Kukoricamoly [Ostrinia nubilalis]

Előfordulása:

A fényiloncafélék családjába (Pyralidae), ezen belül a tűzmolyok alcsaládjába (Pyraustinae) tartozó kukoricamoly (Ostrinia nubilalis, syn.: Pyrausta nubilalis) hazánkban őshonos, eredetileg eurázsiai elterjedésű faj, amelyet a 20. század elején hurcoltak be Észak- és Közép-Amerikába, Távol-Keletre és Észak-Afrikába. Súlyos fertőzés esetén hatalmas termésveszteséget okozhat.

Leírás:

A lepkék ivari dimorfizmusa jelentős. Korábban emiatt két fajként is írták le. A nőstények világossárgák, a hímek sötétebb színárnyalatúak, barnásak, lilásak. Rajzolat a szárnyakon mindkét nemnél megfigyelhető. A szárny fesztávolsága 24-28 mm. A lárvák piszkosfehérek, kifejlett állapotban 24-28 mm-esek. A báb karcsú, orsó alakú, barna színű.

Kártétel, kárkép:

Számos tápnövénye volt korábban (pl. vadkomló, kender, cirok, köles), de amióta a kukorica megérkezett Európába, a kukoricamoly specializálódott az új növényre. Ettől függetlenül képes fennmaradni az eredeti tápnövényein is, összesen több mint 240 növényfajon. A kukorica levelén táplálkozó fiatal hernyók ún. ablakos foltokat rágnak, amelyeken szövedékkel odaragasztott rágcsálék figyelhető meg. A fejlődő hernyó befurakodik a kukorica szárába és hosszanti járatokat rág. Mivel a szárcsomókon nem képes átjutni, a csomó mellett nyílások és ürülékszemcsék fedezhetők fel. A károsítás következtében a szár szélnyomás hatására könnyen eltörik, a rágásnyomok helyén kórokozók telepedhetnek meg. A hernyók a csöveket is károsítják, a csutkában járatokat rágnak, kiodvasítják a szemeket, ürülékükkel szennyezik a termést. Különösen veszélyes a mikotoxint termelő fuzárium gombák másodlagos fertőzése a csöveken.

A fertőzés foltszerűen jelenik meg a kukoricatáblán.

Életmód:

Az utóbbi években általánossá vált hazánkban az évi két nemzedék kifejlődése, a déli országrészben már a részleges harmadik generáció is megjelenik. Mindez az éghajlatváltozásra vezethető vissza. A kukoricamoly fejlett lárva alakban telel a szármaradványokban. Tavasszal bábozódik a szárban finom szövedékű bábkamrában. Az első generáció június, július folyamán rajzik. A nőstény a párosodást követően a tojásokat a kukorica középső és alsó elhelyezkedésű leveleinek fonákára helyezi csomókban (30-40 tojást tartalmaz egy csomó). A kikelő hernyók amennyiben virágport fogyasztanak, a címernél fúrják be magukat a növénybe. Ha a bajuszszálakon táplálkoznak, akkor csőkértétel figyelhető meg a későbbiek során. A második nemzedék imágói augusztus, szeptember folyamán rajzanak.

Előrejelzése, védekezés:

A védekezés első lépcsőfoka a kukoricaszárak április 15-ig történő betakarítása, illetve a szármaradványok felaprítása és talajba forgatása. A kártétel mérsékelhető a kukorica monokultúrás termesztésének felhagyásával is. A rajzás fénycsapdával vagy biszex csapdával követhető nyomon. A kémiai kezelés a frissen kikelt lárvák ellen a leghatékonyabb. Miután berágták magukat a növénybe, nehéz ellenük a védekezés.

Források:

Szeőke Kálmán: Károkozó rovarok a mezőgazdaságban. Hajnalpír Kiadó. Székesfehérvár, 2015
Ripka Géza: Növények integrált termesztése II. NAKVI, Budapest
Védekezés hazánk jelentős szántóföldi kártevői ellen. szerk.: Keszthelyi Sándor. Agrofórum Kiadó, Budapest, 2020
A szántóföldi és kertészeti növények kártevői. szerk.: Jenser G., Mészáros Z., Sáringer Gy. Mezőgazda Kiadó. Budapest, 1998
Gyeraj András és mtsai: A csemegekukorica integrált védelme. Növényvédelem. 2019, 80 [N.S. 55]:2. 49.p.
https://mezohir.hu/2022/06/25/agrar-kukorica-kukoricamoly-hernyo-kartevo-mezogazdasag/