Lucerna-csipkézőbogár [Sitona humeralis]

Előfordulása:

Az ormányosbogarak családjába (Curculionidae) tartozó lucerna-csipkézőbogár vagy lucerna-csipkézőbarkó (Sitona humeralis) Európában, Közel- és Közép-Keleten, valamint Szibériában elterjedt, Magyarországon is gyakran előfordul.

Leírás:

A kifejlett nőstény 4,4-5,5 mm, hím 3,5-4,8 mm hosszú. Alapszíne sötétbarna. Szárnyfedőit pikkelyek és a köztük lévő rövid szőrök borítják. Szemei laposak, felettük pillaszőrök figyelhetők meg. Lárvája típusa kukac, kifejlett állapotában 5,9 mm hosszú.

Kártétel, kárkép:

Mindamellett, hogy tápnövényei közül a lucernát részesíti előnyben, a legtöbb pillangósvirágún előfordul, így a szóján is megél. Levélfogyasztó rovar, jellegzetes kárképe a levélszél csipkézése. A kelésben lévő növényállományban okozza a legkomolyabb károkat, a fiatal szója egyenetlen fejlődésű lesz, de akár a csíranövények pusztulását is előidézheti. A kártétel először a táblaszéleken jelentkezik, majd frontálisan húzódik a tábla közepe felé. A növények idősebb korban, négy lombleveles fejlettségi állapotot elérve már „kinőnek a kártevő foga alól”.

Életmód:

Egynemzedékes faj. A telet imágó alakban tölti. A bogarak tavasszal, amikor a levegő hőmérséklete eléri az 5-6℃-ot, előjönnek a telelőhelyükről. Az első időszakban évelő pillagósvirágúakon táplálkoznak, majd később vándorolnak a szójára. A nőstények a tojásokat a talajba rakják. A fiatal lárvák kezdetben humuszt és hajszálgyökereket fogyasztanak, végül nitrogénkötő gümőkkel táplálkoznak. Négy fejlődési állapoton megy keresztül a kukac mielőtt bebábozódik. A kifejlett lárvák elhagyják a gümőket és a talaj felső rétegében bábozódnak be. Az új nemzedék imágói júliusban rajzanak. Intenzív táplálkozást követően ősszel telelőre vonulnak.

A száraz, meleg nyarak segítik a felszaporodását.

Előrejelzése, védekezés:

Megfelelő vetésváltással, a pillangós táblaszomszédság elkerülésével csökkenthető a kártétel kialakulásának a kockázata. A bogarak előrejelzése történhet a növényenkénti egyedszám meghatározásával, illetve a négyzetméterenkénti imágószám megállapításával. A táblaszélen mért egyedsűrűség 2-4 db bogár/m2 esetén éri el a veszélyességi küszöbértéket.

Források:

• Ripka Géza: Növények integrált termesztése III. NAKVI, Budapest
• A szántóföldi és kertészeti növények kártevői. szerk.: Jenser G., Mészáros Z., Sáringer Gy. Mezőgazda Kiadó. Budapest, 1998
• north_east https://magyarszoja.hu/tudastar/szoja/novenyvedelem/rovar/