött ágakat az egészséges részig vissza kell vágni és a gyümölcsmúmiákat le kell szedni a fáról, össze kell gyűjteni a talajra lehullottakat. A rezes téli lemosó permetezés elengedhetetlen rügypattanás előtt.

A virág-és hajtásfertőzés elleni védekezésre számos kontakt és felszívódó hatású készítmény áll rendelkezésre. A permetezésre a virágzás kezdetén és végén, valamint sziromhullás után van szükség. A gyümölcsrothadás előfordulása mérsékelhető a kártevők ellen alkalmazott inszekticidekkel.

Források:

Top