Májusi cserebogár [Melolontha melolontha]
Előfordulása:
A cserebogarak a ganajtúrófélék családjába (Scarabidae) tartoznak. Korábban a Melolonthidae családba sorolták őket. A májusi cserebogár fontos mezőgazdasági és erdészeti kártevő. Közép- és Észak-Európában, Ukrajnában, Oroszországban és Kis-Ázsiában elterjedt, hazánkban is gyakori faj.
Leírás:
A kifejlett bogár 2-3 cm hosszú. Teste hengeres, rövid világos szőrzet borítja. A szárnyfedők barnák, rajtuk 5-5 bordaszerű kiemelkedés fut végig. Nyakpajzsa szürke. A potroh végén található farfedő fokozatosan elkeskenyedik, megnyúlt háromszög alakú. A hímeknek 7, a nőstényeknek 6 lemezből álló lemezes csápja van. A csontszínű pajor akár 4-4,5 cm hosszú, fehér, C-alakban, hasi irányba görbült. Fejtokja sárgásbarna, három pár lába vörösesbarna. A lárva testének vége megduzzadt.
Kártétel, kárkép:
A májusi cserebogár polifág faj. A bogarak lombfogyasztók, a gyümölcsfák, esetenként a szőlő, valamint az erdei fák leveleit fogyasztják jellegzetes karéjozó rágással. A lárvák gyakorlatilag minden növény gyökerén képesek megélni. Az imágók tarrágása, a pajorok gyökérrel való táplálkozása a facsemeték kipusztulásához vezet.
Életmód:
Hazánkban a fejlődése három éven át zajlik, de hűvösebb időjárású területeken négyéves is lehet. Első évben L1-2-es lárva alakban, a másodikban L3-as lárvaként, míg a harmadik évben bogárként telel át. Magyarországon három törzsük különböztethető meg (az ún. V., VI. és VII. törzs), azonban ezek rajzása más-más évben történik, ezért szinte mindig számítani lehet a kártételére. A bogarak április végétől június elejéig rajzanak. A hímek rajzása pár nappal megelőzi a nőstényekét. 7-10 napos érési táplálkozást követően párosodnak és a megtermékenyített nőstény a talajba rakja le a tojásait az esti órákban. A kikelő fiatal lárvák kezdetben humusszal táplálkoznak, majd áttérnek a hajszálgyökerekre, végül a vastagabb, keményebb gyökereket is képesek elfogyasztani. A talajban függőleges és vízszintes irányban bukfencezve mozognak. Az L3-as lárvák a nyár végén 40-60 cm mélyre húzódnak, ahol bebábozódnak, majd bogárrá alakulnak. Az imágó csak a következő éve májusában bújik elő.
Fejlődésének az agyagbemosódásos barna erdőtalaj kedvez.
Előrejelzése, védekezés:
Rajzásmenete fény- és szexferomon csapdákkal jól nyomon követhető. A pajorok kvadrát módszerrel mérhetők fel. Amennyiben négyzetméterenként 3-4 pajor fordul elő, már védekezni szükséges. Fánként 10-12 bogár veszélyes mennyiségnek számít. A lárvák ellen telepítés előtt talajfertőtlenítéssel lehet védekezni. Az imágókat a lombozat rovarölő szeres permetezésével lehet pusztítani. A bogarak egyedszáma varsás csapdákkal is csökkenthető. A pajorok számát a forgatásos talajművelés mérsékli. A tavasszal rajzó, lombot is károsító májusi cserebogár elleni védelem azért indokolt még kis kártevő-létszám esetén is, mert az ültetvényben a pajorkártétel megelőzésének egyetlen lehetősége a bogarak gyérítésével oldható meg.
Források:
- Szeőke Kálmán: Károkozó rovarok a mezőgazdaságban. Hajnalpír Kiadó. Székesfehérvár, 2015
- A szántóföldi és kertészeti növények kártevői. szerk.: Jenser G., Mészáros Z., Sáringer Gy. Mezőgazda Kiadó. Budapest, 1998
- M. Hluchy és mtsai: A gyümölcsfák és a szőlő betegségei és kártevői. Biocont Laboratory. Bratislava, 2007
- north_east Haltrich Attila és mtsai: Növényvédelmi állattan. Budapesti Corvinus Egyetem, Budapest, 2007
- north_east http://real-j.mtak.hu/23762/2/novenyvedelem_2017_4.pdf